Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-241
478 r Á nemzetgyűlés 241. ülése 1924. sági népesség azt fogja látni, hogy azokból a vagyonváltságföldekből, amelyekből az ő nyomorúságát, az ő nincstelenségét kellene enyhíteni, egyházi birtokokat alakítanak (Petrovácz Gyula : Az ő kiegészítésük után !), akkor ez a nincstelen mezőgazdasági népesség nem fogja azt gondolni, hogy ez a reform az ő javára készült, nem fogja azt elhinni, hogy ez a novella-javaslat az ő javára készült, sőt épen ennek ellenkezője fog bekövetkezni. Igazán nem tudom, méltóztattak-e meggondolni azt, hogy szükség van-e ilyen gondolatok felidézésére, szükség van-e azoknak a konvulzióknak felidézésére, amelyek ebből következően is, de az egész szerencsétlenül összeszerkesztett földreformból kifolyólag is várhatók. Sokan a bizottságban is, itt a plenumban is kulturális feladatok elvégzésére hivatkoztak akkor, amikor e szakasz mellett szót emeltek. Én már a múltkor szóltam arról — és ezeket nem akarom megismételni — hogy ez nem állhat meg, mert hiszen a felekezeti oktatásnak költségeit "ugy az elemi, mint a középfokú oktatásnál, 92—98%-ban az állam viseli. (Barabás Samu : De megcáfoltuk ! — Kaas Albert : Állitani lehet, de ténynek nem tény Î) Meg nem cáfolhatóan mutattam be (Ellenmondások jobb felől.), hogy ezeknek a költségeknek 92—98%-át az állam viseli, én tehát igazán nem tudom megérteni. . . (Barabás Samu : A mai viszonyokat kell venni ! Tiz százalékot ad az állam ! — Peyer Károly : Kérem, önt egész nyugodtan meghallgattuk ! Illik, hogy az ellenvéleményt is meghallgassa ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Barla-Szabó József : Ők szoktak ellen véleményt meghallgatni?) Várnai Dániel: Én tehát "nem tudom megérteni, hogy amikor ezeknek az állítólagos kulturális céloknak a támogatására (Felkiáltások jobbjelöl : Állítólagos?) az állam az adójövedeímekbői már épen eleget nyújt, miért van szükség arra, hogy a kulturális célok támogatásának ürügyévé! még földeket is juttassanak az egyházaknak? Azonban, ha kulturális célok támogatásáról van itt szó, talán tudnék koncedálni állami segítést olyan módon, ha végrehajtanának egy törvényt, amely már évtizedek óta végrehaj tatlanul van előttünk és amelynek végrehajtását épen a protestáns egyházak régebbi sürgetéseire sem tudták még elérni. Az 1848 : XX. te. végrehajtását gondolom. Ez különböző magyarázatokra ad alkalmat és különböző magyarázatokra adott alkalmat azok részéről is, akik meghozták. Kossuth Lajos pl. egyik levelében azt irja, hogy ők kényszerhelyzetben voltak, amikor ezt a törvényt meghozták ; nem akarták a forradalommal szembenálló katholikus klérust ingerelni és a bécsi reakció karjaiba kergetni, de tulajdonképeni gondolata a törvénynek az volt, hogy egyik egyháznak se adnak semmit sem. (Barabás Samu : Vagy mind a kettőnek ; ez is benne van Kossuth levelében !) Van azonban egy másik magyarázata is a törvénynek — és ez az elfogadhatóbb — még pedig az, hogyha az állam magára vállalja az egyházak valamennyi iskolai és egyházi szükségletének fedezését, akkor ebben tulaj donképen a szekularizáció van kimondva : az van kimondva, hogy az állam saját kezelésébe veszi az egyházi javakat és ezek jövedelméből látja el az egyházak egyházi és iskolai szükségleteit. Ez a magyarázat annjára megáll, hogy a törvény meghozatala alkalmából évi február hó 15-én, pénteJcen. a felsőtábla meglehetősen erős ellenállást is fejtett ki ellene. Az történt ugyanis, hogy Scitovszkjakkori esztergomi érsek serkentésére, azt hiszem, valamelyik Somssich gróf a felsőházban egy kiegészítő javaslatot nyújtott be, amely lehetetlenné akarta tenni azt a magyarázatot, hogy ebben a törvényben tulaj donképen a szekularizáció van kimondva. A 3. § következő mondata után : »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladaimi költségek által fedeztessenek« — a felsőházban a következő kiegészítés javasoltatott : »amennyiben az egyházak javai erre elegendők nem volnának.« (Barabás Samu : Töröltetett !) Ezzel a kiegészítéssel ez a szekularizációs magyarázat természetesen elesett volna, de ez a kiegészítés még nem került bele a törvénybe, mert az alsótábla, amikor oda visszakerült, olyan erős ellenállást fejtett ki, hogy ezt a főrendeknek, a felsőtáblának is respektálnia kellett és igy maradt meg a törvény 3. §-a abban a formájában, amelyben azt az alsótábla már elfogadta és amelyben minden magyarázat szerint kimondta a szekularizációt. Ki kellett térnem erre a törvényre, mert ha kulturális célok, kulturális feladatok támogatásáról van szó, akkor az államnak mód adatik arra, hogy támogassa ezeket a célokat ; támogassa egy meglévő törvény végrehajtásával, nem pedig a vagyonváltságföldekkel, a birtoktalan mezőgazdasági népesség rovására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem rejtem véka alá azt a véleményemet, hogy amikor az egyházaknak középbirtokot nyújtanak, amikor kimondják, hogy a közalapítványok hozzáférhetetlenek és amennyiben azokból valamennyit leszakítanak, az pótlandó, szóval a közalapítványok leszakított birtokrészei és az egyházaknak juttatandó középbirtokok a vagyonváltságföldek rovására pótlandók és juttatandók : akkor itt hallatlanul sérelmes intézkedés történik a birtoktalan mezőgazdasági népesség rovására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Barthos Andor : Nem a rovására !) Ismétlem, hogy mód adatik arra, hogy az egyházak kulturális céljait támogassák, de támogassák az 1848. évi XX. te. végrehajtásával. Ezek után legyen szabad a következő indítványt benyújtanom (olvassa) : »Az. 1. bekezdés 6-ik sorában »a törvény 84. §-a alapján« szavaktól kezdve a bekezdés befejezéséig szóló szöveg töröltessék.« Javaslom továbbá, hogy a törölt szöveg helyébe a következő szavak kerüljenek : »Végül hatályát veszti a törvény 84. §-ának 2. mondata.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kiván-e valaki szólni? Báró Kaas Albert képviselő ur kivan szólni. B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott t. képviselőtársamnak egyetlenegy érvelésére legyen szabad egészen röviden válaszolnom. Az ő álláspontja lehet az, hogy ez a szakasz ha keresztül megy, — mint remélem, hogy keresztül fog menni, — sérelmes lenne a nincstelenekre. De legyen szabad figyelmeztetnem mélyen t. képviselőtársamat arra, hogyha az ember egy kicsit magasabb távlatból nézi a dolgokat, nem lehet sérelmesnek tekinteni épen a nincstelenek szempontjából azt, ha az állam minden erejével törekszik arra. hogy nekik a kenyér mellett bizo-
