Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

fiÛ& À nemzetgyűlés 242. illése 1924. tulajdonosai úgyszólván nem is foglalkoznak mással, mint az áraknak óráról-órára való felírásával. Ami még ezelőtt egy órával 30 ezer korona volt, az ebben a pillanatban talán már 36 ezer korona és egy óra múlva talán már 40 ezer koronába fog kerülni. (Egy hang a jobboldalon: Az ilyen beszéd hatása alatti) Az árak óránként változnak, a helyzet az, hogy ma egy kiló kenyér már 3580 korona, a cukor kilója közel 20 ezer korona, a zsír kilója tegnap még 30 ezer korona volt, ma már 36 ezer korona. A burgonya ára 1500 korona, a tej 2000 korona, (Halász Móric: Az újságból is tudja mindenki!; egy kiló hus tegnap még 20—22 ezer korona volt, ma már 28—32 ezer korona. Ezzel szemben itt áll egy dolgozó társadalom. Itt áll elsősorban a közalkalmazottaknak, tehát az államnak dolgozó munkásoknak hadserege. Elsején felvettek fizetésüket, amely az akkori számítások szerint utaltatott ki. Az a fizetés elegendő volt részükre két hétre, de nem tudják, hogy a mai árak mellett mit fognak csinálni a következő hetekben. Vannak köztisztviselők, illetve alkalmazottak akik most 15-én kapták meg fizetésüket. Az a fizetésük az akkori árak szerint van kalkulálva és épen arra elég, hogy egy pár napig tengessék életüket. Ezek sem tudják, hogy a jövő hét mit hoz a számukra. Nem tudják, hogy a jövő héten miből fogják önmagukat, családjukat, gyermekeiket fentartani, miből fogják életüket tengetni. A munkásember szombaton este hazavitte keresetét s másnap az a kereset fele annyit sem ért, mint szombaton este. A felvett fizetés, amely a múlt héten még egy hétre volt szánva, ezen a héten talán két napra lesz elegendő a munkás részére. A kormány és elsősorban a pénzügyminister ur ezzel szemben nagy nyugalommal kijelenti, hogy aggodalomra nincs ok, a pánik csak pillanatnyi jellegű és egész biztosra veszi, hogy a pillanatnyi jellegű pánik vissza fog vonulni és a közgazdasági élet rendes medrébe tér vissza. A pénzügyminister ur kijelenti, hogy a legutóbbi napok pánikszerű jelenségein már túl is vagyunk, amint ezt mai délelőtti beszédében mondotta. Erre közgazdasági életünk azzal válaszolt, hogy amíg a pénzügyminister ur itt beszélt és bejelentette, hogy a pánik már el is múlt, kint az árak ujabb 25—30 százalékkal emelkedtek. (Pikler Emil: Még fokozottabb a pánik!) Az üzletek nagy részét bezárták s a kereskedésekben olyan jelenségeket látunk, aminőket a forradalom előtt tapasztaltunk. Az asszonyok, akik bevásárolni mentek, arra a meglepetésre jutottak, hogy bizonyos cikkeket a kereskedők csak nagyon mérsékelt mennyiségben szolgálnak ki. Zsirt például ma már csak egy-egy fél kilogrammot lehetett kapni, más helyeken pedig csak negyed kilogrammot. Ezzel szemben nem lehet egyszerűen csak azt megállapítani, hogy pánik nincs, nem lehet megállapítani azt, hogy ez csak pillanatnyi jellegű, mert minden jel arra vall, hogy ez csak fokozódni fog és a helyzetet mindig tarthatatlanabbá és tarthatatlanabbá fogja tenni. A pénzügyminister ur kijelentette a délelőtt folyamán, hogy ő azt a programmot, amelyet eddig hirdetett, tovább fogja vinni az életbe és tovább is azon az utón fog haladni, amelyen eddig járt. Előtérjesztett programmjának sarkalatos pontja a takarékosság. Azt mondja, hogy mindenki addig' nyújtózkodjék, ameddig' a takarója ér. De megfeledkezik a évi február hó 19-én, kedden. pénzügyminister ur arról, hogy mi ezt tőle már két esztendővel ezelőtt is hallottuk. És én azt kérdem, hogy akkor miért hirdeti újra és újra ezt a programmot, miért nem valósítja azt meg, miért nem valósított meg ebből valamit az elmúlt két esztendő alatt ? Vagy elég az, hogy ezt csak bejelentse, másoknak ajánlja, ő maga azonban, a takarékosságot a gyakorlatban nem ismeri? Hosszú időn keresztül a korona Zürichben 0.03-mal volt jegyezve. Mindenki — kereskedő, iparos, munkás, tisztviselő — tudta, hogy ez a hármas zürichi jegyzés csak egy fiktiv szám. Azt is tudta mindenki, hogy ennek a hármas jegyzésnek fentartása az ország részéről óriási anyagi áldozatokat igényel. (Pikler Emil: Kidobott pénz volt!) Az árakat az egész vonalon mér nem a 0.03-as jegyzésen kalkulálták, hanem a 0.018-as vagy 0.020-as jegyzés alapján. Akkor egyszer a pénzügyminister úr meggondolta a dolgot és bejelentette az egyik bizottságban, hogy a koronát le fogja ejteni a zürichi jegyzés alapján 0.018-ra. A korona azonban nem fogadott szót a pénzügyminister urnák és 0.018-nál is lejebb szállt. Ugyanakkor bejelentette a pénzügyminister ur és a kormánynak még másik tagja is, hogy ennek a koronaejtésnek azonban nem szabad, hogy olyan konzekvenciái legyenek, hogy az árak most már a leejtett korona arányában felemeltessenek, vagyis, magyarán mondva, nem szabad hogy az a következményé legyen, hogy itt az országban egy ujabb árdrágulás következzék be. (Pikler Emil : Pont az ellenkezője következik be minden irányban annak, amit mondanak.) Szép kis kormány az ilyen! (Neubauer Ferenc előadó : Nem kell általánosítani !) S amikor a kormány bejelentette, hogy a korona zuhanásával kapcsolatban nem következhetik be egy ujabb árdrágulás, ugyanakkor a kormány volt az első, amely mindjárt tetemesen felemelte azoknak a cikkeknek az árát, amelyek árának megállapítása az ő hatalmában van. így azonnal felemelte a cukor árát mintegy 20.000 koronára, felemelte a trafik, a gyufa árát, felemelte a vasúti és postai tarifát. Egészen természetes, hogy a kormánynak ezt az eljárását követték a magánvállalkozók és a kereskedők is, és ahogy emelték az árakat azoknál a cikkeknél, amelyeknek árait a kormány irányítja, épugy emelték a többi cikkek árait is: emelték a szén, a fa, a tüzelőanyag árát, emelték a közlekedési árakat és ezzel kapcsolatban minden közszükségleti cikknek az árát mintegy 100 százalékkal. S akkor a pénzügvminister ur csodálkozik azon, hogy pánik van az országban és azt mondja, hogy ez a pánik teljesen alaptalan, egészen indokolatlan. Hogyne volna pánik akkor, amikor a közalkalmazott, a munkás egyszerre csak arra ébred fel, hogy amit tegnap még megvásárolhatott volna 10.000 koronáért, azt ma csak 20.000 koronáért tudja megvenni, holott az ő fizetése, jövedelme nem a 20.000 koronás árakhoz van szabva, hanem még a 10.000 koronás árakhoz mérten lett megállapítva. A pánik tehát fennáll, ezzel számolni kell. Hogy ez már most rövid életű lesz-e, hogy van-e remény arra, hogy visszaessünk újra a rendes kerékvágásba, hogy gazdasági életünk újra meg tud nyugodni, ezt én nem hiszem. Főképen nem hiszem, hogy azok a javaslatok és intézkedések, amelyeket a pénzügyminister ur mai délelőtt folyamán velünk megismertetett, tényleg alkalmasak lennének arra, hogy ezt a pánikot megszűntessék.