Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 231. ütése 1924. egyes képviselőknek, akár csoportoknak, — egy előttünk fekvő törvényjavaslat szövegével szemben módositó, pótló, vagy bármilyen természetű indítványokat előterjeszteni. Ez teljesen igaz, mélyen t. ministerelnök ur, de csak egy esetben: lia ezek a módosítások spontán jönnek s ezeket a módosításokat nem előzi meg egy három napos többségi pártértekezlet, amely az ott elhangzott szöveget párthatározat erejével teszi minden párttagra nézve kötelezővé. (Zaj jobbfelől.) Amig a mélyen t. ministerelnök ur Angliában fáradt az ország érdekében, az alatt az idő alatt a többségi párt nyilvánosan megtartott pártértekezleteket tartott, amelyeken revízió alá vette a földreformnovellának a bizottság által már végleg elfogadott, kinyomtatott, szétosztott, előttünk fekvő, sőt általánosságban már le is tárgyalt szövegével szemben álláspontját. Igen t, ministerelnök ur, megengedem, hogyha csak a formákon nyargalunk, ezt a pártban hozott határozatot is lehet ugy oda állítani. — hiszen Rubinek képviselőtársam is ebben fáradozott, meglehetősen eredménytelenül, —- hogy ez egyes képviselőknek spontán elhatározása és spontán inditványtevési joga. Ezt sohasem vontam kétségbe. De amikor ; a többségi párt valóságos párthatározattal van egy uj törvényjavaslat-szöveghez kötve . . . (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : De nincs ! — Beck Lajos : Ki fog ellene szavazni ?) Engedelmet kérek, mélyen tisztelt minister ur, ne játszunk a szavakkal! (Beck Lajos : Fog valaki ellene szavazni !) Ha a párt és az illetékes minister megegyeznek egymással egy szövegben, amely ellentétes azzal a szöveggel, amely előttünk fekszik kinyomatva és szétosztva, ez annyit jelent a gyakorlatban, — és a parlament a gyakorlati életnek dolgozik — hogy többé nem az a hivatalos szöveg, amely a bizottság által letárgyaltatott és előttünk fekszik, hanem a hivatalos szöveg az az ismeretlen, az a titkos szöveg, amelyet a párt és a minister együtt elhatározott és elfogadott. (Ugy van! Ugy van! ballelöl.) Mélyen tisztelt ministerelnök ur ! Én első felszólalásomban is rámutattam, hogy formai szempontokból lehet ugy vitatkozni, hogy mindenkinek van joga indítványt tenni. Formai szempontból a helyzet teljesen tiszta, de a parlamentarizmus szempontjából és a házszabályoknak azon minden kétséget kizáró rendelkezése szempontjából, amely még a bizottsági kisebbségi szöveget is kinyomatni és szétosztatni rendeli, ezt sem parlamentárisnak, sem pedig házszabályszerünek — a parlamentarizmus és a házszabályok szellemét tekintve — elfogadni nem lehet. Mondom, itt kétségkívül nüánszokról van szó. (Lendvai István : Lényegbe vágó nüánszokról.) Ezekkel a nüánszokkal szemben az én lelkiismeretem azt mondja, hogy a helyes eljárás az lett volna, hogy a párt határozata, amely megváltoztatja a hivatalosan elfogadott szöveget, újra kinyomatíassék, szétosztassék, bizottság elé vitessék és letárgyaltassék. Megengedem, hogy formailag lehet arra az álláspontra is helyezkedni, amelyet Rubinek t. képviselőtársam próbált itt képviselni, amely eltakarja a lényeget, hogy megmenthesse a formát. Mert, mélyen t. ministerelnök ur, mi történik ezekkel a mélyrehaló egyes változtatásokkal, ha nem kormánypárti szónok lesz az első felszólaló, aki ezt a javaslatot megteszi % Eléje vagyunk már iratkozva egypáran. Az lesz az utolsó felszólaló és akkor megteszi ezt az inditványt, amelyhez azok a képviselők, évi január hó 30-án, szérián. 