Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

:,8 'Â nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. kategóriáit pontokba foglalva külön-külön sorolja fel; majdnem mindenféle olyan kategóriát, akinek e törvény alapján föld juttatható, csoportosit, egyrészt a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket az 1. pontban, a mezőgazdasági munkásokat a 2. pontban, azután a mezőgazdasággal foglalkozó, önálló keresetű, önjogu törpebirtokosokat a 3. pontban és igy tovább és tovább, nem akarom ezzel fárasztani a t. Nemzetgyűlést, — denique csak arra akarok ezzel rámutatni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó és a törvény alapján földhöz juttatható összes igénylőket pontonkint csoportosítja és összefoglalja. Az volna tehát a tiszteletteljes indítványom, hogy ezt az 1. pontot méltóztassanak akként átalakítani, hogy a mezőgazdasági cselédeket beleosszuk a 2. pontba, t. i. a földnélküli, mezőgazdasággal foglalkozó, önállóan kereső munkások közé, ahová tényleg valók. Ezért az első mondat helyett a következő szöveget ajánlom (olvassa) ; »Az 1921). : XXXVI. tcikk 2. §-szának 2. pontja alapján juttatható földhöz a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló törvény végrehajtása következtében állását vesztő, érdemes mezőgazdasági cseléd is«. Ez abszolúte nem változtat sem a törvény lényegén, sem az intenciókon, azonban precízebb — hogy ugy fejezzem ki magamat — jogászibb, mert egyúttal megszabja azt is, hogy a mezőgazdasági cseléd az 1920 : XXXVI. te. 2. §-szában felsorolt igénylők melyik kategóriája alapján elégítendő ki. Ennek a módosításomnak van egy messzebbmenő következése is, mert ehhez a szakaszhoz még egy pótlást szándékozom benyújtani, amely pótlásnak az a lényege és az az értelme, hogy mindaddig, amíg egy előző kategória ki nincs elégítve, a későbbi kategóriákra ne kerülhessen a sor. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a mezőgazdasági cselédeket, a földnélküli, igazán mezőgazdasággal foglalkozó munkásokat lehetőleg előre tegyük s megmondjuk már a novellában, hogy ezek a 2. pont alá tartoznak, nehogy ezek legyenek az utolsók a kielégítés során s nehogy megelőzzék őket generálisok, tisztviselők stb., stb., olyan földmivelők, akiket addig, amíg a földmivelés nagyon nehéz munka és konjunktúra volt, nem igen találtam meg a földmivelő társadalomban. Ugyanennek a bekezdésnek összes többi részét, mint abszolúte nem a fold helyesebb megoszlásáról szóló törvénybe valót, a magam részéről elfogadni nem tudom. Nem tudom elfogadni — mint mondottam — azért sem, mert ez nem földbirtokpolitikai cél. Ez lehet szociális gondoskodás, nevezhetjük akárminek, de a földbirtokreform keretébe semmi körülmények közt sem illeszthető be az a kényszer, hogy egy mezőgazda gazdálkodásába, a gazdaság végrehajtásába vagy vitelébe bármi néven nevezendő hatóság belekotnyeleskedhessék vagy beleszólhasson. Engedelmet kérek, hogy nekem, mint gazdának, a hatóság szabja meg, hány cselédet vagyok köteles tartani, ez a legnagyobb abszurdum. Ezeket a dolgokat normativumokra ráhúzni nem lehet. Jóformán minden gazdaságban mások a viszonyok. Az egyik intenzive gazdálkodik, a másik intenzivebben; az egyiknek meszszebb van a földje, a másiké közelebb van; az egyik ugyanakkora területre sokkal több cselédet kénytelen tartani, m ig a másik ugyanarra a területre sokkal kevesebbel is beéri; az egyik helyen a napszámosviszonyok jók, napszámost lehet kapni annyit, amennyit a gazdaság akar s igy ott mindenesetre kevesebb cseléd elégséges; a