Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

À nemzetgyűlés 244. ülése 1924. szó, és ha kétely merül fel, akkor fogom felolvasni. A cikkben Propper képviselőtársunk »Választójogi legitimitás« cimen azt fejtegeti, — 1922 januárjában — hogy a feloszló első nemzetgyűlés után következő ujabb nemzetgyűlési választások milyen választójogi törvény alapján ejtessenek meg. Ebben az időben különféle álláspontok álltak egymással szemben. Egyrészről azt hangoztatták, hogy a Friedrich-féle választójog alapján kell választani, másrészről pedig az úgynevezett legitimizmusnak, a jogfolytonosságnak emberei azt hangoztatták, hogy a régi Tisza-féle választójog alapján kell választani, vagy nem is kell választani, hanem a régi országgyűlést kell feltámasztani és felélesztem« Propper Sándor cikkében nem osztály ellen izgat, hanem ez utóbbi felfogás ellen száll sikra, vagyis azt fejtegeti, hogy ez az álláspont, a jogfolytonosság álláspontja, az úgynevezett választójogi legitimitást hangoztatok állás-, pontja, akik a régi országgyűlést akarják feltámasztani, teljesen abszurd álláspont; azt fejtegeti, hogy ezek a népet és különösen a munkásságot ki akarják zárni a választójogból. Tehát nem osztály ellen, nem az uri, vagy a felső osztály, vagy nem tudom miféle osztály ellen, sem nemzetiség és felekezet ellen nem izgat, (B. Podmaniczky Endre : Akkor felmenti a biróság !) hanem izgat — ez pedig nem osztály —- az ellen a hangoztatott felfogás ellen, hogy a régi országgyűlést kell ujra^ feltámasztani. Ez csak nem minősithető osztály elleni izgatásnak ? Ezt a cikket olyan ügyészség vagy biróság — amely maga is arra vágyódott talán, hogy a régi országgyűlés vagy pláne a régi főrendiház is feltámadjon halottaiból — kellemetlennek találhatta, valóságban azonban az sem a kormány, sem a hatóságok, sem az államforma, sem osztály, sem felekezet, sem nemzetiség ellen semmiféle izgatást nem foglalt magában. (Rothenstein Mór : Erre még az öreg Zsitvay is kimondta volna, hogy nem izgatás. -— Derültség.) A cikkből kiragadott két részletből is kitűnik ez, abból a két részletből, amit az ügyészség kipécéz, ami tehát a legélesebb két töredéke a cikknek. Ezekből is kitűnik, hogy itt nincs szó osztály elleni izgatásról. Méltóztassanak meghallgatni, miről szól ez a két töredék. Ezt mondja (olvassa): »Egyetlen társadalmi osztály sem szenvedett ugy, mint a munkásság, hiszen a kurzus, a külső segítséggel diadalmaskodó ellenforradalom egyenesen arra szervezkedett, hogy a szocialista munkásmozgalmat tönkretegye.« Teljesen eltekintve attól, hogy igaz-e ez vagy nem, — Szilágyi képviselőtársam azt mondotta, hogy igaz, természetesen én is azt mondom, hogy igaz, — vizsgáljuk meg azt, hogyha nem is igaz, és tiszta hazugság is, osztály ellen izgat-e ez T Hát lehet az ellenforradalom vagy a kurzus elleni izgatást osztály elleni izgatásnak minősiteni í Ha azt mondom a túloldaliak közül valakire, hogy ellenforradalmár, hogy kurzusos, hal azt mondom, hogy kurzusbiróság és kurzusügyészség, akkor rendreutasitást kapok. Ezt a szót, hogy kurzus, ezt a szót, hogy ellenforradalom, mindnyájan szégyeljük. (Felkiáltások jobbfelől : Dehogy szégyeljük. Szégyeljük, hogy bolsevizmus volt Magyarországon.) Mindnyájan tudjuk, hogy az ellenforradalom akármilyen okokból is, de rettenetes cselekményeket vitt véghez és mindnyájan szégyeljük, hogy volt Magyarországon ellenforraévi február 21-én, csütörtökön. I dalom. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy szégyeljük! Szükség volt rá! Az a szégyen, hogy bolsevizmus lehetett !) Ha ez a cikk valaki ellen izgat, ugy izgat a kurzus és az ellenforradalom ellen. Ezt pedig nem lehet osztály elleni izgatásnak minősiteni. Azt mondja továbbá a cikk (olvassa) : »A munkásosztály tehát csak a gyűlölet és keserűség érzetével gondolhat arra az irányra, amely a diktatúra bukása után az ország nyakára telepedett.« Ez megint nem osztály elleni izgatás, mert igenis a gyűlölet és keserűség érzetével kell gondolni arra a korszakra, amelyben Somogyit és Bacsót meggyilkolták és nem tudom hány száz munkástársunkat is. (Barthos Andor : Miért nem gondol keserűséggel az azelőtti időkre a képviselő ur ? — Hedry Lőrinc : iSTávayt meggyilkolták !) Azokra nézve is kijelentem, hogy a diktatúra alatti gazságokra is szégyennel és mély sajnálkozással kell gondolnunk. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt kijelentettem ismételten, újra kijelentem, nem védem azokat, hanem a legnagyobb mértékben elitélem. (Reisinger Ferenc: önök védik ezeket a gyilkosokat, mi pedig azokat nem !) Ugy van, önök védik, mi nem védjük. Még egy különbség van és ezt külön is hangoztatom. Azokat a gyilkosságokat a sötétségből előbujt alakok vitték véghez, ezeket a gyilkosságokat pedig olyan egyének, akik a történelmi osztályok tagjainak nevezik magukat. (Pikier Emil : A bolsevizmus bolsevizmus, akár vörös, akár fehér ! — Barthos Andor: Pikier bölcseségeit ismerjük ! — Hedry Lőrinc : Egyik szülte a másikat !) Tovább megyek, és felolvasom azt a mondatot, amelyben osztályról beszél az inkriminált cikk. Azt mondja itt (olvassa): »A magyar uralkodó osztály tehát két módszerrel törekszik egy cél felé. Ugy látszik, mindegy, hogy melyik módszer válik be, csak beváljon az egyik és sikerüljön ezzel a dolgozó népet továbbra is kirekeszteti a politikai jogokból.« Hát osztály elleni izgatás az, hogy a cikk megállapít ja azt a kétségtelen igazságot, hogy a magyar uralkodó osztály a dolgozó népet továbbra is ki akarja rekeszteni a politikai jogokból? Hiszen ez valóban bekövetkezett: a Friedrich-féle szélesebb választójogi rendeletet megszükitették és ezáltal többmillió magyar dolgozó munkást kirekesztettek a választójogból. Ezek tények, ezeket nem lehet letagadni. Hogy Propper Sándor, a Népszava szerkesztője, annak a lapnak a szerkesztője, amely a magyar munkásság legfőbb orgánuma, egy cikket irt a lapban a választójognak két oldalról is fenyegető meghamisítása, megröviditése, megnyirbálása ellen, ezt annál kevésbé lehet osztály elleni izgatásnak minősiteni, mert a cikk teljesen nyugodt hangú és abban teljesen elitélőleg nyilatkozik a forradalmi módszerekről. Azt mondja többek között (olvassa): »A kormány és a kisgazdapárt . . . ők . . . forradalmi alapon akarják behozni a politikai jogokat, itt-ott belebotlanak és segitségtil hívják a legitimistákat.« Egyenesen az ellen szól tehát, hog*y forradalmi utón elkobozzanak politikai jogokat, — nem pedig osztály ellen izgat. Mindezek alapján az az álláspontom, hogy ez az izgatási vád zaklatás lett volna nemcsak egy képviselővel szemben, hanem zaklatás lett volna, akármelyik állampolgárral szemben. Györki Imre képviselő ur mentelmi ügyénél később újra fel fogok szólalni és rá fogok mu-