Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

"A nemzetgyűlés 247. ülése 1924, évi február hó 27-én, szerdán. 103 gyan fog- ez a rettenetes viteldíj emelés jelentkezni ez emberek napi háztartási számvetésében? Ez a drágulás napról-napra jelentkezik a villanynál, gáznál és a közúti vasútnál. Ha keresem az okait annak, hogy miért történnek ezek az emelések, akkor rögtön ráhibázhatok, anélkül, hogy pártpolitikai elfoglaltsággal vádolhatnának meg. Én a főváros kommunitásában is ellenzéki harcot, igen keserves harcokat vivtam meg, t. képviselőtársaimmal. Mindig azt mondottuk, hogy az a gazdálkodás, amely keresztény és nemzeti jelszavakban kielégítve látja egy főváros gazdasági, szociális és kulturális igényeinek ellátását, rossz gazdálkodás. Jelszavakkal nem lehet építeni. Jelszavak lehetnek szép ornamensei egy épületnek, amely áll, de még ornamensek sem lehetnek a sivatagon, mert a futóhomok el fogja azokat tüntetni. Csak olyan építményeknek lehetnek ornamensei, amelyet ezek a külső ékítmények és díszítések jobban ékesítenek. Itt pedig homoksivatagot teremtettek ebből a szegény Budapestből. Ha látta valaki, hogy egy egyszerű természeti jelenség, egy kis esőnek vagy hónak a leesése micsoda rémséges és utálatos képet idézett elő Budapest utcáin, hogy a hónak és sárnak tengerében valósággal fuldokoltak az emberek, a villamosok megálltak és nem lehetett a közlekedést lebonyolítani, hogy abderai állapotok voltak ezen a gyönyörű szép Budapesten, annak el kellett, hogy facsarodjon a szive még akkor is, ha nem is budapesti őslakos, hanem csak idejön a vidékről azzal a gondolattal, hogy az ország szivébe érkezett. (Szabó István (nagyatádi) ïöldmivelésügyi minister: Hát mi van a falun?) Annyira legalább is szeretni kell ezt a bűnös Budapestet, amennyire szeretjük azt a várost, amely minden kultúrának kiindulási pontja, minden gondolatnak termőhelye, amely valósággal szive egy szervezetnek, amelyből a vér kömlik az ország testébe; ezt a várost annyira kell szeretnünk, mert ha nem szeretjük Budapestet, akkor nem szeretjük önmagunkat akkor kitépjük szivünket testünkből. Nem értem azt a felfogást, amely Budapestellenes. Hiszen olyan büszkék voltunk erre a városra, amely két kis helységből alakult ki és az idők során az európai civilizációnak egyik csodálatos gócpontja lett! Büszkén mondhatjuk, hogy az igazi nyugat itt mutatkozik Budapesten és ettől valamivel is keletebbre, már a keleti lecsúszásnak, meddőségnek és letargiának szomorú képeivel találkozunk. Ezzel a Budapesttel mostohán bántak el a mostani urai. A hozzánemértés mutatkozott meg minden kérdésnél, amelyhez hozzányúltak. Amikor a budapesti közúti vasutak a kezükbe kerültek 1923 január 1-én, azt gondoltuk, hogy no most a város a maga kezelésében fel fogja virágoztatni. És mi történt? Már az első pillanatban katasztrofális hibát követtek el. Szénbányavásárlási tárgyalások indultak meg, minthogy azonban a szakértelem hiányzott, ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. És most. t. képviselőtársam, aki ellenőrzi mindazt, amit én itt mondok, ki tud ezekről a dolgokról, állapítsa meg őszintén és igazán, hogy ezek a tarifaemelések nem abból származnak-e, hogy most kénytelenek a mai piaci árakon vásárolni a szénkészletüket mert ha tavaly sikerültek volna a szénvásárlások, nem volna ilyen helyzetben az üzem és nem volna rákényszerítve, hogy folyton eimelie a