másik helyen pedig a napszámosviszonyok roszszak, ezért a gazda maga gondoskodik arról, hogy a szükséges munkaerőt állandó, éves cselédekkel, szóval éves munkásokkal biztosítsa. Ahány gazdaság, annyi a helyzet, annyi a viszony. Teljes lehetetlenség, hogy amikor egy gazdaság azért, mert elvették — mondjuk — földterületének egyharmadát, vagy negyedét, vagy felét, természetszerűleg kénytelen a cselédek egy részét elbocsátani, akkor bármiféle hatóság lehessen a földtekén, aki odajöhet és azt mondhatja: te pedig mint gazda kötelezve vagy ezután is ugyanannyi cselédet tartani, mint amennyit eddig tartottál. Ez a mezőgazdaság egyes objektumainak teljes tönkretételére visz. De van még egy sokkal rosszabb vonatkozása is: módot és alkalmat ad holmi politikai befolyások gyakorlására is, mert hiszen nagyon jól tudjuk a gyakorlatból, a tapasztalatból, hogy az a mezőgazdasági albizottság ott a közigazgatási bizottságban, amely elsősorban a főispántól függ, és amelynek elnöke is a főispán, ha akarja, olyan befolyásokat érvényesíthet ezen a téren, amely befolyások semmi körülmények között politikailag sem kívánatosak, gazdaságilag pedig egyenesen katasztrofálisak. Ha az állam megkívánja a gazdaközönségsől, hogy adózási kötelezettségének a legmesszebbmenő mértékig eleget tegyen, — mint ahogy ebben az országban mindenkinek tényleg a megfeszülésig kell magát megerőltetnie az adózás terén, hogy az országot a bajból kihúzzuk, — akkor nem csinálhatunk ilyen rendelkezéseket, amelyek a mezőgazdaság vitelének rentabilitását teszik teljesen illuzóriussá, sőt lehetetlenné. Tudom, hogy a mélyen t. minister urat mi vezette, hiszen az általános vita alkalmával, amikor épen ez ellen röviden esak per tangentem érintve a dolgot, felszólaltam, közbekiáltott a mélyen tisztelt minister ur, hogy eddig az volt a baj, hogy a földreform folytán kenyerét veszti sok cseléd, és ezekről nincs gondoskodás, most pedig amikor gondoskodni akarunk róluk, ez a baj. A gondoskodás az első mondatban megvan, mélyen tisztelt minister ur, amikor minden állását vesztett cseléd a törvény 2. §-ának 2. pontja értelmében házhelyhez és földhöz juttatható; ezzel a gondoskodás megtörtént. Olyan további gondoskodás, hogy azt a gazdát, aki képtelen a dupláját eltartani annak, mint ahány cselédre szüksége van, . . . (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Nem muszáj! — Gr. Hoyos Miksa : Persze, hogy nem!) Bocsánatot kérek, nemcsak hogy muszáj, hanem aki be nem tartja a mezőgazdasági albizottság rendelkezését, azt a minister ur még birsággal is sújtja, azt be lehet csukni, meg lehet büntetni. (Nagy Emil igaz ságügy minister : Megmondja, hogy milyen arányban !^— Gr. Hoyos Miksa: Arányszámot mond! A régi arányban!) Engedelmet kérek, mi az az arányszám? Ha 1000 holdon tartottam 40 cselédet és megmaradt most 500 holdam, akkor az arányszám 20. (Nagy Emil igazságügy minister : Ugy van ! Rendben van.) De bocsánatot kérek, minek ezt törvénybe iktatni? (Nagy Emil igazságügyminister : Ezt a rossz emberek ellen kell csinálni, hogy ne küldjék el a cselédeket per fraudem legis, hogy ne küldjék el visszaélésszerűen!) Hiszen húsz embert kell tartanom, mert különben nem tudok gazdálkodni. Én olyan bolond gazdát nem tudok elképzelni egyhamar, aki visszaélésszerűen annyi cselédet küld el, hogy azután ne tudjon gazdálkodni, ellenben olyan mezőgazdasági albizottságot el tudok magamnak képzelni, amely politikai okokból, ha egy gazdát itt-ott meg kell valahol szorongatni, azt meg is fogja szorongatni. Ezt el tudom kép-