Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

A nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden. 505 Ellenben mi azt látjuk, hogy a pénzügymin

ister ur mai beszéde és az ideterjesztett törvényjavaslata egy cseppet sem alkalmas arra, hogy ezt a gazdaságig válságot, főleg pedig az ennek nyomában járó rettenetes nagy szociális nyomorúságot enyhíteni tudná. Mit látunk? Azt látjuk, hogy a pénzügyminister ur napokon keresztül tárgyalt néhány bankárral, (Ugy van ! balfelől) azokkal a fináncemberekkel, akik részesei annak, hogy itt a kormány támogatását, a kormány terveit felhasználják spekulációkra, (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Azok segítették lerontani a koronát!) azt látjuk, hogy a minister ur a mostani viszonyok között ezzel az érdekelt társasággal, amelynek elsősorban a pénzkereskedelem az üzlete, szövögeti a terveit, ezektől kér tanácsokat, s miután ezek kihasználják a konjunktúrát (Batrcz Gyula: A minister tehetetlenségét!), meg lehet állapitani azt is, hogy ezeknek az úgynevezett bizalmas tanácskozásoknak volt az eredménye, hogy itt olyan ekések állottak be. (Dénes István: Megjátszották hétfőn a koronát és pár milliárdot zsebrevágtak! Ezt hívják magyar pénzügyi politikának!) Ez a kormány pedig mindig rosszul csinálta itt a pénzügyi és közgazdasági politikát. Mindig a bankokkal, a nagy vállalatokkal karöltve dolgozott s mindig ezeknek adott privilégiumokat, kedvezményeket, aminek azután az lett a vége, hogy ők az államtól kapott kedvezményeket spekulációkra használták fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel felidézték a rettenetes, a véghetetlenül nagy árdrágulást. Nem kell itt egyébre utalnom, csak arra, hogy a malomkoncentráció, a bőrkartel, a cukorkartel (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó társaság!) és több más gazdasági szerv (Sütő József: Ezek nyomorítják az országot?!) milyen hatalmas nagy nyereségre tett szert abból a pénzből, amelyet az államtól kedvezményes feltételek mellett

