Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 57 lehessen egy szöveg, amellyel meg lehessen mérni azt a biztoktipust, amelyet mint reménybeli örökséget figyelembe veszünk az igény jogosultság megállapításánál. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A 2. §-nak ez a bekezdése épen azt szabályozza, hogy ne történhessenek meg a tárgyalásnál olyan esetek, hogy valamely biró valakinek esetleg mindenféle reménybeli örökségét félszámithassa s ezen a címen kizárhassa az illetőt az igénylésből. Ez a paragrafus épen ezt teszi lehetetlenné, amikor csak az egyenes felmenőjétől, tehát a szüleitől várható örökségre mondja ki ezt a rendelkezést. Már most nagyon természetes dolog, hogy a biró eljárásában nem mehet azon túl, mert ha valakinek az igénylését megállapítja 6 holdra, 20 holdra, vagy 4 holdra és ha az illető felmenő rokonától nem várhat annyi örökséget, akkor nem számithatnak neki bele többet, mint amenynyit várhat. A gyakorlatban tehát ugy kell történnie, hogy a felmenő rokonától várható örökséget csak olyan részben lehet beszámitani, amily részben az felette van annak az igénylési lehetőségnek, amely részére megállapittatott. Ez teljesen a biró joga; de természetesen érthető, hogy a biró semmiképen sem járhatna el ugy, hogy ha valakire 2 bold örökség vár és ha részére megállapítanak 6~j8 holdat, mint illetéket, akkor a többitől elessék. Ezt lehetetlenségnek tartom. Szükségtelen is erre a birónak külön utasítást adni, mert hiszen _ az örökséget csak abban az arányban számithatja be, amely arányban az felülhaladja az illetőnek itélt földet. Kérem tehát az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A 2. ponttal szemben az előadó ur ellentétes indítványt tett, itt tehát a kérdést szembe fogom állítani. Szeder Ferenc képviselő ur kiegészítő indítványt tett; amikor tehát a nemzetgyűlés a 2. pont felett elöntött, fel fogom tenni a kérdést Szeder Ferenc képviselő ur módosítására. Gaal Gaston: A kérdés feltevéséhez kérek szót! Elnök: Tessék! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a szakaszhoz az előadó ur is tett egy módosító indítványt. A módositó indítványokkal szemben a földmivelésügyi minister ur általában kijelentette, hogy az eredeti szöveget akarja elfogadni. Nézetem szerint tehát a kérdést feltétlenül ugy kell feltenni, hogy mind a két indítványra, a módositó és kiegészítő indítványra is külön-külön szavazhassunk. Elnök: A kérdést akképen tettem fel, hogy amennyiben az előadó ur indítványa ellentétben van az eredeti szöveggel, arra külön fogom feltenni a kérdést : mikor pedig ebben a nemzetgyűlés döntött, külön fogom feltenni a kérdést Szeder Ferenc képviselő ur indítványára, mint kiegészítő indítványra nézve. (Helyeslés.) Kérdem tehát a tisztelt Nemzetgyűlést : méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben az előadó ur módositó indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállni. Az eredeti szöveg nem fogadtatott el, igy a szöveget az előadó ur indítványával jelentem ki elfogadottnak. Most kérdem a í. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 2. *§-hoz^ Szeder Ferenc képviselő ur kiegészítő indítványát elfogadni, igen vagy nein? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Szeder Ferenc képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! Az indítvány elvettetett. Következik a 3. pont. Kérem annak felolvasását. Bartos János jegyző (olvassa a 3. pontot). Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Enuek a" szakasznak tulajdonképen két teljesen különálló rendelkezése van, amely rendelkezések közül én az egyiket elfogadom, mert az birtokpolitikai célt szolgál, a másikat azonban, amely egyáltalában nem való semmiféle birtokpolitikai, illetőleg a birtok helyesebb megoszlásáról szóló törvény keretébe, természetesen nem tehetem magaméva. De még azt a részt is, amelyet elfogadok, kénytelen vagyok bizonyos megtoldással kisérni, amennyiben az ugy, ahogyan szövegezve van, meglehetősen tág értelmű, nem preciz, nem követi az eredeti törvényjavaslat okoskodását, nem abba a kategóriába sorozza a földhöz juttatandó cselédeket, amelybe ők az 1920 : XXXVI. te. alapján tartoznak. Méltóztassék ennek a 3. pontnak második bekezdését elolvasni. Ez a következőképen szól (olvassa): »Földhöz juttatható továbbá a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló törvény végrehajtása következtében állását vesztő érdemes mezőgazdasági cseléd is.« Ezt a célt a magam részéről is nagyon helyeslem, mert hiszen tiszta abszurdum volna, ha a magyar nemzetnek épen azt a részét, amely mezőgazdasággal kora gyermekségétől fogva talán a legintenzívebben foglalkozik, a mezőgazdasági cselédet, aki a földbirtokreform végrehajtása folytán állástalanná lesz, ha csak ezt az egy földműveléssel foglalkozó kategóriát akarná a törvény vagy a novella kizárni. Tény pedig az, hogy az eredeti törvényjavaslat nem foglalkozott igy expressis verbis a mezőgazdasági cselédekkel, bár egy kis jóakarattal az eredeti törvényjavaslatba is bele lehetett volna olvasni, mert hiszen a 2. § második pontja világosan megmondja, hogy: »mezőgazdasággal foglalkozó, földnélküli, önállóan kereső, önjogu munkásoknak legfeljebb az 1. pontban említett nagyságú törpebirtok juttatható«. Ebbe a kategóriába feltétlenül beletartoznak a cselédek is, mert hiszen mezőgazdasággal foglalkoznak, földnélküliek, önállóan keresők és önjoguak. Szóval minden kritérium megvan, amely kritériumot a 2. pontban a földhözjuttatás alapelve gyanánt a törvény megállapit. Én azonban nem tudom, hogy a gyakorlatban ez — magyarul mondva — hogyan sült el, megtörtént-e az, hogy az állásukat vesztett cselédek nem kaptak ezen pont alapján földet. Valaminek valószínűleg kellett történnie, mert nem tételezem fel a minister úrról, hogy ha nem történt volna valami, ő most külön rá kívánna mutatni a novellában arra, hogy az állásukat vesztett mezőgazdasági cselédek is a földreform, az alaptörvény alapján földhöz juttassanak. Azért mondom, hogy a gyakorlatban valami tényleg történt, aminek folytán a mezőgazdasági cselédek mellőztettek. Helyeslem én is, ha a novella iparkodik ezt, a hiányt, ezt az űrt kitölteni és a mezőgazdasági cselédekre expressis verbis rámutatni. Kérem azonban a mélyen t. Nemzetgyűlést és kérem a minister urat is, szíveskedjenek akkor precízebben megfogalmazni ezt a mondatot. Az alaptörvény szellemét és az alaptörvény rendelkezéseit követve, azt látjuk, hogy a földhöz juttatandók