Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

1 nemzetgyűlés 231. ülése Î92à. évi január hó 30-án, szerdán. hogy — ismétlem — ezek a javaslat alapelvei­vel nem állhattak és nem is állnak ellentét­ben, sőt ellenkezőleg: : a javaslat alapelveinek világosabb, érthetőbb kifejezését kivánják biz­tosítani. Véleményem szerint semmi nehézséget sem okoz tehát, ha tovább haladunk is a tárgyalás­ban. (Zaj balfelől.) Az ellenzék t. tagjai ezeket megfontolás tárgyává tehetik, annál is inkább, mert a javaslatok mem vonatkoznak mind a 2. §-ra, hanem egy jelentékeny részük az 5. vagy a 6. §-szal íügg össze. Nem is lényegbe vágó módositásokról van szó, úgyhogy bőven lesz idő azokat megfontolni, ügy látom, egyéb­ként sem nagyon sietünk a részletes tárgyalás­sal. Két szakaszt tárgyalunk most már egy egész napon át, azt hiszem tehát, van ideje mindenkinek megfontolni elhatározását. (Lend­vai István: Tessék szétosztani ! Akarom tudni, hogy mire szavazok ! — Zaj. Elnök csenget.) A magunk részéről teljes jóhiszeműséggel akarunk ebben a kérdésben eljárni ; kérjük, hogy ugyanezt a jóhiszeműséget tanúsítsa ve­lünk szemben az ellenzék is. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Farkas István képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. A szó a képviselő^ urat megilleti. Farkas István : Ï. Nemzetgyűlés ! Én két­ségtelenül elismerem azt, hogy pártoknak és egyeseknek és több képviselőnek is joga van arra, hogy indítványokat adjanak be a tár­gyalás alatt levő javaslathoz. Kétségtelenül el­ismerem, hogy amit az igen t. ministerelnök ur mondott, az lehetséges. Bocsásson meg azon­ban nekem a t. Nemzetgyűlés, ha az egységespárt mai álláspontjához, ezekhez a beterjesztett uj javaslatokhoz egypár olyan megjegyzést teszek, amely előttünk ezt a kö­rülményt a házszabályok szempontjából, de a törvényjavaslat érdeme szempontjából is kétségessé teszi. A helyzet az volt, hogy mielőtt a bizottság tárgyalta, volna a földbirtoknovellát, az előtt az egységespárt heteken keresztül a maga kö­rében már letárgyalta, azt és a kialakult felfogás alapján ült össze a földmivelésügyi bi­zottság. (Felkiáltások a jobboldalon: Joga van hozzá!) Kendben van. Nem azt mondom, hogy nincs joga, csak megállapitoni, hogy az egységespárt heteken keresztül tárgyalta ezt a maga körében, a nyilvánosság erről tudo­inásii vett, a részletekről is tudomáást szerzett és ezután jött a bizottsági tárgyalás. A bizottsági tárgyaláson egyetlenegy ellenzéki javaslatot sem tudtunk keresztülvinni azért, mert azt mondták, hogy az egységespártban ebben megállapodtunk, ezt keresztül is hajtjuk. Bocsá­natot kérek, ma ugyanez a szempont. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi miniszter: Még a ministert is leszavazták, nemhogy min­dent elfogadtak volna! Hogy lehet ezt állítani!) Általában a törvényjavaslat részletes tár­gyalása elhúzódott az indemnitási javaslat miatt későbbi időre, most jön az egységespárt ujabb sor módosításokkal és azt mondja: én mindezekhez ragaszkodom, ugyanaz az egysé­gespárt, amely a bizottsági tárgyaláson az elő­zőleg megállapított javaslatait keresztül hajtotta és mindezekből nem engedett semmit. Bocsána­tot kérek, tény az, hogy joguk van egyes kép­viselőknek, pártoknak ehhez, juthatnak is az idők folyamán jobb meggyőződésre, de tény az, hogy itt az látszik, hogy az egységespárt a földbirtoknovellával játékot üz. (Ellenmondá­sok jobbfelöl.) Bocsássanak meg ezért a kifeje­l zésért, de az a ténykörülmény, hogy az egysé­gespárt a bizottsági tárgyalásnál elzárkózott minden ellenzéki javaslattól, azokat mind el­utasította, és amikor a törvényjavaslat általá­nosságban már, le van tárgyalva, akkor ül össze az egységespárt és újra szövegezi lényegbevágó szövegezéssel is a törvényjavaslatot s akkor megint olyan meglepetésszerűen adja ide, mint most ideadta. Ez szokatlan a parlamentarizmus történeté­ben, ezt különösen kormányzópárt nem csinál­hatja, mert ha a kormányzópártnak meg van a maga helyes álláspontja, ezt az álláspontot vé­gig képviseli. Ezek között a javaslatok között — ugy látom — van olyan is, amelyet annak idején a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával azért nem fogadtak el, mert az el­lenzék részéről jött. Most pedig azt látom, hogy az egységespárt hoz olyan javaslatokat, ame­lyeket a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásá­nál nem fogadott el az ellenzék részéről. (Szijj Bálint : Ez csak elégtétel önöknek !) Én nem ismerem a részleteket, de látom van a javaslatok között jobb is, mint a mi a törvény­javaslatban van, van olyan, amit az ellenzék javasolt, de nem fogadták el, most pedig hozza maga az egységespárt és keresztül akarja haj­tani. Ez tehát gyanússá teszi előttünk a kor­mányzópárt eljárását, amely mint többség, a nemzetgyűlésnek is többsége és mint párt két­ségtelenül olyan szinben tűnik fel, hogy ezt a kérdést nem veszi azzal a komolysággal, ami­lyen komolysággal kellene ezt venni. Én sem akarom, hogy elhúzódjék a tárgya­lás. A ministerelnök ur már célzott arra, hogy a módosítások nem mind egy szakasznál fog­nak benyujtatni. Én is azt mondom és azt ké­rem, legalább annyit tegyen meg a többség és a kormány, hogy holnapra sokszorosittassa ezeket a módosításokat és osztassa ki az ellen­zék között, hogy mi is elolvashassuk és meg­ismerhessük azokat. Elnök : Gaal Gaston képviselő ur kér a házszabályokhoz szót. (Zaj.) Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! A ma­gam részéről csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkózhatom arról a konciliáns és tárgyila­gos hangról, amellyel ezt a kérdést a mélyen t. ministerelnök ur velünk szemben kezeli. (Ugy van! balfelöl.) Meg vagyok róla győ­ződve, hogyha mindig ezt a megértő és kon­ciliáns hangot halanók a túlsó oldal részéről, azont oldal részéről, amelynek még 90%-ig magam is tagjának érzem magamat,... (Lend­vai István : Ne kompromittáld magad !) bo­csánatot kérek, én sohasem csináltam titkot semmiből, most se csinálok, igen sok dolgot egészen máskép, sokkal inkább közinegnyug­vásra intézhetnénk el, mint elintézünk akkor, ha a tárgyalásba a szenvedélyességét, vagy a szükség nélküli felfortyanást visszük bele és általában olyan érzelmi momentumokat vi­szüiíjk bele, amelyek a kérdés abszolút tárgyi voltánál fogva teljesen szüségtelenek. Ha a mélyen t. ministerelnök ur jelen lett volna felszólalásomnál, amelyet ebben a kér­désben itt a Házban tartottam és amelyet megismételni nem akarok, tapasztalhatta vol­na, hogy ezt a kérdést én a legmesszebbmenő tárgyilagossággal, tisztán a parlamentarizmus szempontjából, az eddigi gyakorlat és a ház­szabályok alapján Ítéltem meg. (Rupert Re­zső : A túloldalt kivéve mindenki ezt teszi !) A mélyen t. ministerelnök urnák minden­ben igazat adok addig, amig azt mondja, hogy joga van ebben a Házban bárkinek — akár

Next

/
Oldalképek
Tartalom