Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-231
82 r A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 3ű-án, szerdán. szakasz feletti vitát megszakítanék és a következő napra balasztanók. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Előttem felszólalt t képviselőtársaim már kellőképen megvilágították, hogy a szőnyegen fekvő kérdést milyen fontosnak tartjuk. Én csak egy példával illusztrálva akarom a kérdést a t. minister ur előtt még világosabbá tenni, hivatkozva egy, az országos földbirtokrendező biróság által hozott ítéletre, amelyben ez a kérdés a következőmódon oldatott meg: A földnélküliek számára meg volt állapítva bizonyos birtoktipus, és megvolt állapítva bizonyos birtoktipus Ei xvlß családi birtokig menőleg kiegészítésben részesülő törpebirtokosok számára. A törpebirtokosoknál a kiegészités akként történt, hogy a törpebirtokok mennyiségéhez hozzáadatott — a törpebirtok keretén belül — a földnélküliek számára megállapított birtoktipus. Én szivesen rendelkezésére bocsátom az igen t. minister urnák magukat az Ítéleteket is, de nem akarom azokat idehozni, mert nem akarok bírói ítéletet itt a nemzetgyűlésen ily módon mérlegelés tárgyává tenni. Ha mi az eredeti törvényt a jelen novella alkalmával helyes szövegezéssel a kerettörvényből abba az eszmekörbe akarjuk bevezetni, amelyben az eredeti törvény készült és amelyben a novella tárgyalását le akarjuk folytatni, akkor ezeket az abuzusokat törvényileg kell megoldani helyes törvényalkotással, amire az ilven szakaszok bevonása feltétlenül alkalmas. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök : Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Farkas képviselő ur beszédét holnap mondhassa el? (Igen!) Ekképen mondom ki a határozatot. T. Nemzetgyűlés! A tárgyalásra szánt idő lejárt. A vitát megszakítom és megteszem elnöki előterjesztésemet. Javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, e hó 31-ikén délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. az indemnitásról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a földbirtokreformnovelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslamot elfogadni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Csík József képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Csik József: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Szíves elnézését kérem a t. Nemzetgyűlésnek, amiért személyes kérdésben szót kérek, azonban oly dologról kell nyilatkoznom, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Ami felszólalásom tárgyát illeti, a dolog ott kezdődik, hogy amikor a délelőtti ülés folyamán a mélyen t. földmivelésügyi minister ur volt szives hangoztatni azt, hogy egyes nagybirtokosok azzal kecsegtették cselédeiket, hogy amennyiben földbirtokigényükről lemondanak, őket állásukban megtartják, midőn pedig a földrendező eljárást itéletileg befejezték, a cselédek közül ígéretük ellenére többeket elbocsátottak: akkor én a mélyen t. igazságügyminister ur felé fordulva ezeket mondottam : »így történt az Eszterházy hercegi uradalomban is.« Ekkor az igazságügyminister ur felém fordulva azt mondta, hogy ez nem tartozik őreá,, miért mondom ezt neki, Erre ép azt a megjegyzést tettem : »A kegyelmes uram volt herceg Eszterházy jogtanácsosa.« (Nagy Emil igazságügyminister : Ha ilyen szépen mondta volna! — Derültség.) Bocsánatot kérek, legfeljebb ezt a mondatot megforditva mondtam, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bár minden uradalomnak ilyen jogtanácsosa volna!) talán ugy mondtam : »A herceg Eszterházy jogtanácsosa kegyelmes urain volt.« Erre a megjegyzésemre a mélyen t. igazságügyminister ur azzal felelt: »Maga meg tudja a fene mi volt.« (Farkas István: Ministeri beszéd! — Nagy Emil igazságügyminister: Ezt nem mondtam!) Ami ennek a megjegyzésnek érdemi részét illeti, a magam részéről azt teljesen indokolatlannak tartom, még pedig azért, f mert én a legkevésbé sem mondtam sértő szándékkal az igazságügyminister urnák azt, amit mondtam. Mindnyájan, akik akkor a teremben voltak és ezt a párbeszédet hallották, tanúskodhatnak arról, hogy közbeszólásomnak sem tárgya, sem hangszinezete nem volt olyan, amelyet az igazságügyminister ur magára nézve sértőnek találhatott volna. Sőt < engem ezen megjegyzésem megtételekor az a jóakarat vezetett, hogy majd talán az igazságügyminister ur, aki közelebbi viszonyban van a herceg Esterházyak kai, odahat, hogy a jövőben ilyesmi ne forduljon elő. De ha tényleg sértőnek találta volna valamiben az igazságügyminister ur ezt a megjegyzésemet, akkor sem lett volna joga arra a feleletre, amelyet nekem ekkor adott. Nem stilus és etikett szempontjából nem volt erre joga, hanem az igazságosság szempontjából sem, mert az igazságügyminister ur jól tudhatja, hogy amikor pl. Kapuvárott a földrendezés volt, akkor ő igen is jogtanácsosa volt a herceg Esterházy uradalomnak. De mondom, nem ezen fordul meg a kérdés lényege, hanem azon, hogy az igazságügyminister ur részéről én multamat illetőleg megtámadásban részesültem. Én mindig tartom magam olyan becsületes multu embernek, mint akár az igazságügyminister ur tartja önmagát. Jelen felszólalásom keretében felszólitom az igazságügyminister urat, tartsa erkölcsi kötelességének azt,hogy ha bármi makulát tud az én életemről, tárja elő itt. Két kötelességét involválom az igazságügyminister urnák ezen megjegyzéséből kifolyólag : nevezetesen egyrészt azt, hogy vagy reparálja ezt a kijelentését, vagy pedig multam megjelölésével tessék ezt a parlamenten kivül is hangoztatni, hogy az igazságügyminister ur megjegyzésével, vádjával szemben az igazságos biróság előtt keressek menedéket. (Zaj a jobboldalon.) Nekem a becsületemről volt szó az a legdrágább kincsem, egyebem nincsen. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Az igazságügyminister ur kivan szólni. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Csik József képviselő ur kívánságának akkor is eleget tettem volna, ha csendesebben mondta volna el kívánságát. (Lendvai István: Ejnye, ejnye! Már akusztikai kifogás is van! — Derültség.) Aki az én egész egyéniségemet és működésemet ismeri, nagyon jól tudja, hogy nemcsak most, hanem amely pillanatban képviselő lettem, már akkor teljesen visszavonultam minden néven nevezendő földpolitikai kérdéstől, nehogy azt higyje valaki, hogy befolyásomat bárminő irányban érvényesíteni akarnám. Nyugodt érzéssel lemondtam igen sok olyan honoráriumról, amilyeneket ellenzéki ügyvéd urak nagyon könnyen, igen szépen eltesznek maguknak. Ennélfogva ha valaki megkövetelheti, hogy az ő teljes erkölcsi intaktsága előtt bárki kalapot emeljem ezt megkövetelhetem a magam számára
