Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
A nemzetgyűlés 247. i'àêsé 1,924. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nem hajlandó!) Ezt a hivatalos iratot a Ház asztalára teszem. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mikor a szombathelyi textilesempészek ügyét ide a nemzetgyűlés elé hozom, igyekszem tárgyilagosabb lenni, mint a sajtó bizonyos része, amely ebben a kérdésben is beleviszi a faji kérdést, és azzal az elfogultsággal, amellyel minden közérdekű kérdést tárgyalni szokott, csupán zsidókérdésnek vagy hivatali visszaélésnek akarja feltüntetni a szombathelyi csempészetet. Azt mondják, hogy a tenger egy cseppjében benne van a tenger természetének minden megnyilvánulása. A szombathelyi textilcsempészet ügye ép ilyen hiven tükrözi a magyar közállapotokat, mert hiszen itt nem egy közönséges, szókványos panamával van dolgunk. Tudjuk, hogy visszaélések voltak, vannak és lesznek, de itt olyan visszaélésről van szó, amely egész organizációval dolgozott s amely milliárdokkal kárositotta meg az államhatalmat. Az egész dolog — amint tudvalevő — Wellesz Jenő vámhivatali főtiszt agyából pattant ki, akinek ideje és alkalma volt, hogy Szomathelyt és egész vidékét megszervezve, a visszaéléseknek egész hálózatát épitse fel a maga számára. És amikor j azt mondom, hogy Wellesz Jenő kezében ossz- J pontosult ez a hálózat, felteszem a kérdést: vájjon | a kormány, illetőleg a pénzügyminister ur tudott-e arról, hogy ki ez a Wellesz Jenői Hiszen egész i Szombathelyen és az egész Sopronvidéken tudva- j levő dolog, hogy Wellesz Jenő a kommün alatt Sopron élelmezési biztosa volt, aki oly kegyetlenül viselkedett és oly visszaéléseket követett el, hogy a soproni lakosság a kommün bukása után meglincselte, valósággal nyomorékká verte, és a törvény is rátette a kezét W^ellesz Jenőre, mert hiszen internáltatott Zalaegerszegre. Amikor a zalaegerszegi táborban százak és I százak vannak internálva s amikor innen a baloldalról naponta halljuk az ostromot, hogy miért tartják fenn a zalaegerszegi internálótábort, akkor méltán merülhet fel bennünk az a gondolat, hogyan lehetséges az, hogy amikor egyesek ott vannak, akik rászolgáltak vagy nem szolgáltak rá, most nem ez a kérdés, s amikor egyesek be vannak zárva, - mások kiszabadulván, Szombathelyen olyan állásba kerülnek, mint amilyen állásba került Wellesz Jenő, a vámkirendeltség vezetője. (Reischl Richárd: Azt mondják, hogy zsiványból lesz a jó pandúr!) Amikor nagyon sok száz és száz, ezer és ezer tisztességes, becsületes, munkában megőszült tisztviselő feje felett ott lóg a B-listára való helyezés Damokleskardja, akkor egy Wellesz Jenő, kiszabadulván az internálótáborból — hogy-hogynem, azt nem tudom - visszamegy Sopronba, ott alkalmazást nyer a vámhivatalnál és látva, hogy a soproni talaj nem alkalmas arra, hogy ott tevékenységét kifejtse, keresztülviszi,— nem tudom, hogyan lehetséges, hogy keresztül tudja vinni, — hogy Szombathelyen vámhivatali kirendeltség állittassék fel, amelynek vezetésével őt bízzák meg. Azokat a hivatalnokokat, akiket maga mellé vett, ebbe az érdekszövetkezetbe befonva, lehetővé tették ezt az óriási, nagymérvű panamát. (Zaj.) ; Hogyan lehetséges az, hogy a múlt év október havában a szombathelyi »Hir« című délutáni lapban megjelenvén az első cikk arról, hogy miféle visszaélések vannak a vámhivatalnál, kiment Budapestről az ellenőr — ha jól tudom, Hankiss államtitkár ur — megvizsgálta a hivatal vezetéévi február hó 27-én, szerdán. Ö? sét, legnagyobb elismerését fejezte