Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

H. À nemzetgyűlés 231. ülése 1924 szakniinister urnák szerintem teljesen indokolatlan idegességét láttam, — hogy az egész felszólalásom hiábavaló, hiábavaló munkát pedig végezni nem szeretek. Az elhatározási jog úgyis az önök kezében van, a többségében; mi, ellenzékiek legfeljebb a magunk szerény álláspontjának és véleményének adhatunk kifejezést. Azt a jogot azonban ne méltóztassék elvenni akarni tőlünk, — még ha olyan konciliáns formában történik is. mint ahogyan a ministerelnök ur csinálta,— hogy mi a saját lelkiismeretünk megnyugtatására rámutathassunk olyan dolgokra, amelyeket felfogásunk szerint imparlamentárisaknak és bizonyos mértékig házszabályelleneseknek is tartunk. Nincs szükség arra, hogy visszavonjam indítványomat, (Helyeslés balfelől.) mert hiszen a döntés úgyis az önök általam nagyon tisztelt felfogásában és az önök kezében van. Méltóztassanak nekünk megengedni azt a megnyugvást, hogy lelkiismeretünk szerint szolgáltuk azt az igazságot, amelyet az adott helyzetben igazságnak és kötelességünknek tairtunk. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Csak egy pár megjegyzést kívánok tenni. Tisztelt barátom a maga igazának megvédésére és annak bebizonyítására, hogy milyen meglepetések elé állíttatott ő, egy paragrafusmódositást olvas fel, amelyet ő ennek folytán ismer, amelyet azonban én abban a pillanatban hallottam először, amikor a tisztelt képviselő nr felolvasta, ugy hogy tulajdonképen én mondhatnám, hogy megfordítva áll a helyzet, (Derültség.) mert ő ismeri a módosításokat, a meglepetés pedig a mi oldalunkon van. (Derültség. — Gaal Gaston : Délután két óra óta ismerem, ministerelnök ur ! — Derültség.) Én ez előtt csak öt perccel ismertem meg, amikor a tisztelt képviselőtársam azt felolvasta. De az, hogy a tisztelt képviselő ur, ismeri, én pedig nem ismertem, hanem ő általa ismerkedtem meg a módosítással, azt bizonyítja, hogy ebben a pártban de facto nem hozatott olyan határozat, hogy az egész párt unisono az utolsó betűig minden módosítást kell hogy magáévá tegyen, ami ebben a 42 módosításban foglaltatik. Különben nekem kellene elsősorban ismernem ezeket a módositásokat, miután mint ministerelnöknek, mégis csak némi szavam van ahhoz, hogy a párt ilyen határozatot hozzon. (Horváth Zoltán : A ministerelnök ur Londonban járt !) Azt hiszem tehát, hogy tisztelt képviselőtársam ebben a tekintetben tévedésben van. Ami pedig azt az okfejtést illeti, hogy olyan módosításokkal szemben, amelyeket esetleg a minister elfogad, az ellenzék meglepetésnek van kitéve, azokra esetleg nem reflektálhat és ebből azt a konzekvenciát vonja le a tisztelt barátom, hogy ezeket a módositásokat tulajdonképen bizottsághoz kellene utasitani : ez annyit jelentene, hogy a többség részéről előterjesztett minden módositást bizottsághoz kell utasitani, (Zaj n bal- és a szélsőbal oldalon. — Lendvai István : Hogyan lehet egy ministerelnöknek ilyet mondani !) ha és amennyiben a minister tudtával terjesztetnek elő. Ez már azt az egyenlő jogot sértené, ainelylyel minden képviselő egyformán bir. (Ugy van! jobbfelől.) De hiszen, ha a többség bármely tagja előterjeszt egy módositást, mindig ideje és módja van az ellenzéknek ahhoz hozzászólani. (Lendvai István közbeszól. — Zaj jobbévi január hó 30-án, szerdán. felől. — Berki Gyula : így mégsem lehet beszélni, hogy ezt az embert küldték ki Londonba ! Talán egy kicsit több tiszteletet kellene tanúsítani a magyar ministerelnökkel szemben ! — Horváth Zoltán : Mit hízeleg % — Berki Gyula: JNem Mátészalkán van, a parlamentben ül ! — Zaj a balközépen. — Berki Gyula : Tőlem gesztikulálhat! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Klárik Ferenc : Zavarják a ministerelnök mat !) A képviselő ur ugyanazt teszi. Méltóztassék jó példával előljárni! Gr. Bethlen István ministerelnök : Én ismételten nagyon kérem a Jtiázat, méltóztassanak ezt a vitát befejezni, amellyel tulajdonkénen egy lépessel sem közeledünk a kérdés eiciöntésenez. En azt hiszem, gondoskodni fogunk arról, bogy ez a jegyzek olyan szamu példányban nyomassák ki és terjesztessék az ellenzék tagjai között, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) hogy mindenki lehetőleg már holnap reggel ezekkel a kérdésekkel megismerkedhessek, es akkor, azt hiszem, a kérdés elintézhető lesz. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Horváth Zoltán képviselő ur kért szót a házszabályokhoz. Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! A földmivelésügyi minister ur tuiajaonkepen attoí fél, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását el akarjuk húzni. Ez ellen már az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaim tiltakoztak. Határozottan kijelentjük újólag, hogy abszolúte nincs szándékunkban e törvényjavaslat vitáját elhúzni, sőt mi vagyunk elsősorban rajta, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. (Egy hang jobbfelől: Nem látjuk!) Szakács Andor képviselőtársam semmi egyebet nem kért a többségtől, mint azt, hogy holnap reggelig méltóztassanak időt engedni arra, hogy ezt a javaslatot átolvashassuk s komolyan, az ügy ismerete mellett szólhassunk a tárgyhoz. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Rubinek István képviselőtársam okfejtését nem minősíthetem egyébnek, mint tulajdonképen rabulisztikának. Hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az egységespárt, illetőleg a kormánypárt részéről jövő módosító javaslatok mind a minister úrral egyetértésben jöttek létre, azok a módosító javaslatok tehát a minister ur által elfogadtatnak, és nyilvánvaló, hogy törvényerőre is emelkednek. Ezzel szemben az ellenzék részéről jövő egyéni módosítások csak a legritkább esetben jutnak abba a helyzetbe, hogy a minister ur által elfogadtassanak. Ha. ezek olyanoknak minősíttetnek, amelyek esetleg megfelelők, akkor a minister ur kívánságára akárhányszor negyed- vagy félórára felfüggesztik a nemzetgyűlés ülésezését, hogy megtárgyalj ák, vájjon az ellenzék részéről jött módosító javaslat elfogadható-e vagy sem. (Egy hang a jobboldalon : Az okosat elfogadjuk !) Nagyon helytelen tehát Rubinek István t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy nekünk is módunkban van módosító javaslatokat beadni. Formailag módunkban van, de érdemben a helyzet az, hogy amit a túlsó oldal bead, az egyúttal törvénnyé is válik. T. Nemzetgyűlés ! Tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a nemzetgyűlésben a pártabszolutizmus uralkodik, (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) de méltóztassanak