tarifát. Engedelmet kérek, t Nemzetarvülés, ilyen kevés előrelátás azt bizonyítja, (Fábián Béla: A jó tisztviselőket kidobták!) hogy azok, akik ma a budapesti közúti vasút élén állanak, lehetnek kitűnő műszaki szakemberek, — nem akarom ezt a műszaki tudományukat érinteni — de hogy kereskedelmi szempontból abszolúte nem értenek a dolgok viteléhez, az a vasút csődjéből látszik. Ma nagyon szomorúan nyikorognak és döcögnek ezek a villamosok. (Ugy van! Ügy van!) Egy nagy teljesítmény ük kétségtelenül van. A halesetek statisztikája állandóan növekszik. Nekünk ez is fáj, mert mi mindent, ami ehhez a városhoz tartozik, drágának és értéknek tartunk. Arra kérem azokat a t, urakat, (Fábián Béla: Nem maradnak már ott soká!) akik vezetik ezeket az üzemeket, hogy méltóztassanak mégis a szakértőket is hozzáengedni a dolgokhoz. Nagyon jól tudjuk, hogy egy szakértőt betettek a vezetőségbe, — Rényi Józsefet, aki közlekedésügyi tanácsnok volt — de tudjuk, hogy nagyon kevés beleszólása van a dolgokba, mert hiszen ő szakértő, tehát .íem szólhat bele. (Rassay Károly: Ki szól bele?) Azt hiszem, hogy egy képviselőtársam, Buday Dezső, sokat beleszólhat. (Klárik Ferenc: Mort az nem szakértő!) Van egy másik része is a fővárosi közúti vasút üzemének, amely azonban mentségükre szolgál a mélyen t. uraknak, és pedig az, hogy nagyon meg vannak terhelve mindenféle szolgáltatással, amennyiben bizonyos igényeket ki kell elégiteniök. Csak egy esetet mondok el. Mikor a városi közúti vasút szabadjegyeinek kérdése felmerült, kiadatott szigorú rendeletben, hogy ilyen kedvezmények, minthogy körülbelül kilenc milliárddal terhelik meg a költségvetést, ne adassanak ki. Ezt a rendeletet tulaj donképen a kereskedelemügyi minister adta ki. Ugyanakkor azonban ugyanattól az elnöki osztálytól egy másik átirat is érkezett a közúti vasút vezetőségéhez, amelyben ez az osztály a maga tisztviselői részére 20—30 jegyet igényel. Amikor tehát eltiltja ilyen jegyek kiadását, ugyanakkor jegyeket igényel. Ezt csak azért mondom el, hogy jellemezzem, hogyan fogják fel a takarékosságot. Ez nem a vasút hibája, itt a vasútnak súlyos megterhéltetést kell elviselnie, de végeredményben itt is bizonyos kétkulacsosság mutatkozik. Vagy takarékoskodunk, és akkor takarékosságra tudjuk szorítani azt az üzemet, vagy nem takarékoskodunk mag*unk sem, és nem igyekszünk különös javakat biztositani abból a magunk számára, de ebben az esetben természetesen, mint Csáky szalmája kezeltetik az egész üzem. (Mozgás a hal- és a szélsőbaloldalon.) Most már csak annak a megállapítására szorítkozom, hogy a bécsi villamos sokkal olcsóbb. (Mozgás a jobboldalon. — Farkas István: Bécsben már minden olcsóbb!) Pedig aki Bécsben járt, nagyon jól tudja, hogy ott milyen hosszú utat lehet megfutni a villamosjeggyel. (Platthy György: Nem a saját jövedelméből él a bécsi villamos ! — Farkas István : Bécsben két és fél vagy három millió az alkalmazottak fizetése, itt pedig három-négyszázezer korona ! — Platthy György : Más vállalatok jövedelméből, de nem a magáéból !) Nem kívánom a nemzetgyűlés idejét sokáig igénybevenni s így most rá kell térnem a drágaság egy másik formájára, amely szintén az állam jóvoltából közvetve és közvetlenül majdnem évnegyedenként szokott nmtatkozni. Ez a - lakbérrendelettel kapcsolatos állandó drágítás jelensége. Nagyon örvendek, hc."^ a mélyen t. minister ur szerencséltet bennünket a nemzetgyülé-