ki a tapasztaltak felett s W r ellesz Jenővel együtt bankette. zett, pezsgős vacsorákon vett részt és autókirándulásokat rendeztek, másnap pedig ugyancsak a »Hir« című lapban megjelent a panamák egész sorozata. (Zaj és felkiáltások a balközépen: Hallatlan! — Szabó József: Tisztviselői fizetésből telt a pezsgős vacsorákra!) Hogy milyen méretű ez a visszaélés, azt az is bizony it ja, hogy Szombathelyen a következő textilkereskedők vannak érdekelve: Deutsch Henrik, Hoch Jenő, Lengyel Henrik, Pollák Dávid, Lengyel Béla, Glatzer és Robitsehek, Spiegel Henrik, Tímár Jenő, Csillag Adolf. (Zaj.) Amikor a lap leleplezése után nyilvánvalókká lettek ezek a visszaélések, az államhatalom elkövette azt a kvalifikálhatatlan eljárást, hogy ezekkel az urakkal, akik Szombathely leggazdagabb polgárai, leült egy asztalhoz és megkérdezte: most már le vagytok leplezve, csempésztetek, tehát mivel váltjátok meg a visszaéléseket és panamákat? (Zaj.) Leült tárgyaló félként és alkudott velük, hogy mennyivel szabadulhatnak ki a panamákból. Az államkincstár először 400 milliót kivánt, de a textilkereskedők csak 250 milliót kínáltak fel. (Zaj és felkiáltások a balközépen: Hallatlan!) Amikor a sajtó ezt megtudja, óriási ostromot intéz; ennek köszönhető, hogy az államkincstár visszalépett és többé nem akar alkudozni. Hogy ez milyen eljárás, arra nézve felhozom azt, amit Szombathelyen létemkor az ottani sajtóban olvastam, bizonyos időközökben tapasztalt csempészeti visszaélésekről. Igenis, vannak esetek, amikor az államkincstár érvényt tud szerezni jogainak. Jól tudjuk, hogy a határok most olyanok, hogy a csempészetek könnyen vihetők keresztül. Pár napon belül a határrendőrség és vámőrség a következő csempészeket bírságolta meg: Takács József és Kiss István nagycsákányi lakosokat, akik 265 tojást akartak kivinni, (Lendvai István : Miért nem vittek többet, akkor büntetlenül maradtak volna! — Zaj.) fejenként egy-egy heti fogházra és 20.000 korona pénzbírságra ítélték, nem tárgyalás alapján, hanem a biróság elé citálva őket, bírói ítélet alapján. Ballá Ferenenétől 26 tojást koboztak el s egyheti fogházra és 50.000 korona pénzbirságra Ítélték- Német Ferenc nagycsákányi lakostól 50 tojást koboztak el s egyheti fogházra és 30.000 korona pénzbirságra Ítélték. És most jön a legtragikusabb eset, — a többit nem akarom felsorolni. — Szlávics Magda 16 éves olmódi parasztlány kézikosárban 15 tojást vitt. A finánc rákiáltott, hogy: »Halt, megállj!«, de ő nem hallotta. A finánc ráfogta a fegyverét és kétszer átlőtte a gyermeket. (Zaj.) A gyermek felbukott, — hivatalos okmányokból beszélek — egy óráig feküdt ott Szlávics Magda a porban, vérezve, míg végre két szolga megkönyörült rajta, s egy tésztagyuródeszkán behozták a gyermeket a városba. Ez délelőtt 10 órakor történt; délután a leány vérmérgezés következtében kiadta lelkét. (Zaj a balközépen és jobbfelöl.) Amikor az egész vonalon elkövettek mindent, hogy a Hoch Jenőket és Deutch Henrikeket szabadonbocsássák, — de hiszen nem is kell szabadonbocsátani őket, mert szabadon vannak — mi azt sem tudtuk keresztülvinni, hogy letartóztassák őket, és közülük már három, névszerint Pollák Dávid, Spiegel Henrik és Timár Jenő idegbaj miatt Svájcba utaztak, mert kimerültek, megviselte idegzetüket a vizsgálat lebonyolítása (Zaj és derültség.), amikor tehát a hatóság azt mondja, hogy ezeket nem kell letartóztatni, mert vagyonilag jótállnak, hogy nem szöknek meg (Lendvai István: Szóval gazember lehet, csak gazdag legyen \), akkor a Szlávics Magdák, a kis
