Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

466 À nemzetgyűlés 241. ülése 1924. évi február hó Ib-én, péntekért. hogy bizonyára a földmivelésügyi minister úr sem zárkózik el ezen inditvány elfogadása elől. Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző: Östör József. Östör József : T. Nemzetgyűlés I Egy kis módosítást, illetőleg nem is módosítást inkább pótlást terjesztek be a 24. §-hoz, Ennek a kis pótlásnak megvilágítására szolgáljon egy példa, amely az életben merült fel. A helyzet pedig a következő volt : a bíróság kimondta a hires 91. §. alapján, hogy helye van a vagyoni előny megosztásának. Minthogy azonban egyébként a megváltási összeg meghatározását 10 esztendőre elhalasztotta, ennek folytán ennek a vagyoni előnynek megosztása is 10 évre el lett halasztva. Tudjuk, hogy az OFB a megváltási összeg meghatározását a legtöbb esetben 10 évre elhalasztotta. Most tehát az a helyzet állt elő, hogy az OFB. igenis kimondja azt, hogy vagyoni előny megosztásának van helye, azonban, minthogy 10 esztendőre elhalasztja à megváltási összeg meghatározását, tehát a majd fizetendő megváltási összeg megosztását a volt birtokos, akinek részére a vagyoni előny majd juttatható volna, 10 évig tulaj donképen ínég sem kap semmit. A 91. §-nál és a 24. §. stilizálásánál nem gondoltak erre a hiányra. Ezért bátorkodom idevonatkozókig azt a hézagpótló módosítást előterjeszteni, hogy : »amennyiben a törvény 42. §-a második bekezdése értelmében az OFB. a megváltási ár megállapítását és a vagyoni előny megosztását elhalasztaná ebben az esetben addig is a volt birtokos részére a megitélendő vagyoni előny arányában a birtok arámdagos hasznaiban való részesedést állapítsa meg.« így tehát elkerüljük azt, hogy egy elvi határozatot hoz az OFB. amelyiknek nincsen és nem lehet semmi foganatja. Ellenben addig is hozzon egy ideiglenes intézkedést és mondja például, hogy én a vagyoni előny megosztását kimondom, de 10 évre elhalasztván a vételármegállapitását, ez a vagyoni előny a birtok jövedelméből eddig is lesz egy- vagy kétharmadrész, vagy olyan arány, amelyben az OFB. jónak látja, az illető birtokost részeltetni. Ez nem uj dolog, csupán csak hézagpótlás, a törvény idevonatkozó rendelkezésének és a javaslat 24. §-a szellemében való pótlásnak a kiegészítése. Kérem, hogy méltóztassék ehhez a pótláshoz illetve javaslatomhoz hozzájárulni. Elnök : Szólásra következik. H beit Ede jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés 1 A szakasz bekezdő vitájánál erre a pontra vonatkozólag is már meglehetősen bőven kifejtettem véleményemet, ugy hogy ahhoz valami nagyon sokat hozzátenni nem kívánok. Miután azonban egyik előttem szólott t. képviselőtársam, kinek intencióit különben a magam részéről a legmesszebbmenőleg honorálom, azt fejtegette — és ezen az alapon módosítást is nyújtott be ehhez a törvényjavaslathoz — hogy a legelemibb méltányosság és igazságosság kívánja nemcsak ennek a pontnak fentartását, a rendelkezés fentartását, hanem még annak a megszorítását is, — legyen szabad ezzel szénben röviden a magam tiszteletteljes álláspontját kifejtenem. Nem tudom, hogy a mélyen tisztelt képviselő ur mit tart itt a méltányosság sérelmének, ha ez a pont egyáltalán kiküszöböltetnék a törvényből. Mert a t. képviselő ur ugy állította bő ezeket a birtokszerzóket, mintha azok lettek volna az oka annak, hogy ez a birtok egyáltalában eladatott, holott nem azok adatták el azt a birtokot, nem az ő vagyoni helyzetük tette lehetővé, hogy ők azt a birtokot megszerezhessék, hanem azt hatósági intézkedésre a gyámközegek adták el az árvák gyámjának hozzájárulásával és nem egyszer nyilvános árverésen, ahol a legtöbbet igérő vette meg az állam törvényeiben, a magánjogi elvek tiszteletbentartásában biz va, az összes jogi formák közt, amelyek hasonló ügyleteknél eló vannak irva, ugy, hogy ha méltánytalanságról beszélhetünk, legfeljebb azoknak terhére beszélhetünk méltánytalanságról, akik ezeket az ingatlanokat jóhiszemüleg megszerezték, és most azért, mert az állam az általuk fizetett vételárral rossz spekulációt csinált, velük akarják a költségeket megfizettetni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy azt méltóztatott mondani, hogy a legelemibb igazságosság kívánja azt, hogy ezek a földbirtokok visszajuttassanak. Mélyen t. képviselő ur, nem tudom, mennyiben tartja igazságosnak azt, hogy az az árva, akinek ingóságát adiák el, és az ingóság árával járt épen ugy, mint az az árva, akinek földjét adták el, ne kapjon semmiféle kárpótlást azért, mert ingóságának árát az árvaszék hadikölcsönbe fektette, vagy az az árva, akinek házbirtokát adták el, — és nagyon sok talán a legtöbb ilyen van — ne kapjon semmit azért, hogy a házbirtokát olcsó pénzért eladta az árvaszék — akkor viszonylag nem olcsón, de a mai viszonyokhoz mérten olcsó pénzen — és ami azért befolyt, azt megint csak az árvaszék, tehát hatósági közeg fektette bele hadikölcsönbe, ez ne szerezhesse vissza a házát, ingóságát, kizárólag csak a földbirtok legyen az, amelyre vonatkozólag, ha ilyen ügylet történt, akkor az árva reko.u-.penzáitatik. Azt kérdezem : mit fog szólni az az egyik árva, akinek a földbirtok visszajuttatása vagy a haszon megosztása révén a kára megtérül, és mit fog szólni az az árva, akinek házbirtoka volt, vagy csak ingósága volt, és az ingóságot mind eladták és elárverezték — mert az árvaszék szabálya ugy szólt, hogyha az ingóságot rokonnál vagy megbízható helyen nem tudják elhelyezni, akkor azt értékesíteni kell — vagy értékpapírjai voltak és azokat akkor olcsón eladták, és ahelyett rossz hadikölcsönt vettek. Ha már méltányossági és igazságossági szempontokat akarunk belevinni ennek a javaslatnak tárgyalásába, nem tudom, melyik a méltányosabb és igazságosabb : az-e, hogy azok feleljenek az okozott kárért, akik azt okozták, vagy pedig azok, akik annak csak igazán vétlen, szándéknélküli, nem is részesei, hanem valósággal alanyai voltak ? Nekem az a felfogásom, hogy az állam által elkövetett hibákért nem lehet * felelőssé tenni jóhiszemű egyeseket, akik akárhányszor az állam beleegyezésével, sőt az állam tudtával, jóváhagyásával szereztek meg ilyen ingatlanokat és akik ezért annak idején a becsületes vételárat készpénzzel le is fizették és nem lehet ezeken bevasalni akarni most az árvák kárát. Teljesen megértem azt a jószándékot, hogy ez a károsodás, amely az árvát nemcsak a földtulaj donnái, hanem az egész vonalon érte, a társa-