Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-231
*Ä nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 83 én is. Amikor tehát épen egy olyan paragrafusról volt szó, amelyről igen jól tudja a képviselő ur, hogy én szövegeztem a cselédek érdekében, abszolúte semmiféle értelme sem folt annak. hogy felém fordulva olyan szemrehányó, nem akarom mondani, hogy goromba, hanem szemrehányó, erősebb hangon engem kvázi felelőssé tesz azért, hogy mi történik ma egy uradalomban, amelyhez nekem semmi közöm a világon már nincs. Ennek folytán amit én erre némileg talán nem egészen helyes módon feleltem, azt nem neki szántam, ezt tréfásan mondtam körülöttem levő képviselőtársaimnak és kijelentem, t. képviselő ur, hogy sem múltja ellen, sem egyénisége ellen annyira nincs semmiféle kifogásom, hogy mindenkor nagyra becsültem őt s eszemágában sem volt az ő kissé énfelém irányított goromba megjegyzésére megtett goromba válaszommal őt bármiféleképen is sérteni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csik József képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Csik József: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről szives-örömest veszem tudomásul az igazságügyminister urnák ezt a kijelentését, azonban ő sem veheti tőlem rossz néven, (Nagy Emil igazságügyminister: Én > már elintéztem !) hogy amikor nekem a legkevésbé volt szándékomban őt sérteni, sőt bizonyos jóakarattal mondtam, amit mondtam — akkor becsületemet illetőleg nem engedek tréfálni. Elnök : Személyes megtámadta tás címén történt felszólalás tárgyában határozathozatalnak helye nincs, Áttérünk az interpellációkra. Ki az első interpelláló % Forgács Miklós jegyző : Szijj Bálint Î Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Kérem, hogy interpellációmat a következő alkalommal mondhassam el. (Helyeslés. Felkiáltások a baloldalon : Szünetet kérünk!) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy Szijj Bálint képviselő ur a következő interpellációs nanon terjessze elő interpellációját ? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Gaal Gas ton: Szünetet kérünk, elnök ur! Négy óra óta itt ülünk a teremben, ki vagyunk merülve!) Hogy szünetnek van-e belye vagy nincs, annak megállapítása az én hatáskörömbe tartozik. Rövid interpellációk lesznek (Felkiáltások balfelöl : Honnan tudja ?) s rövidesen befejezzük a tárgyalást, ugy hogy T mindenki nyugodtan megvárhatja az ülés végét. (Zaj half elöl.) Ki a következő interpelláló 1 Forgács Miklós jegyző : Baticz Gyula ! (Felkiáltások jobbfelöl : Megadjuk !) Baticz Gyula : Miután arról szereztem értesülést, hogy a ministerelnök ur nyilatkozni óhajt a kölcsönügyben, ezt elősegíteni óhajtván, kérem a t. Nemzetgyűlés hozzájárulását, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el, (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni I (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló! Forgács Miklós jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások jobbfelöl : Megadjak ! Megadjuk !) Bármennyire tudatában vagyok én is azon nyilatkozat fontosságának, amelyet a mélyen tisztelt ministerelnök ur fog a külföldi kölcsönről elénk tárni, azt a tárgyat azonban, amelyet sajnos, kénytelen vagyok a nemzetgyűlés szine elé hozni, mondhatnám, csaknem olyan fontosnak tartom a közéleti tisztaság szempontjából, mint amilyen fontosnak gazdasági és egyéb kihatásában a külföldi kölcsönt tartom. Ezért méltóztassanak megNÁPLÓ xs. engedni, hogy a szótól el ne álljak és interpellációm elhalasztását ne kérjem. T. Nemzetgyűlés ! Minden szenzáció- és botrányhajhászó ^szándék nélkül, ami egyenes magyar lelkemtől teljesen idegen, eayesegyedül a közérdeket szem előtt tartó tendenciával és azzal az erkölcsi komolysággal, amely minden nemzetgyűlési képviselőnek legelsőrendü kötelessége, szólok ahhoz a kinos ügyhöz, amelyet immár három éve Eskütt-ügy néven ismer a magyar közélet. Ugy érzem, tartozom annak megvilágitásával, mikép kerültem ennek az ominózus ügynek közelebbi ismeretébe. Annak a bizonyos Eskütt Lajosnak, aki ennek az ügynek főszereplője (Lendvai István: Csodálatos egy szereplő!), édesatyja kerületem legnagyobb községének évek hosszú sora óta köztiszteletben és közbecsülésbea álló érdemes birája, aki amikor fiának eme panama-ügye kitudódott, birói tisztérői azonnal le akart köszönni, de sem főbirája, sem a falu népe nem engedte ezt. Ez a derék, becsületes magyar kisgazda kért meg engem, mint a kerület képviselőjét, hogy érdeklődjem e dolog iránt, mert egyetlen fiáról lévén szó, egész életét megkeseríti ez az ügy. (Lendvai István: Hát még a kormány életét, hogy megkeseriti ez az ügyi — Derültség balfelöl.) így kezdtem én érdeklődni ez iránt a dolog iránt és igy nyertem betekintést ennek az ügynek rettenetes kulisszatitkai mögé, melyek mondhatom, végtelenül lesújtó, szomorú világot vetnek közéleti állapotainkra, erkölcseinkre (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) és nem túlzok, amikor azt állítom, hogy ez az ügy a maga hátterével, a maga \ T onatkozásaiban ahhoz a hírhedt franciaországi Dreyfuspörhöz hasonlit. (Lendvai István: Ez már a Balkán alá sülyesztett bennünket.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék a folytonos közbeszólástól tartózkodni. (Lendvai István: Hát még a többi!) Lendvai István képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Eőri-Szabó Dezső: Le kívánom szögezni azt, hogy felszólalásomban senkit vádolni nem akarok, senkinek kellemetlenkedni szándékomban nincs, egyesegyedül azt teszem, ami azt hiszem, minden tisztességesen gondolkodó embernek kötelessége, hogy t. i. világosságot követeljek ebben az immár harmadik év óta húzódó magyar Dreyfusspörben. Azt hiszem, hogy ez az ügy nem pártkérdés, ebben mindnyájan egyetértenek, ez a magyar közéleti tisztességnek, a magyar becsületnek kérdése, .. . (Lendvai István: Hol van a magyar közélet tisztasága! — Gr. Hoyos Miksa: Fáj a fülem a folytonos közbeszólásaitól!) Elnök: Lendvai Ist\ r án képviselő urat ezért a közéleti tényezőket sértő kifejezésért rendreutasítom, Eőri-Szabó Dezső: . .. hogy ebben a felfogásban nem állok egyedül, igen illusztris adatra hivatkozhatom, magára a mélyen t. ministerelnök úrra, aki 1921 szeptember 24-én az első nemzetgyűlés 257. ülésén az akkori hiteles napló szerint az Eskütt-ügyben hozzá intézett interpellációra többek között azt a feleletet adta: »Ez nem egy politikai kérdés, ez a tisztességnek és becsületnek kérdése és én — folytatta a ministerelnök ur amig e helyen állok, garanciát vállalok abban a tekintetben, hogy a vizsgálat ugy fog lefolytatódni, hogy abba semmiféle politika bele ne vegyüljön.« (Lendvai István: Az utolsó Ítélet napján !) »Garanciát vállalok — folytatta a ministerelnök ur tovább — abban a tekintetben, hogy minden visszaélés fel fog fedeztetni.« Azután tiltakozva a ministerelnök ur az ellen a beállitás ellen, hogy ő a földmivelésügyi minister ur ellen illegálisan akart volna fellépni, azt mondotta is
