Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

A nemzetgyűlés 241. ülése 1924. évi február hó 15-én, pénteken. 465 ben való visszajuttatásra kötelezik, a vételárat ne számszerűleg kapja meg, hanem legalább is abban az értékben, amennyit a korona romlása következtében rrost jelent. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök : Kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi mimister : T. Nemzetgyűlés ! Gaal Gaston képviselőtársamnak az az aggodalma, hogy a visszajuttatásnál esetleg azt a számszerű összeget fizetik vissza az illetőnek, akitől földet vesznek el, amelyet annak idején kifizetett, felesleges, mert hiszen intézkedés van arra, hogy a biróságnak ezt figyelembe kell vennie és az illetőt nem lehet károknak kitenni. A befektetést és minden más körülményt figyelembe kell venni. A mostani időkben azonban nem lehet kimondani azt, hogy valorizált, talán tízezerszeres összegben fizetendő vissza a vételár. Igen sok ember van Magyarországon, aki az akkor befektetett pénzének nem tízezerszeresét, hanem még kisebb hányadát sem kapja vissza. Hol van Magyarországon valaki, aki a békebeli aranyértéknek megfelelően mostani pénzben kapja az értéket ? Ez nincs meg sem a gazdasági életben, sem a tisztviselői karnál sehol. Amikor törvényben gondoskodás történik arról, hogy a biróság méltányosság szerint járjon el és az illetőnek minden befektetését vegye figyelembe, hogy károsodás ne érhesse s a biróság ugy állapítja meg az árakat, hogy az akkori vevő ebből kifolyólag ne szenvedjen jelentékeny kárt, azt hiszem, még sem egészen helyes egyszerűen kimondani, hogy teljesen valorizált értéket kell visszafizetni. Bizzuk ezt a bíróságra ; a biróság ezt el fogja intézni, ugy ahogy a törvény ezt előírja. Kérem ennélfogva a módosítás elutasítását. Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e Gaal Gaston képviselő ur indítványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem 1) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Gaal Gaston képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés a javaslatot nem fogadta el. Van még Gaal Gaston képviselő urnák a harmadik bekezdés előtt indítványa ? Gaal Gaston : Csak a harmadik bekezdés után lesz megint. Elnök : Következik a harmadik bekezdés tárgyalása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa a 24. § harmadik bekezdését). Elnök : Kiván-e valaki szólni ? Hebelt Ede jegyző : Csík József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről tetszetősnek és elfogadhatónak tartom azt a gondolatot, amely itt a harmadik bekezdésben van, t. L, hogy megadja a visszajuttatás lehetőségét azoknak az árváknak és gondnokoltaknak, akiknek vagyonát a gyámhatóság a háború alatt hadikölcsönkötvényekbe vagy egyéb olyan kötvényekbe fektette, amelyek értéke csökkent, vagy amelyek elvesztették értéküket. Én azonban szeretném, ha e fakultatív rendelkezés helyett bizonyos imperativ rendelkezés vétetnék fel a törvény szövegébe. Tudjuk, hogy bizonyos gazdasági kényszerhelyzet következtében a gyámhatóságok a háború alatt az árvák és gondnokoltak vagyonát sok esetben eladták. Az eladás következtében befolyt összeget rendszerint hadikölcsönkötvénybe helyezték, egyrészt a kormány egyenes parancsára és rendelkezésére, — hiszen tudjuk, hogy abban az időben ilyenféle rendelet is megjelent (Viezián István : Parancs nem volt Î — Rassay Károly : Csakhogy másképen nem kapott szabadságot az illető családtagja ! — Gaal Gaston : Szelid nyomást kaptak !) -— másrészt a szelid nyomás mellett bizonyos hazafias szempont is szerepet játszott a gyámhatóságoknál ennek az esetnek bekövetkezésénél. A gyámhatóságok hazafias felbuzdulásból is így jártak el azért, hogy azokat a terheket, amelyek az állam vállaira nehezedtek, ezáltal is némileg csökkentsék. De nemcsak hazafias szempontból, hanem jó befektetés miatt is igy csináltak. Tudjuk, hogy abban az időben a hadikölcsönkötvények elég jól jövedelmező papirosnak mutatkoztak és épen ebből kifolyólag ugy vélekedtek a gyámhatóságok, hogy a rájuk bizott árva-vagyonokat jól jövedelmező tőkébe fektették bele. Valamennyien tudjuk, hogy mi lett ennek a következménye. Az, hogy azok az árvák, akiknek vagyonát ilyen hadikölcsönkötvénybe fektették bele, teljesen tönkrementek. És kik gazdagodtak meg a vagyonúkon ? Elsősorban azok, akik megvették. Es kik vették meg ? Rendszerint azok, akik a háború konjunktúráját kihasználhatták. Nevén nevezem a gyermeket és kimondom azt, hogy általában a hadimilliomosok és a bankok voltak azok, akiknek megadatott a lehetőség, hogy ezeket a vagyonokat összeszedjék. Az erkölcsi igazságosság már most azt követeli, hogy ezekkel a hadimilliomosokkal és bankokkal szemben, akik, azt lehet mondani, hogy a háború véréből aranyat csináltak maguknak» ezeket az árvákat védelmébe vegye az a kormányzat, amelynek kvázi bizonyos rendelkezése folytán voltak kénytelenek a gyámhatóságok hadikölcsönkötvénybe fektetni az árvák vagyonát. Nagyon fontosnak tartanám tehát, hogy a törvényjavaslat szövege imperativ módon rendelkezzék e tekintetben és tegye kötelességévé az Országos Földbirtokrendező Biróságnak, hogy ha fenforognak azok a körülmények, amelyek ebben a bekezdésben is benne vannak, a visszajuttatást rendelje el. Ilyen fakultativ intézkedésnek egyáltalán semmi különösebb jelentősége nincs. Mert ha ilyen fakultativ intézkedéseket veszünk bele a törvényjavaslat szövegébe, ezzel csak azt érjük el, hogy egyöntetű birói gyakorlat nem tud kifejlődni és óriási félreértések származhatnak ebből a fakultativ rendelkezésből. Ajánlom tehát, hogy a bekezdésnek szövegébe vegyük be, hogy »mondja ki« a biróság azon árvákra nézve a visszajuttatást, akiknek vagyonát a gyámhatóság hadikölcsönkötvénybe fektette. Epen azért indítványozom, hogy ezen paragrafus 3. bekezdésében a »kimondhatja« szó helyett »mondja ki« szó vétessék be. Azt hiszem, ez olyan szerény és olyan igazságos kivánság

$