Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-242
498 "A nemzetgyűlés 242. ülése l évi február ko 19-én, heddeYi. (Rassay Károly : Hol 1) Ezzel a kérdéssel foglalkoznak már Belgiumban és foglalkozik Anglia is. (Nagy zaj bal felől.) Amig a gazdaságig helyzet nem konszolidálódott, addig ezt aggályosnak tartanám. Azt is hallottuk, hogy tegyünk szordinót a hangunkra, ne fokozzuk a gazdasági életben megnyilvánuló hisztériát ! (Nagy zaj. — Lendvai István : Éhes ember nem disztingvál.) Amikor ez így van, akkor elsősorban a gazdasági életben való tömeghisztéria központjára, a tőzsdére kell gondolnunk és azt hiszem, legalább is megfontolandó volna átmenetileg, a pánik idejére a tőzsde bezárása. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Beck Lajos : Ez a legőrültebb dolog volna ! — Rassay Károly : Nem amputáció ez ! — Elnök csenget.) Emellett szükségesnek: tartanám, hogy a valutával való üzérkedésre, a valuta kicsempészésére, az ilyen bűnözőkre statáriális eljárás hirdettessék. (Rassay Károly : Hiszen a Devizaközpont adta a dollárt a napokban! — Vanczák János : 52 százalék felárral ! — Nagy zaj.) Aki valutát ad vagy vesz, aki ilyen csempészést előmozdit, azt kész vag3 r ok 15 évi fegyházzal sújtani. (ÍJlain Ferenc : A bankigazgatókat akkor sorban be kellene zárni !) Ha pedig az ellenőrzéssel megbizott állami szervek találtatnának bűnösnek ebben a nemzet ellen való bűnben, azoktól nem sajnálnám a kötél általi halált sem. (Rassay Károly : Hát a gyilkosoktól sajnálná? — Zaj. — Rupert Rezső : Azoktól, akik segítettek igy tönkretenni a koronát, szintén nem kell sajnálni.) Figyelmébe ajánlanám a kormánynak a propaganda minden eszközét, amellyel rámutat a veszedelmekre, melyek a korona elértéktelenedésével járnak, s amelyek mindenkiben öntudatossá teszik azt, hogy a magyar korona ellen, a magyar gazdasági élet ellen, a magyar nemzet ellen való vétek az, ha valaki magyar koronáért idegen valutát vesz és azt elrejti, vagy egyáltalán a magyar koronát spekulációs célokra használja. Nem akarom ezt a kérdést, amely valamennyiünk húsába vág, itt kiélezni akármelyik politikai párt, vagy társadalmi osztály ellen; nem akarok rámutatni arra, hogy a korona mostani katasztrofális esésével kapcsolatban felfokozódott tömegnyoniornak micsoda rettenetes következményei lesznek társadalmi és politikai téren, az erkölcsök lezüllése terén... (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Pikler Emil: Támogatja-e a kormányt, vagy nem? Ez a kérdés! Más nem érdekel bennünket ! — Rubinek István : ügy mint maga! — Zaj.) Benárd Ágost: Nem akarom azt mondani, hogy a nemzetgyűlés tagjait, s a kormányt a meghalt ezrek nevében üdvözlöm, azok nevében, akik a korona katasztrofális esése következtében nem voltak abban a helyzetben, hogy még azt a korty italt, azt a korty orvosságot, vagy azt a falat kenyeret is magukhoz vegyék, amellyel ellenálló képességüket anynyira fokozhatták volna, hogy a korai haláltól megmeneküljenek. (Nagy zaj.) Nem akarom azt mondani a pénzügyminister urnák valamennyiünk nevében, az önök nevében is : morituri te salutant. — de azt mondom» hogy: mindenki fel a fedélzetre, azonban kormány, a te kötelességed elsősorban cselekedni. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Tekintettel az idő előrehaladott voltára, az ülést délután négy óráig felfüggesztem. alkalommal bécsi példára is hivatkozzam. Hasonló körülmények között (Rassay Károly: Lemondott a íjénzügyminister! — Friedrich István: Mindig lemondtak !) Seipel kancellár az éjjeli órákban magához hivatta a pénzvilág hatalmasait s ő ez a nyugodt és bölcs politikus valósággal az utcával fenyegette meg őket és igy forszírozta ki belőlük azt, hogy 30 millió svájci frank hitelelőleget bocsássanak rendelkezésére. (Folytonos zaj. Lendvai István: A Magyar utca is megmozdul, ha igy megy tovább!) Azt követelem tehát, hogy a kormány hasson oda, hogy a belföldi kölcsönre előlegképen fizessenek be egy héten belül 300 milliárd magyar koronát. (Nagy zaj és felkiáltások a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon: Mondjanak le!) Akárki jön is a mostani kormány helyébe, követelésemből, akkor sem engedek. (Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget.) Engedelmet kérek, nem védőbeszédet mondok, hanem azt mondom, hogy a tettek, a cselekedetek iüeje elérkezett. Konkrét ajánlatot, illetve követelést állítottam fel s ezt fentartanám akkor is, ha akármilyen kormány jönne. (Folytonos nagy zaj.) Követelem, hogy egy heten belül fizessenek be előlegként 300 milliárd magyar koronának megfelelő hitelt. Hogy erre képesek, arra már rámutattam volna e percek alatt, ha nyugodtan tetszett vuina meghaligatui. (Felkiáltások a balés a szélsöbaloldalon : Hallgatjuk!) Enneü meg van a módja, mert tudomásom szerint már körülbelül ket héttel ezelőtt a pénzvilág hatalmasságai hajlandóknak mutatkoztak ilyen előleg nyújtására. (Friedrich István: Derültség.-Nagy zaj. Felkiáltások a bal/cözépen: Ugy is bérbe van adva! — Iiácz János: A török-magyar kereskedenni társulatnak 1 — Folytonos nagy zaj. — Rassay Karoly : Az külön dolog ! Ezt az ügyet azzal nem. lebet elintézni. — Nagy zaj.) Az is régi követelésünk, hogy a jegyintézeti hitelt vaiorizálják. Nem elégszem azonban meg azzal, hogy a valorizáció terűéiben csak az ezutani niielek élvezői vegyenek részt, hanem amennyiben ennek valami adminisztratív vagy technikai akadályai nem volnának, a valorizációt visszamenőleg is értem és kivánom, hogy a valorizáció képeben nemzeti ajándékban részesittettek megfelelő adóval sújtassanak. (Helyeslés a középen. — Nagy zaj. — Egy hang a balközépen: Azt is elsikkasztják ! — Rassay Károly : Lehetett itt ajándékot adni büntetlenül 1 — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Itt van a legfőbb ideje annak, hogy megszűnjék az az erkölcstelen állapot, hogy azok, akik a régi hiteieket igénybe vették, (Rupert Rezső: Nem ingyen aütáK, hanem kedvezményes részvényért !) akik tehát csak olyanok voltak, akiK pénzügyi értelemben, hogy ugy mondjam, »jok«, teüat gazdag tényezők, a pénzvilág hatalmasai, ellenszolgáltatást adjanak az államnak. (Folytonos nagy zaj!/ Mégis csak itt az ideje annak, hogy megszűnjek az a lehetetlen állapot, hogy a leggazdagabbaknak, a legvagyónosabbaknak valósággal érdeke legyen a magyar korona romlása. (Ugy van! JUgy van! a balközépen. — Rassay Károly: Örüljön a pénzügymini ster ur! Most már egy plattformon vannak !) Aggodalommal hallottam, — bár azt hiszem rosszul értettem — hogy most a korona katasztrofális esése idején foganatosítandó intézkedések kapcsán a devizaközpontnak olyan rekonstruálása terveztetik, amely eltolódást mutatna a szabadforgalom felé. Ép most történik ez, amikor valamennyien azt is hallottuk, hogy nagy, hatalmas, erős valutájú államok is készülnek valutaközpontokat, devizaközpontokat felállítani, s igeneket már fel is állítottak.