73 akik a. szakaszhoz vagy a szakasz illető pontjához már szólottak, többé egyáltalán már nem is szólhatnak. Egy ismeretlen új szöveg tehát ugy hozható ide a Ház elé, hogy a képviselők egy egész serege, akik a szakaszhoz, mar előbb szólottak, a hozzászólás jogától egyáltalán elüttetnek. Ez a különbség 1. ministerelnök ur a mi általunk beadandó határozati javaslatok, vagy módositó javaslatok és a többségi párt által beadandó módositó javaslatok között. Amit mi beadunk, az nem okoz A'eszélyt, mert a melyen t. minister ur feláll és azt mondja: nem fogadom el és akkor a többség természetszerűen és igen helyesen el fogja utasítani; ellenben ami megegyezéses javaslat onnan j

on, a túloldalról, arra a minister ur azt mondja : ezt én elfogadom, és akkor ez a szöveg, amely onnan niódosittatik, minden ellenzéki kritika és hozzászólás nélkül válik törvénnyé. Hogy milyen mélyreható, milyen nagy elvi jelentőségű dolgokról van itt szó, csak hivatkozom az 5. <s>-hoz uj 8. bekezdésként felveendő uj szövegre, amely a következőkép szól (olvassa): A jogakadémiák megszüntetése esetén állásukat vesztett azok a jogakadémiai tanárok, akiknek legalább tiz évi rendes jogtanári szolgálatuk és jogtudori oklevelük van. vagy pedig akiknek öt évi jogtanári szolgálatuk van. de egyetemi magántanári képesítéssel is rendelkeznek, székhelyhez nem kötött tárgyaló bírákká akkor is kinevezhetők, ha egyébként a birói állásra megkívánt birói vagy ügyvédi oklevelük nincs is meg.« Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy abban a birói eljárásban, amelyben valamennyien megbizunk akkor, amikor a kir. biróságnak erre begyakorlott, esküt tett és mindenben megbízható tagjai járnak el és fungálnak, ezt az elvet ez a szakasz áttöri és lehetővé teszi azt, hogy magánosok lesznek behelyezve ministeri kinevezéssel olyan birói funkcióba, ahol én mást, mint esküt tett igazi birót szivesen soha sem látok. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A minister sohasem nevez ki birót! Méltóztassék tudomásul venni!) Elnök: A képviselő ur talán maga is belátja, hogy ebben a pillanatban túlment azon a határon, ahol a házszabályok kezeléséről van szó, mert érdemben méltóztatik egy paragrafusról nyilatkozni. Nagyon kérem, miután ez a vita már igen széles mederben folyik, méltóztassék lehetőleg azon keretek között megmaredni, amelyek a házszabályokban erre vonatkozólag fennállanak. Gaal Gaston: Mint mindig, most is természetesen a legteljesebb tisztelettel veszem^ tudomásul a mélyen t. elnök ur figyelmeztetését. Nem is szándékoztam többet a javaslatból felolvasni, ezt is esak annak illusztrálására voltam kénytelen felolvasni, hogy a mélyen t. ministerelnök urnák általam különben rendkívül tiszteletben tartott álláspontjával szemben ad oculos demonstrálhassam a mi álláspontunk helyességét. Ha tudtam volna, hogy abból a házszabályvitából, amelyet egész kötelességszerűen tisztán azért indítottam meg — nem tudtam, hogy mennyien fognak utánam felszólalni — hogy ha most nem is lesz sikere felszólalásomnak, adandó alkalmakkor iparkodjam a Ház tanácskozásait arra az egyedül törvényes és egyedül megnyugtató pályára vezetni, amelyet a házszabályok irnak elő, órákig tartó vitatkozás lesz, talán fel sem szólaltam volna. (Mozgás jobbfelől.) Bizonyos mértékig azzal is tisztában voltam, — pláne, amikor a mélyen tisztelt