> kapott, mert ezzel összevásárolták az árukat, majd megdrágították, az állam pedig mindenkor bedőlt nekik és a kezükre járt. Elég talán csak arra hivatkozni, ami a legjobban jellemzi az egész magyar közigazgatást és a legjobban jellemzi a magyar kormányzati rendszert, hogy a közélelmezésügyi minister hónapok óta nem csinál egyebet, mint lisztexportot meg búzaexportot a malomkoncentrációval. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el-) (Dénes István : Odakinn meg éhezik a nép ! Ilyen kormányt nem tűrnének meg külföldön sehol ! 360.000 korona a búza ! ~ Nánássy Andor: Csakugyan! — Dénes István: És háromezer korona mellette a napszám, képviselő ur ! Ezen nem lehet viccelni! — Nánássy Andor: Talán a lőcsei kalandáriumból olvasta? — Dénes István: Ezen nem lehet kacagni képviselő ur, ez véresen szomorú dolog!) Amikor ezt a malomkoncetrációt megfenyegette innen a közélelmezási minister ur, azzal felelt, hogy másnap felemelte az árakat. Az a közélelmezési minister, akinek ez a gazdasági szerv igy válaszolt, egyszerűen beállott annak az ügynek a szolgálatába, hogy valutát szerezzen. Ugy látszik, a malomkoncentráció nagyon sok valutát szerzett, mert most angol fontokat ajánl fel a kormány támogatására, de ezek az angol fontok abból a véghetetlen nyomorúságból származnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely az élelmiszereket megdrágította. A tüdővész, a pestis, a pellagra jár a nyomában annak a gazdasági politikának, amelyet a kormány csinált. (Dénes István: Ugy van! Tökéletesen igaza van!) Mert az a sok angol font, amelyet most kölcsön akarnak adni a kormánynak, mind a drágaságból, mind a munkásemberek szájából elvont falatokból gyülemlett össze. Hogyan lehet idejönni ilyen adóemelési tervvel, amikor senki nem tudja, hogy állnak az állam pénzügyei, amikor senki sem lát költségvetést, nem látott zárszámadást. Hol van az a képviselő, aki lelkére meri venni, hogy újabb adóemelést szavazzon meg, amikor az állami zárszámadásokat senki sem látta, senki sem ismeri, amikor még a ministerek sem tudják, hogy egyik-másik reszortban mennyi a kiadás. Hogyan lehet előállni költségvetés és zárszámadás nélkül azzal, hogy ujabb terheket vessünk ki! (Dénes István: Tönkreteszik az adóalanyokat az ilyen pénzügyi politikával!) Hogyan lehet arra gondolni, hogy kivetik az adókat tiz-tizenötszörös nagyságban progresszív adó nélkül? (Ugy van! balfelől.) Hát nincs más mód? Hát lehet fokozatos adó nélkül tönkretenni ennek az országnak kisiparosságát lehet tönkretenni a kisgazdákat csak azért, mert a kormány olyan politikát csinál, hogy a nagy szerveket, a kartelleket kedvezményekben részesiti, azokat dédelgeti? A nagy pénzintézetek mind össze vannak nőve az iparvállalatokkal, (Pikler Emil: Merénylet a magyar nép ellen !) s ez alkalomból kapott pénzt nem ipari produktiv munkára használták fel, hanem üzérkedtek vele. Az államtól kapott kedvezményből nem dolgoztattak, nem^ munkát^ végeztettek, hanem árut halmoztak fel és a tőzsdén játszottak. (Kiss Menyhért: A magyar kormány fizesse vissza azt a differenciát a magyar állampénztárba! Kutya kötelessége a magyar kormánynak, hogy ezt megtegye!) Most az a helyzet, hogy az állam a belső kényszerkölcsönt ugy akarja elhelyezni, hogy azt az adóalanyokra hárítja át és ezektől szedi be. Bocsánatot kérek, nyugodtan meg lehet állapitani, hogy ezzel tönkreteszik a kispolgárságot, tönkreteszik és véghetetlen nyomorúságba taszitják a munkásosztályt, amelyeknek következményei kiszámíthatatlanok. A szociális vonatkozásokról, szociális bajokról azonban nincs a kormánynak egy szava sem. Mi már ezekről a padokról nagyon sokszor figyelmeztettük a kormányt, nagyon sokszor idehoztuk a drágaság kérdését, többször javaslatokat tettünk, külön is összehivattuk a házat és kértük, hogy a kormány intézkedjék. A kormány azonban nem tett intézkedékeket. És mi történt? Azt mondták, hogy nem lehet bevezetni az indexrendszert, mert Ausztria sorsára jutunk ; (KissMenyhért: Ausztriában lehetett!) azt mondták, hogy nem lehet a béregyeztetést keresztülvinni, mert Ausztria sorsára jutunk. (Pikler Emil : Bár már Ausztria sorsán volnánk,) S mi a helyzet? Ausztriában ma sokkal jobb a helyzet, mint nálunk, az osztrák pénz stabil, és pénzünk ma az osztrák pénz alá esett. Azzal, hogy itt lecsepülték az indexrendszert, lecsepülték a szociális vonatkozású intézkedéseket, a munkanélkülieknek adott segélyt, bebizonyította a magyar kormányzat azt, hogy ebben az országban a dolgozók érdekeivel nem törődnek, hogy ellenben — amint ma a pénzügyminister ur mondta, hogy : kapitalista vagyok — a nagy kapitalisták érdekeit kitűnően szolgálták. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Dénes István : Szégyen, gyalázat, hogy igy beszél egy minister ! — Szeder Ferenc: A kisgazdák meg nagyszerűen segitenek neki ! — Dénes István : Nem segitenek, leszavazták az előbb ! — Kuna P. András : Bizza ránk Szeder ur ! — Pikler Emil: Kuna bácsi ! Kuna bácsi, tegye kezét a szivére !)