Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. következő kérdéseket intézni (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Olvassa): 1. Ha.jiandó-e a ministerelnök ur a Jondoni tárgyalásos tartalmát a nemzetgyűléssel ismertetni 1 2. A népszövetség pénzügyi bizottságának lííüíí december ü8-iki jelentésen, kiváltképen a reparációs kérdésben, eszközöltettek- e változtatások s ha igen, milyen természetűek ezek! 3. A kölcsönakció sikeres leuonyoiitása érdekében milyen lépeseket szándékozik a t. kormány tenni "'. 4. Hajlandó-e a ministerelnök ur a nemzetgyűlést az 2á. J±. 8. királysággal kötendő megállapodás lényegéről tájékoztatni ?« (Helyeslés és taps a joöuoläalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. .Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Haltjuk !) Az interpelláló képviselőtársam interpellációjának indokolásában kitért arra a kérdésre is, hogy helyes, kivanatos szükséges-e az az akció, amelyet a kormány folytatott és folytat egy külföldi kölcsön megszerzése érdekeben. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, nem volna helyes, ha ebben a pereben, amikor nekem cselekvésekről, megkötött szerződésekről, meghozott népszövetségi határozatokról kell beszámolnom, belemennék annak a kérdésnek méltatásába, hogy ez az akció helyes-e vagy nem. Mi a magunk részéről azon az állásponton vagyunk, hogy ez a magyar közgazdasági és pénzügyi helyzetet megjavitani, sőt úgyszólván egyedül megjavítani alkalmas akció, amely ha sikerre vezet, meggyőződésünk szerint a célt el is fogjuk érni. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ebben a felfogásban osztozik velünk a nemzetgyűlésnek túlnyomónagy többsége, (ügy van! a jobboldalon.) Tudom, hogy vannak egyesek ebben a házban is, akik elvileg helytelenítik, kifogásolják és ellene vannak ennek az akciónak. De mégis, eddig az volt a tapasztalatom és benyomásom, hogy ezek sporadikus jelenségek voltak (Ugy van ! a jobboldalon.) és hogy a Ház túlnyomó nagy többsége magát az akciót helyesli. (Eckhardt Tibor: Nagy tévedés !) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy természetszerűleg mindenki nem tartja fenn magának a kritika jogát az akció keresztülvitelének módjaira nézve (Zsirkay János : A lényegére is !) és azokkal a feltételekkel szemben, amelyek mellett a kormány igyekezett és tudja is megszerezni a kölcsönt. Ez magától értetődik. Én csak le akarom szögezni és hiszem, hogy az igazat mondom, amikor azt mondom, hogy a Ház túlnyomó többsége ezt az akciót helyesnek tartja. (Zsirkay János : A túloldalon ! — Zaj a jobboldalon. — Zsirkay János : Egy évvel ezelőtt kinevették Ulaint, mert megmondta, hogy kölcsönre fogunk szorulni. — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Eckhardt Tibor : Ez igaz ! — Zsirkay János : Egy évvel ezelőtt kinevették Ulaint. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Már hallottuk!JKérean a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak ! (Zsirkay János közbeszól.) Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Berki Gyula : Zsirkayra nem kivan esi az ország! — Schandl Károly : Mondjon le a mandátumáról ! — Hoszszan tartó nagy zaj. — Lendvai István : Eladják ezt a tizennégy vármegyét is !) Csendet kérek, képviselő urak ! (Neubauer Ferenc : Zsirkaynak jobb lesz, ha Vázsonyi lesz a ministerelnök ! Azt akarja ! — Zaj a balközépen*) Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Épen ebből kiindulva csak pragmatikusan kivánom előadni részben azokat a tanácskozásokat, és részben azoknak eredményeit, amelyeket eddig folytattunk s azokat az eredményeket, amelyeket elértünk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Okfejtésemben feltételezem, hogy mindenki és minden képviselőtársam ismeri azokat a protokollumokat, amelyek azóta nyilvánosságra jutottak, amelyeket annak idején párisi tárgyalásunk után itt a nemzetgyűlésen bejelentettem és részleteztem. Feltételezem azért, mert hiszen felesleges munkát nem kivánnék végezni azzal, hogy ezek tartalmát ismertessem. (Helyeslés jobbfelől.) Röviden arra utalok, hogy a párisi tárgyalások után a helyzet az volt, hogy elfogadtatott az első és második számú protokolum, ellenben fentartások jelenttettek be az úgynevezett pénzügyi bizottság jelentésével szemben egyfelől Magyarország részéről két pontra nézve, a reparációs pontra nézve és arra a pontra nézve, amely a kölcsönnek gyorsabb amortizációját provideálja,. Ugyancsak a reparációs ponttal szemben fentartást jelentettek ki a kisentente államok is az ellenkező indokból, kiindulva abból, hogy az itt javaslatba hozott limitációja a magyar reparációknak igen alacsonyan van megszabva és hogy Magyarország magasabb reparációs összeg fizetésére képes. Ez volt az oka annak, hogy annak idején Parisban a tárgyalásokat befejezni nem voltunk képesek, mert hiszen egész reparációs probléma merülvén fel, ez olyan komplikált kérdés volt, amelyet gyorsan és rövid idő alatt, előzetes tárgyalások közbevetése nélkül elintézni nem lehetett. A párisi tárgyalások után a kisentente Belgrádban konferenciát tartott, amelyen a maga álláspontját épen ezzel a ponttal szemben kívánta precizirozni és egyhangú határozatot hozott. Különösen két feltételt állított oda mint olyant, amely nélkül a maga részéről a jegyzőkönyvet, illetve a pénzügyi bizottság jelentését el nem fogadhatja. Az egyik az, hogy tisztázni kivánta a reparáeió kérdésének Magyarországgal szemben való vonatkozásait, nevezetesen azokat a vonatkozásokat, amelyek pénzügyi terheket rónak Magyarországra a kisententeval szemben, ez volt az álláspontjuk a kisentente államainak a belgrádi konferencián, nevezetesen Jugoszláviának és Romániának is. A második pont az úgynevezett liberációs tartozásokra vonatkozott. A liberációs tartozások a kisentente államok tartozásai, azoknak az államoknak, amelyek tőlünk nagyobb területeket kaptak és ezzel az ugynevezettt felszabadítással szemben liberációs tartozást vállaltak magukra. Az volt a felfogásuk, hogy akkor, amikor Magyarország reparációs tartozásának kérdését méltányos alapon kivan ják az érdekelt államok rendezni, méltánytalanság lenne velük szemben, ha ugyanezen a címen rájuk háruló kötelezettségek szintén nem a méltányosság alapján nyernének rendezést. Itt ki akarok térni tisztelt képvislőtársam egyik kérdésére, amely arra vonatkozik, hogy Jugoszlávia, a szerb-horvát-szlovén állani^ képviselői milyen követelésekkel állottak elő velünk szemben. Ennek a kérdésnek illusztrálására vissza kell mennem a fegyverszüneti szerződés szituációjára, illetve a fegyverszüneti szerződést kiegészttó belgrádi konvenció-