Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

A nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-en, kedden. 499 (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : AK Üilést megnyitóim Napirend előtti felszólalás keretében Pakots József képviselő urat illeti a szó. Pakots József : T. Nemzetgyűlés S (Egy hang a szélsőbaloldalon : Egy ministert nem kaphatnánk !) Aki ma délelőtt végighallgatta a mélyen t. pénzügyminister ur nyilatkozatát a pénzügyi és gazdasági válságról, annak kétségbe kellett esnie. (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloidaion.) Az a programmtalanság, az a koneepeiónélküliség, amely jellemezte a pénzügyminister ur politikáját azon hosszú idő alatt, amely alatt ebben a kényelmesnek nem nevezhető bársonyszékben ült, mai megnyilatkozásában szinte tipikus kifejezésre talált. A mai gazdasági és pénzügyi válság kaotikus probléma a nagy közvélemény előtt, de ugy látszik, nemcsak a közvélemény előtt, amely nincs hivatva pénzügyi szakértelemmel kisérni a gazdasági jelenségeket, (Lendvai István : Mennyi szakértelme van Kállaynak !) hanem mag'a a pénzügyminister ur előtt is. Végzetes könnyelműségnek tartanám, ha ezt a kérdést, mi nemzetgyűlés, nem tárgyilagosan taglalnánk. Mégis azt kell megállapítanom minden pártpolitikai szempont félretételével, hogy ennek a helyzetnek előidézését a pénzügyminister ur rossz pénzügyi politikája eredményezte, az a pénzügyi politika, amely nélkül ezt a koncepciót, amely nem látott előre és nem tudott következtetni bizonyos jelenségekből bekövetkező katasztrófákra, az olyan pénzügyi és gazdasági politika, amely a maga megalapozása céljából nem elsősorban a termelésre fektette a fősúlyt, hanem azon mesterkedésekkel élt, amelyekkel meg akarja vádolni most már azokat a gazdasági tényezőket, amelyek ebben a labilis helyzetben ugy, ahogy érvényesülni akartak. Katasztrofális tények előtt állunk. Ezek a katasztrofális tények a legközelebbi napokban három formában jelentkeztek. (Zaj. Elnök csenget.) Az egyik volt a korona katasztrofális zuhanása, a másik a dollár túlértékelése, a harmadik pedig a drágaság. Ha ezeknek a tényeknek okait keressük, akkor generális oknak nem lehet mást megállapítani, mint a pénzügyi kormány tehetetlen, kapkodó politikáját, (Ugy van! balfelöl.) azt a bizonytalan politikát, amely természetszerűleg magában a g-azdasági rendben és gazdasági életben is kellett, hogy a hatásait érvényesítse és visszatükröztesse. A pénzügyi kormány esztendők óta, amikor bizonyos gazdasági problémák elé került, mert a természetszerűen bekövetkezett rossz gazdasági helyzet és a világgal való kapcsolatainknak hiánya folytán nem fejlődhetett ki a kínálat és a kereslet a maga törvényszerűsége szerint, ahelyett, hogy igyekezett volna bizonyos termelési alapot teremteni, bizonyos koncepciót létesíteni, hatósági intézkedésekkel próbálta a jelentkező visszás jelenségeket leszorítani. A kormány már régen rájöhetett volna arra, hogy a hatósági intézkedések csődöt mondtak, sőt még jobban rontottak a gazdasági helyzeten. Hiszen ha az Országos Közözponti Árvizsgáló Bizottság, az uzsorabiróság, a Devizaközpont, valamint a kiviteli és behozatali bizottságok intézményének a működését figyelemmel kisérjük, amelyek egyrészt az áru, másrészt a pénz oldaláról igyekeztek szanálni a gazdasági helyzetet, rá kell jönnünk arra, hogy minden ilyen hatósági intézkedés csak sokkal kimélyítette a gazdasági váilságot. A gazdasági rendbe való erőszakos belenyúlás meg'bosszulja magát, mint ahogyan megbosszulta magát azonnal minden ilyen hatósági intézkedés is és zűr-zavart, káoszt támasztott, mert azoknak a bizonyos büntető és egyéb rendelkezéseknek a végrehajtói maguk sem voltak tájékozva aziránt, meddig terjednek a büntető_ tényálladékok kritériumai, és mert nagyon jól tudjuk, hogy például az uzsorabiróság a leglehetetlenebb ítéleteket hozta és az árvizsgáló bizottság is a maga tájékoztató árainak megállapításánál mint árdrágító tényező jelentkezett olyankor, amikor magasabbra szabta meg az árakat, mint ahogyan azok a kereslet és kínálat folytán kialakultak. Ilyenkor maga ösztönzött arra, hogy árdrágítás történjék, viszont ahol alacsonyabban szabta meg az árakat, ott alkalmat adott arra, hogy a zúgkereskedelem útjára kerüljön a tisztességes és a legális kereskedelem ; megnyitotta tehát a visszaélések zsilipjét. Ha tovább megyek és nézem a Devizaközpont működését, amelyről ma már a mélyen t. pénzügyi kormányzat is belátja, hogy abban a formában, amelyben eddig működött, nem tartható fenn, azt kell megállapítanom, hogy magának a Devizaközpontnak is — ha volt is létjogosultsága születésének pillanatában — arról a bázisról, amelyet felállított magának, az élet parancsa folytán le kellett térnie és formát kellett változtatnia, úgyhogy az engedmények terén valami négy fázison ment keresztül, amit az élet kényszeritett rá. Maga a Devizaközpont is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon gazdasági zűrzavar támadjon, hozá járult ahhoz a rettenetes dologhoz, amely előidézi nálunk a mai katasztrofális helyzetet, mert a korona épen a Devizaközpont munkája révén romlott meg. Ennek kiáltó példái vannak. Hiszen csak a közelmúlt napok egy eseményére kell rávilágítani. Amikor a Devizaközpontnak dollárszükséglete támadt, a magyar r piacon arbitrázspapirokat vásárolt drágán és eladta a bécsi piacnak, hogy osztrák koronáért dollárszükségletét fedezhesse. Ugyanekkor azonban a bécsi piac ezt az arbitrázspapirt rögtön visszaadta a pesti piacnak. Amikor az a bécsi bankár telefonon felvette a Devizaközpont által rendezett arbitrázspapírvásárlás tömegét, ugyanakkor a másik telefon rögtön visszaadta a pesti piacnak. Nemzeti ajándékot juttatott így a bécsi bankároknak és a bécsi piacnak a Devizaközpont. Micsoda őrült politika ez, milyen mesterséges lerontása a koronának, amit hivatalos tényezők részéről tapasztaltunk! A mélyen tisztelt pénzügyminister ur, aki a gazdasági kibontakozás érdekében a külföldi kölcsön tárgyalására kiutazott, legutóbbi londoni utazása előtt jónak látta, hogy a tömegeknek azt a hitelvesztettségét, amellyel már nem biztak a magyar koronában, magáévá tegye akkor, amikor a fiktív 0.03 jegyzésű magyar koronáról megállapitottahogy ezt kénytelen stabilizálni 0.0075-ön vagy 0.0080-on. Tehát azt a fikciót, amelyet ő teremtett meg s amelyet hogy heteken és hónapokon át fentarthasson

% a magyar korona milliárdjait dobta ki, egy szép napon feladta. Ezt hibásan és rosszul cselekedte, mert már idebent Magyarországon mindenki vúdta