Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. 4ââ Magam sem ismerem el minden körülmények között ezt teljesen hitelt érdemlő adatnak. (Egy hang jobbfelői: Akkor kár felolvasni! — Erdélyi Aladár: Gyakorlatod van már az újság terén!) Ha egy megbízható újság saját nyilvánossága előtt közli az adatokat, s ezért mégis csak keli bizonyos hitelességet tulaj doni ta ni neki. (Ellenmondások jobbfelől.) Miért nem terjeszt be a kormány egy hiteles kimutatást a vagy on váltságföldekről, arra nézve, hogy hogyan hasznosították azokat, mennyit adtak belőle földreform céljaira! (Zaj. Elnök csenget.) Hogyha a kormány hiteles kimutatása itt feküdnék előttünk, akkor Mándy Sámuel képviselő urnák nem volna, alkalma kétségbevonni ennek az újságnak szavahihetőségét, amit én különben nem is cselekszem meg. Ilyen igénybevételt mi végleg nem zárhatunk le, egy ilyen nagybirtokból 18.000 katasztrális holddal a földreformot elintézettnek nem tekinthetjük. (Rubinek István: Maga is azt mondja, hogy nem hiszi el az adatait! — Mándy Sámuel: A váltságföldje 40.000 hold ! — Egy hang balközéven: 60.000 hold! — Meskó Zoltán: A kóstolót megkapták! — Mándy Sámuel: Ilyen nem megy!) Méltóztassék hiteles adatokkal tájékoztatni bennünket, nagyon boldogok volnánk, ha magunk is teljesen hiteles és helytálló adatok alapján tudnánk hozzászólni. (Rubinek István: Folyamatban van az eljárás! Még azt se tudjuk, mennyit fognak igényelni!) Ez nagyon fontos kérdés. A vagyonváltság révén az ország, az állam tulajdonába átment hozzávetőleges számítás szerint 400.000 katasztrális hold termőföld. Ennek sorsa kell, hogy a nemzetgyűlést érdekelje. Ezért végtelenül üdvös és helyes volna, ha erre vonatkozólag a megfelelő kimutatásokkal minél hamarabb találkoznánk a nemzetgyűlésen. Most tehát ennek a 18. §-nak az előadó ur által módositott egy pontja ugy hangzik, hogy folytatólagos eljárásnak van helye, ha az Országos Földbirtokrendező Biróság ennek a törvénynek keletkezésétől számitott egy éven belül különös méltányossági okból ennek elrendelését szükségesnek tartja. Tehát ezt kivételesen megengedi. Ez a pont körülbelül az, amit én ebben a szakaszban kifejezni szeretnék, azonban nem eléggé világos, mert nem rendelkezik arról az esetről, hogy hátha egyszer már póteljárást rendelt el a Földbirtok rendező Biróság elnöki tanácsa ugyanilyen különös méltánylást érdemlő okból. Mi történik akkor, hogyha ez a póteljárás szinten helytelenül végződött, mikor maga az eljáró biró beismerte, hogy a szakérők ellenvéleménye következtében képtelen volt intencióit megvalósítani, képtelen volt keresztül vinni azt a javaslatát, hogy az egész eddigi eljárást semmisítsék meg és teljesen uj eljárást folytassanak le? Mi történik akkor? Nekünk erre is gondolnunk kell. Épen ezért én egy kiegészítő pontot, egy uj mondatot vagyok bátor itt indítványozni és nagyon kérem a mélyen t. többséget, hogy ne zárkózzék el ennek felvételétől. Amikor legutoljára lenn voltam Békésen és az az igazán megzavarodott és már-már reményét elvesztő nép azt kérdezte tőlem, mi lesz mivelünk képviselő ur, miben bízzunk, én erre azt mondtam, nem tudtam mást mondani, — hogy ón bizom Szabó István nagyatádi földmivelésügyi minister ur intencióiban, jóindulatában, teljes lehetetlenségnek tartom azt, hogyha ilyen állapotokról értesül, ne igyekezzék ő is a revízió, reparáció, a jóvátétel útját megnyitni. Nem kívánom a törvénynek semmi irányban való felforgatását, nem kívánom azt, hogy végnélküli eljárásokkal zaklassák a birtokosokat, magam kívánom, hogy minél hamarabb fejezzék be az eljárást, hogy nyugodtan tudjon a nagybirtokos is számolni és a maga üzemterveit elkészíteni, csak azt kívánom, hogy ahol igazán szembetűnő mostohaság fordult elő, ott is a reparáció lehetséges legyen, még abban az esetben is. hogyha már a póteljárást ebben a községben a biróság lefolytatta. (Mándy Sámuel: Benne van a szakaszban!) Ha benne van, annál könnyebb t. képviselőtársam, ezt még világosabban kifejezni. Ennélfogva az én szerény indítványom, amelyet 21 képviselőtársam nevében vagyok bátor előterjeszteni, a következő uj pont felvételét javasolja a 18. § 1. bekezdésének 10. sorában a »megengedi« szó után (olvassa): »Tekintet nélkül arra, hogy a megváltási eljárás általában vagy valamely földbirtokra nézve itéletileg befejeztetett-e, avagy r előzőleg elrendeltetett-e már a póteljárás, az igényjogosultak kérésére mindenesetre uj, illetőleg folytatólagos eljárást kell elrendelni és lefolytatni ott, ahol az igényjogosultak kielégítése egyrészt a juttatott földek terjedelme és fekvése, másrészt a megváltó birtoktestek terjedelme és fekvése szerint, akár pedig az igényjogosultak egyes csoportjainak mellőzése következtében szembetűnően mostohán és a törvény szellemének ellenére történt.« (Mándy Sámuel: Ez húsz évet jelent!) A törvény öt évre szól, tehát itt 20 évről nem lehet beszélni, t. Mándy Sámuel képviselőtársam. (Mándy Sámuel: Ezt nem lehet befejezni 5 év alatt!) Ahol minden tüzetes felvétel meg van, ott az ilyen eljárást 3—4 hónap alatt le lehet folytatni. Sőt többet mondok: ha egy kis jóakarat van az eljáró biróban, még most az őszig lefolytathatja az eljárást ós ősszel már tulajdonába adhatja az igénylőnek az uj parcellákat. Nagyon kérem a mélyen t. többséget, különösen pedig a minister urat, legyen kegyes megszívlelni indítványomat. (Helyeslés ball elől.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről rendkívül fontosnak tartanám, ha e szakasznál az a kívánság legalább bizonyos mértékben teljesíttetnék, hogy ott, ahol nem a jelen novella szellemének megfelelően hajtották végre a földrendezést, bizonyos póteljárás eszközöltessék. Nem lehet azt megengedni egy törvényhozó testületnek, hogy egy törvény két marokkal mérjen. Tudjuk, vagy legalább akceptálnunk kell azt a felfogást, — hiszen a novellának is ez az intenciója — hogy a novella az igénylést illetőleg többet ad, mint amennyit az alaptörvény ad. Már most azokon a helyeken, ahol az alaptörvényt már végrehajtották, az igénylők a novella kedvezményeiben nem részesülnek. Dacára annak, hogy ők nem voltak okai annak a körülménynek, hogy náluk a földrendező eljárást lefolytatták és itéletileg befejezték — hiszen ezt a biróság saját belátása szerint intézi, mégis most minden ok nélkül abba a helyzetbe jutnak, hogy a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése folytán a törvényben foglalt kedvezményektől el fognak esni. Ezt én a kölcsönös igazságossággal ellenkezőnek és rendkívül nagy méltánytalanságnak tartom azokkal az igénylőkkel szemben, akik már kielégítést kaptak a földrendezés folyamán. Egész természetesnek tartom, hogy ha már egy ilyen törvényt hoz a nemzetgyűlés, annak a törvénynek áldásaiban mindazokat részesítse, akiket a törvény közelebbről érint, akikre ez a törvény vonatkozik. Tehát nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat, valamilyen formában találja meg a módját annak, hogy ott, ahol nem a jelen novella szellemének megfelelően hajtották végre a földreformot, bizonyos pótrendezés eszközöltethessék. A lapok azt irták, — amit különben a földmivelésügyi minister ur is volt szives említeni —•