Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 230. ülése 192 István győri lakos által a nemzetgyűlés sérel­mére elkövetett és felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt a bűnvádi eljárás megindítására szükséges felhatalmazás tárgyában; 2. Az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 3. A földreformnovelláról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelem­ben mondom ki a határozatot. Megjegyezni kívánom, hogy napirendi ja­vaslatom 1. pontjának tárgyalásra való kitű­zése azért vált sürgősen szükségessé, mert el­évülés esete állhatna be, aminek bekövetkezte esetén a hírlapi cikk által elkövetett cselek­mény hivatalból üldözhető nem volna. Miután napirendünk 1. pontjának tárgya­lására a sürgősség kimondva nines, holnapi napirendünk első pontjának tárgyalása alkal­mával a sürgősségi szakaszok nem nyernek alkalmazást. A napirend 2. és 3. pontját termé­szetesen sürgősség mellett fogjuk tárgyalni. Holnap interpellációs nap lévén, a házsza­bályok által előirt időben fel fog olvastatni az indítvány- és interpellációskönyv. Meskó Zoltán képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdés­ben kíván szólni. A szó a képviselő urat meg­illeti. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. kultuszminister ur mai beszédében jónak látta — nem tudom mi okból, — hogy 1923 december 17-én elmondott beszédemmel és különösen be­szédemnek általa elgondolt és általam soha el nem mondott részével foglalkozzék. December 17-iki beszédem nagyon rövid volt. Benne közbevetve tényleg a választásokról is beszél­tem, de jóformán semmit sem mondottam ab­ból, amit az igen t. minister ur nekem tulajdo­nit. Akkor szó volt a tisztviselőkről, a létszám­csökkentésről és én azt mondottam, hogy talán jöjjenek a képviselők létszámcsökkentésével is. Azt mondottam (olvassa): »Tessék a képviselők létszámát is csökken­teni. Mert mi történt a legutóbbi választáso­kon. Én talán az ország egyik legnagyobb ke­rületét képviselem 16.000 választóval. Ezt nem osztották ketté. Tudok azonban kerületet, ahol azt mondották, hogy két jelölt van«, az egyik a Klebelsberg-irányzatnak, a másik a Gömbös­irányzatnak kedves. Erre Rassay képviselő ur azt mondotta: Bethlennek mind a kettő kedves. Ez volt beszédem egyetlen kitétele, ^amelyben a választásokkal foglalkoztam és ebből az igen t. kulutszminister ur az ő ügyességének meg­felelően a következő kis beszédet konstruálta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallottuk!) Be majd én felolvasom. Hátha valaki nem hal­lotta. (Pakots József: Majd ő más hangsúllyal (Olvassa): »Meskó igen t. képviselő ur be­szédében jónak látta a választások idejére visszatérni és azt mondotta, hogy itt e«™ triumvirátus, Bethlen, Gömbös és én vezettük a választásokat, utóbb meghasonlottunk és egy­mással szemben illoyalis harcot folytattunk, miközben két irányzat fejlődött volna ki ebben a pártban: egy, amely Gömbös képviselő urat és egy, amelv az én szerény személyemet kö­veti. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, mint hogyha ebben a pártban ensrem bárki is követne.« — Ebben igaza van. (Elénk derült­ség.) — »Abban a pillanatban, mikor a Beth­len-kabinetbe beléptem a politikai szolidaritás NAPLÓ XX. . évi január hó 29-én, kedden. 41 és politikai loyalitás legelemibb parancsán <M fogva magamat Bethlen ministerelnök úrral teljesen azonosítottam és ha egyes barátaim kérésemre vállalták a jelöltséget s egyes poli­tikai barátaim kandidáeióját támogattam is (Rubinek István: Te is az voltál!) Ezt ugy ba­rátaim, mint én, mindig abban a feltevésben tettük, hogy külön csoportot alkotni nem szán­dékozunk, hanem valamennyien a ministerel­nök ur politikáját fogjuk támogatni.« Nem azt kifogásolom, hogy az igen t kul­tuszminister ur az én beszédembe belekap­csolta a maga beszédét. Be hogy a t. kultusz­minister ur a ministerelnök urnák hódolattel­jes hűségnyilatkozatot tegyen, erre felesleges volt Meskó Zoltán beszédére hivatkozni. Szé­pen megmondhatta volna a folyosón, hogy hűsé­gesen követi, vagy megmondhatta volna itt a teremben nyilvánosan, de felesleges volt a kul­tuszminister urnák az én beszédemre hivat­kozva olyan állításokat konstruálni, amelyeket én nem mondottam. Nem mondottam, hogy il­ló jális volt, nem mondottam, hogy a minister­elnök urnák frontit akar csinálni minister­elnök ur. (Zaj a jobboldalon. — Rubinek István : De akartad mondani.) A német azt mondja: Die Gedanken sind zollfrei. (Élénk derültség.) Hogy én mit gondolok,^ azt a kultuszminister ar épugy tudta, mint én. (Élénk derültség.) Nagyon csodálkozom, hogy olyan érztkeny volt a kultuszminister ur ezzel a kis megjegy­zéssel szemben, hogy valamelyik jelölt Kle­belsbergnek volt kedves, a másik Gömbösnek, mikor maga a minister ur mondta, hogy köz­tük, Gömbös és őközötte eltérések voltak tak­tikai szempontból, a tempó szempontjából. (Zaj a jobb-, a bal- és a széisőbaloldalon. — Peidl Gyula: Megszűntek!) Emlékszem rá, meg va­gyok róla győződve, hogy például én kedve sebb voltam Gömbösnek, mint a kultuszminis­ter urnák. Ugyanígy nagyon sok képviselőtár­sam, aki jelölt volt, az egyiknek kedvesebb, a másiknak kevésbé kedves volt. Ezzel azonban, t. kultuszminister ur, egy citátumban sem állí­tottam azt, hogy az igen t. kultuszminister ur illojális volt. (Zaj.) Az igen t. kultuszminister ur ezt a beszé­demet, amelyet 1923 december 17-én mondot­tam, talán egy másikkal tévesztette össze, amely egy kicsit találó volt s ezért mindig em­lékszik rá. Nem szoktam semmit sem le­tagadni. Minden szavamért helytállók. Ama politikusok közé tartozom, akik nyíltan meg­mondják véleményüket, ami különösen ellen­zéki padokról sokkal könnyebb, mint önöknek, akik a folyosón nyilatkozhatnak csak. (Zaj a jobboldalon.) Amikor 1922 december 22-én foglalkoztam a kultuszminister úrral, — akkor még mint belügyminsterhez volt -hozzá szerencsém, leg­közelebb nem tudom milyen minőségben üdvö­zölhetem, (Zaj. —- Kiss Menyhért : Külügy­minister !) — ezt mondtam (olvassa) : »Végre aztán lezajlottak a választások. A választások után győzött az egységespárt és nagy többség­gel jött be. Igaz, hogy most már előkelőbb ne­vet kapott, talán azért, mert annyi egységből áll és elnevezték egységespártnak. A szülés azonban nagyon nehéz volt, tra­gikus volt, mert a kisgazda ujszölöttnek az élete az anyának, a régi kisgazdapártnak az életébe került. (Zaj és felkiáltások a jobbolda­lon: Már hallottuk egyszer!) Ha nagyon tár­gyilagos akarok lenni. (Rubinek István: Csak a töltöttkáposzta jó felmelegítve! — Zaj. Hall­juk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon, Elnök fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom