Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

A nemzetgyűlés 242. ülése 1924. Andor közbeszól. — Dénes István: Ezekért az eszmékért 3 hónapig' internálva volt a képviselő ur! Elfelejtette már azokat? Nánássy Andor: El !) A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a folyton fokozódó drágaság csökkentessék. E célból törölje el a közszükségleti cikkek behoza­tali vámját, mérsékelje a közszükségleti cikkek szállitási díjtételeit, tiltsa meg a gabona határ­időüzletet és szüntesse meg a gabonával űzött spekulációt. (Dénes István: És a gabona vámokat!) A gabonával igenis nagy spekuláció folyik és hiába beszélnek agrárszempontokról, hiába han­goztatják azt, hogy Magyarország agrárország, melynek érdeke, hogy magas legyen a gabona ára, mert ez nem érdeke az ország lakosságának, Tessék figyelembe venni azt, hogy a középgazdák és kisbirtokosok ősszel, a termés betakarítása után adják el a gabonát. Most gabonája van a 10.000 holdasnak, gabonája van a gabonakereske­dőnek, aki megveszi ősszel, elraktározza, spekulál vele, (Ugy van ! Ugy van ! balt elől.) felhajtja az árát a börzén és a malomkoncentrációval drágítja a búza árának arányában a lisztet is. (Halász Móric : A zsidókat szidjátok, ne minket kis­gazdákat !) Hallottam egy egységespárti képviselőtársam­tól, panaszképen, hogy a malomkoncentrációt nem lehet megrendszabályozni, mert az olyan hatalom, amelyhez à kormány nem mer hozzá­nyúlni. Ez meg is felei a valóságnak, ez igy is van. A gabonaspekulánsok és a malomkoncentrá­ció együtt csinálják a drágítást a kisemberektől ősszel megvett gabonával, a kormány pedig elő­segíti, sőt dédelgeti spekulációra irányuló cél­jaikat. Nem érdeke az országnak, nem érdeke a mezőgazdaságnak és az ország egész népességé­nek, hogy ez az állapot Magyarországon továbbra is fennálljon. A kereskedelem szabadságának biztositása érdekében szüntesse meg a kormány a magán­gazdálkodások monopóliumait és az ipari ter­melés biztositása érdekében tegye lehetővé, hogy a Devizaközpont az ipari vállalatok­nak nyersanyag-beszerzés céljaira megfelelő külföldi valutát bocsásson rendelkezésére. Egy­úttal gondoskodjék arról, hogy a vállalatok ne a spekulációra, hanem a termelés céljaira for­dítsák a valutát. (Helyeslés.) Mert eddig az történt, hogy kaptak ugyan valutát, de ezt nem az ipari termelésbe fektették bele, hanem spekulációra használták fel. Gondoskodjék a kormány a kötött fizetésű alkalmazottak élet­színvonalának biztosi htásáról és állapítsa meg a létminimumot. Ebből a célból a kereskedelemügyi minis­terium kebelében létesitsen paritásos bizottsá­got, amelynek feladata az életszínvonal figye­lemmel kisérése és ennek megfelelően a lét­minimum szabályozása. Gondoskodjék arról, hogy a kereskedelemügyi minister sürgősen hajtsa végre az 1923 : XXXII. te. 21. §-ának a paritásos béregyeztetésre vonatkozó intézke­déseit és végül sürgősen hajtsa végre a nemzet­gyűlésnek azt a határozatát, amely kötelezi a kormányt a munkanélküliség elleni biztosítás megalkotására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezek csak szem­pontok, egyes rendelkezések, de az bizonyos, hogy azzal a gazdasági politikával és pénz­ügyi politikával, amely a nagytőkének és a nagybirtoknak kedvezményeket tesz, szakítani kell. Bizonyos, hogy ez lehetetlen állapot, és le­hetetlen, hogy erős progresszív adó nélkül a kormány ezt a rendszert tartsa fenn, amely eddig volt, hogy a nagytömegektől, a kisembe­rektől vegye a kényszerkölcsönt Nincs más évi február hó 19-én, kedden. 507 mód, rá kell térnie ennek a nemzetgyűlésnek arra, hogy mindenekelőtt a fokozatos adót alkossa meg. Tessék beterjeszteni az erre vo­natkozó javaslatot és tessék benyújtani a lét­minimumra vonatkozó javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tessék a kormánynak bele­nyúlni ezekbe a kérdésekbe. Ha erélyesen cse­lekszik, eredményt fog elérni. (Pikler Emil: Inkább mondjon le, semhogy valamihez még hozzányúljon!) Azt mondta a mélyen tisztelt pénzügymi­nister ur mai bevezető beszédében, hogy egy­ségre van szükség, össze kellene tartani, össze kellene fogni minden erővel, mert hiszen a belső bajok és a nemzetközi konstelláció ezt tennék szükségessé. Erre volna szükség, hogy legalább ez a törvényhozás igy dokumentálja a külföld felé, hogy- itt mindenki egyet akar: talpra akarja állítani az országot. Ezt az egy­séget tényleg meg- kellene teremteni. Tényleg arra volna szükség, hogy az ilyen nagy gazda­sági és^ társadalmi bajokkal szemben összefog­junk. Ámde felvetődik a kérdés: kivel lehet összefogni? Azzal a kormánnyal, amely erősza­kos módon jött létre, amely negligálta a tör­vényes választójogot, amely erőszakosan haj­totta végre a választásokat? Azzal a kormány­nyal, amely diktatúrát gyakorol, amely nem hoz kölségvetést és zárszámadást? (Szeder Ferenc: De hoz Zalaegerszeget!) Azzal a kormánnyal, amely itt nem tud rendet tartani, amely ma ezzel, holnap azzal tárgyal és amelynek nincs határozott irányzata? (Szilágyi Lajos: Hatá­rozott beesapási politika!) Igenis, az országnak egységre van szüksége, de ennek előfeltétele az, hogy mondjon le a kormány. Ezzel a kormánnyal nem lehet egy­séget teremteni. Ez a kormány bebizonyította eddigi politikájával, működésével, egész rend­szerével, hogy nem alkalmas az ország kor­mányzására, mert csak nyomort, szenvedést, nélkülözést, válságokat tud felidézni, de az or­szágot bajaiból kivezetni nem tudja. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és o szélsőbal­oldalon,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! A képviselő ur beterjesztett interpellációját, minthogy a képviselő ur napirend előtti felszó­lalásra kért engedélyt, (Farkas István: Nem terjesztettem be, csak felolvastam!) kénytelen vagyok a képviselő urnák visszaadni. Napirend előtti felszólalásra kapott még engedélyt Szabó József képviselő ur. Szabó József képviselő urat a szó megilleti. Szabó József : Tisztelt Nemzetgyűlés! (Moz­gás a jobboldaton. — Szilágyi Lajos: Sokalják a felszólalásokat? — Szijj Bálint: Sokaljuk!) Einök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Mozgás a jobboldalon.) Szabó József: Amit előttem szóló képviselő­társaim a korona katasztrofális zuhanásával beállott ugyancsak katasztrofális helyzetről el­mondottak, azzal mondhatom mindenben telje­sen egyetértek. Ha ezek után mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert nem tartom megengedhe­tőnek, hogy ezekben a fontos kérdésekben a nemzetgyűlés valamelyik pártja hallgatással kisérje a kormány pénzügyi intézkedéseit, illetve az intézkedések sorozatos elmulasztását. Ha a közelmúlt napokban megnéztük az or­szág népét, azt láttuk, hogy mintha mindenki ki lett volna forgatva rendes mivoltából. Az emberek fejvesztetten szaladgálnak, kétségbe­esetten néznek a holnap elé, meri nem tudják, mit hoz az számukra. Pánik az egész volnalon. Az árak óráról-órára emelkednek, az üzletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom