Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

510 A nemzetgyűlés 212. illése 1924. évi'február hó 19-én, kedden. hogy vezesse az ország pénzügyeit anélkül, hogy látná, hogy tényleg ebben a nemzetgyű­lésben megvan-e a kellő többsége. Ha a pénzügyminister ur a többséget meg­kapja, ha szavazás formájában a bizalom meg­nyilvánul mellette, ám legyen, vezesse tovább az ügyeket; de akkor ugy őt, mint a kor­mányzó pártot terheli a felelősség azokért a következményekért, amelyek már ma bekövet­keztek s amelyek — nagyon tartunk tőle — még fokozottabb mértékben fognak bekövet­kezni. nek b orderejére, s mondom, ha utólag vissza­tekintek erre a határozatra, nem tudom azt he­lyeselni ebben a formában. Én a tényleges ka­tonatiszteket a nemzeti élet olyan tényezőinek kell hogy tartsam, akik csak elismerést, tiszte­letet érdemelnek, nem pedig megbélyegzést, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ugyanez áll a köz­tisztviselőkre nézve is. Egyesek hibája miatt ezeket a társadalmi osztályokat megbélyegezni semmikép sem tartom helyénvalónak. (Helyes­lés jobbfelől.) Minthogy meggyőződtem arról, hogy ma­gának a t % Háznak sem volt szándékában ilyen sértőnek látszó rendelkezést meg'állapitani erre a két társadalmi osztályra nézve, s minthogy hivatalos adatok alapján meggyőződtem arról, hogy csak alig egynéhány tényleges katona­tiszt és közhivatalnok kapott számottevő földet, úgyhogy azon az állásponton vagyok, hogy erre az erős intézkedésre, amellyel a középbir­tok kiadását a novellában megszólítottuk, egy­általában szükség nincs: ennélfogva hozzájá­rultam Rubinek István t. képviselőtársam in­dítványához, amely a 2. §-nak ezt az utolsó be­kezdését módosítani kivánta. Miután azonban az a kifogás és aggodalom merült fel, — amely, mint meggyőződtem róla, teljesen jogos — hogy ez a módosítás ugyan­ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál egy már elfogadott szakasszal szemben ház­szabályellenes, (Ugy van! half elől.) s esetleg olyan precedensre adhat alkalmat, amelynek alapján bármely már letárgyalt törvényjavas­latot ilyen módosításokkal kapcsolatban újra elő lehetne venni és annak tárgyalását újra el lehetne kezdeni, ezért a magam részéről — tiszteletben akarván tartani a házszabályokat és nem kivánván ilyen precedenst előidézni — arra kérem Rubinek István t.^ képviselőtársa­mat, hogy ezt az indítványát vonja vissza. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De egyben bejelentem (Halljuk! bal fel öl.) mái- előre itt a t. Nemzetgyűlés színe előtt, hogy azt fog'om tanácsolni a kormányzó ur ő főméi tó ságának, hogy ezt a törvényjavaslatot kizárólag csak e szakasz ezen bekezdésének újra való megfontolása és erre vonatkozólag esetleg uj határozathozatal végett a nemzet­gyűlésnek küldje vissza. (Helyeslés a jobb- és a haloldalon, — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Ezzel a tanáccsal el tetszett késni! Ezt a kormányzó ur úgyis meg akarta csi­nálni! Magasházytól előbb kapta ezt a taná­csot! — Farkas István: Üzentek neki! Napi­parancs volt! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. "Rubinek István kénviselő ur kivan szólani. Rubinek István: T. Nemzeta'vülés! A föld­mivelésügyi minister ur bejelentése engem megnyugtatott abban a tekintetben, hogy a nemzetarvülesnek módja lesz azt az indítványt, amelyet en a törvényjavaslat 27. §-ának utolsó­előtti bekezdése gyanánt beterjesztettem, újból megfontolás tárgyává tegye. Én tehát, — bár a magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy indítványom semmi tekintetben nem sér­tette a házszabályokat és hogy az teljesen ház­szabályszerüleg nyújtatott be és tárgyaltatott volna le — épen azon bejelentés alapján, ame­lyet a t. minister ur tett, indítványomat vissza­vonom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Gaal Gaston képviselő ur kivan szólani. Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én a magam részéről csak röviden annak kijelen­tésére szorítkozom, hogy e kérdés egyedül al­Tisztelt Nemzetgyűlés! Én interpellációt akartam intézni az igen tisztelt pénzügyminis­ter úrhoz, de kérdés nélkül is kaptam feleletet; ez a felelet azonban egyáltalában nem kielégítő, így azt a kérdést akartam intézni a pénzügy­minister úrhoz, hogy mit szándékozik tenni abban az irányban, hogy a korona zuhanását megállítsa, hogy a koronát stabilizálja. Én erre kaptam feleletet, de ugy látom, hogy ez a felelet, illetőleg a pénzügy minister ur által ki­látásba helyezett intézkedések nem kielégitőek s ezekkel a kívánt célt nem éri el a minister ur. Épen azért a másik kérdésem az lett volna, hogy a pénzügyminister ur ezzel a katasztrofá­lis drágasággal, ezekkel a horribilis áremelke­désekkel szemben talál-e módot arra, hogy a dolgozók jövedelmét, fizetését ugyanebben az arányban felemelje. A pénzügyminister ur erre is tagadó választ adott. Félek attól, hogy ez nagyon meg fogja magát bosszulni, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ezért ugy a magam részéről, mint pártom részéről már (leve minden felelősséget a pénzügyminister úrra és azokra hárítok, akik a pénzügyminister urat ebben a politikáiban támogatják. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Napirendelőtti felszólalásra már senkinek joga nem lévén, napirend szerint kö­vetkezik a földreformnovelláról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalásának folytatása. Soron van a 27. § második bekezdése. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A 27. § végére Rubinek István képvi- • selőtársam egy módositó. indítványt adott be. (Pikler Emil: Amely a házszabályokba ütközik! — Zaj.) Méltóztassék megvárni! Amint méltóz­tatik tudni, a nemzetgyűlés többsége a törvény­javaslat második §-ába a következő utolsó be­kezdés beiktatását határozta el (olvassa): »A '•. törvényhozás tagja, tényleges közszolgálati al- : kalmazott, tényleges katonatiszt, valamint a , végrehajtással mee'bizott intézetek alkalmazot­tai az 1920 : XXXVI. te. 2. §-ának 1. és 4. pont­jában megjelölt mértéken túl földhöz nem jut­tathatók.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tényleges szolarálgtot teljesítő katonatisztek és köztisztviselők ezt a szakaszt magukra nézve sérelmesnek tartják. (Szilásryi Lajos: Jogosan!) Az álláspontjuk e tekintetben — és pedig sze­rintem is jogosan — az, hogv amikor a törvénv­hozás semmiféle osztályt kifejezetten nem tilt el attól, hogy földet kérhessen, akkor ez a sza­kasz az összes társadalmi osztályokból kiveszi a katonatiszteket és a közhivatalnokokat, mint­egy kipAeézi őket a nemzet társadalmából azzal, hoo-y ezeknek számottevő földbirtokot méer kér­niök sem szabad. (Igaz! Ugv van! a baloldalon.) Én ezt a magam részéről — ha utólag visz­szatekintek erre a határozatra—helyeselni nem tudom. Én mái- akkor is bátor voltam a nemzet- , gyűlés szíves ügyeimét felhívni ennek a kérdés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom