Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-242
504 14 nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden, csinált, azt rosszul csinálta, s hogy bizalmunkat tőle megvonjuk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ne kívánja tőlünk azt, hogy mi most a jövedelem- és vagyonadó 10—15-szörösének megfelelő megterh éltetést ÍUlain Ferenc: Egy fillért sem!) bocsátunk rendelkezésére olyan politikának, amelynek nem tudjuk mi a végcélja. (Rothenstein Mór: Felfordulás!) T. Nemzetgyűlés ! Mennyi az, amit a 10—15szörös jövedelem- és vagyonadó fejében kivan a kormány ? Ha helyes volt az, amit az 1923. évi jövedelem- és vagyonadó bevétele gvanánt feltüntettek, akkor ez körülbelül 2 billió koronát jelentene. Óriási szám. A pénzügyminister nr azt közli a lapokban, hogy 50 millió aranykoronát jelent ez az összeg. Ez azonban az én megitélésem szerint nem felel meg a számításnak, mert hiszen, ha áll az a tétel, hogy 150 milliárd volt az 1923. évi vagyon- és jövedelemadó bevétele, ez nem 50 millió aranykoronának felel meg, hanem közel 200 millió aranykoronának. Ha pedig a külföldi kölcsönt a kormánv most már biztosítottnak látja, akkor azt kell kérdeznünk, vaijon abban a pillanatban is biztosítottnak latia-e, amidőn az adófizető Bolgároknak ez Í* súlyos ni megterhelte+ése jelentkezik. Kérdeznem kell — ezt a kérdést fel kell vetnünk —. hogy azok a külföldi nén/emberek, az a pénzpiac, amely adja a külföldi kölcsönt, akkor is adja-e azt. ha egy agyonterhelt társadalommal áll szemben, amelyben a produktiv, termelőkéws egyedek tönkremennek. Hol van a garanciája annak, bogv ez a Déozpsopnrt a pénzét visszakapja! Ez komoly kérdés. Ne menjünk messzire. Ausztriának a külföldi kölesönben kibocsátott kötvényei még mindig nincsenek teljesen elhelyezve, pedig az összes érdekelt államok garanciájával vannak biztosítva. Nem is hiszem, hogy a kölcsön ügye olyan rendben volna, és bár a ministerelnök ur rémhirterjesztokuek minősítette azokat, akik a kölcsön biztosságában kételkpdnek, nekünk erről nyíltan kell beszélnünk, nem függönyök mögött, nem is inkább bizalmas tanácskozásokon, hanem az ország színe előtt. Az ország dolgáról van s^ó, < tehát az országnak joga van tisztán látni. (Zaj a bal- és szélsnbaloldalon. — Zsirkay Jánosi A sért ajánlották fel biztositéknl a vagyonváltságföldpket!) Sajnos, rémhíreket hallunk mindenfelé. Többek közt hallottunk a vagyonváltságföldek lekötéséről is. Hallottuk azt is, hogy az angol pénzniae nem kivárja a kölcsönt fmnnszirozni. Hogy miért, ez kérdés marad, amelyet mindenféle pártpolitikai szempontból is fel lehet fogni. Én azonban azt hiszem, hogy az angol pénzpiac nem politizál. Az semmiféle párt politikáját nem nézi. az tisztán üzleti szempontból tekinti a dolgot. Neki azt kell látnia, hogy a magyar pénzügyi kormányzat, mint ennek az országnak üzletvezetője, nem biztosíték arra, hogy azt a szanálási nrogrammot, amelyről szó van, az ellenőrzés mellett is ugy hajtják végre, ahogy végre kell hajtani ahhoz, hogy Magyarország termelő, produktív ország legyen. E törvényjavaslattal szemben mindnyájunknak megvannak a jogos aggályai. Megvannak az aggályaink, mert ebben borzasztóan veszedelmes kísérletek foglaltatnak. Ilyen veszedelmes kísérleteknek kitenni az országot, szerény véleményem szerint, ma nem lehet, Nem hiszem, hogy ez volna az a péuzügyi Programm, amellyel az országot mai válságából megváltani lehetne, Amennyiben a kormány ehhez ragaszkodik, sorsa el fog dőlni, vagy ezzel bukik, vagy ezzel működik tovább. A magam részéről kénytelen vagyok a bizalmat tőle megtagadni és azt hiszem, hogy mindazok a politikusok is, akik hosszú időn keresztül keservesen panaszkodtak a pénzügyim nister ur politikája miatt. Sok alkalommal rámutattunk arra, hogy az állami bevételek szaporítása és a takarékosságnak ez a hihetetlen semmibevevése olyan disparitásra vezet, amely be nem tölthető. Állami jövedelmek nincsenek, csak adójövedelmek vannak. A termelés valósággal stagnál. Egyes kedvezményezett ágakban iparfejlesztés címén megindult bizonyos termelés, de más iparágakban a sorvadás teljes. Ez már maga is termelési bizonytalanságot idéz elő. Amikor nincs a kormánynak egységes gazdasági politikája, akkor ilyen veszedelmes törvényjavaslatot törvényerőre emelkedni nem engedhetünk. Ez veszedelmes kő, amelyet elhajit a i pénzügyminister ur és engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel szemben Arany Jánosra gondoljak, aki azt mondja: repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg. Minthogy ez a nehéz kő szivén ütheti a nemzeti életerőt, minthogy az egész nemzetet agyonütheti, minthogy a nemzet minden jövő reménységeiben olyan konvulziós zavart támaszthat s olyan lehetetlen uj helyzetet teremthet, amilyet a nemzet mai felvevő képességével elviselni nem tud, minthogy a valorizáció kérdése, amelyet maga a ministerelnök ur is veszedelmesnek mondott, igy előkészítés nélkül odadobva voltaképen veszedelmes és kinos kérdésévé vált a gazdasági életnek, amelyre nem tudunk és nem is tudbatunk felelni, minthogy a gazdasági erőtényezők nincsenek összhangban, minthogy magának a kormánynak nincs rekonstrukciós komoly gazdásági programmja, ennélfogva én a pénzügyminister ur végzetes politikáját kárhoztatom és felhívom a pénzügyminister urat: mondjon le. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: A tanácskozóképesség megállapítását kérem!) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, Szólásra következik Farkas István képviselő ur! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Kállay pénzügyminister (Dénes István: Megbukott!) politikájával épugy megbukott, mint elődje, Hegedűs Lóránt. A különbség csak az, hogy Hegedűs Lóránt legalább belátta azt. hogy helytelen pénzügyi politikát csinált, otthagyta helyét és eltávozott; ellenben a mostani pénzügyminister még azt a konzekvenciát sem vonta le helytelen politikájából, amelyet elődje levont, A kormány és ebben elsősorban a pénzügyminister ur, kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedett már másfél év óta. mióta ez a nemzetgyűlés együtt van, hogy szociális téren semmiféle intézkedést nem szabad tenni, mert ha teszünk, akkor lerontjuk pénzünk értékét, akkor a korona le fog romlani és ebből nagy gazdasági bajok származnak. Most kitűnt, hogy a kormány teljesen elzárkózott a szociális követelmények teljesítése alól, a koronánk leromlott és most itt vagyunk, egy összeomlás, egy olyan katasztrófa előtt, amilyen katasztrófa előtt nem állt Németország, nem állt Ausztria, mert itt meg lehet állapítani, ha párhuzamot vonunk e két állam pénzügyi viszonyai, az annak idején ott előfordult pénzügyi és gazdasági vakságok s a mieink között, hogy ott legalább gyorsan, egészségesen megfogták a kérdéseket és tudtak segíteni a gazdasági bajokon, megtalálták ennek a helyes módját.
