Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 230. ülése 192 István győri lakos által a nemzetgyűlés sérelmére elkövetett és felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt a bűnvádi eljárás megindítására szükséges felhatalmazás tárgyában; 2. Az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 3. A földreformnovelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Megjegyezni kívánom, hogy napirendi javaslatom 1. pontjának tárgyalásra való kitűzése azért vált sürgősen szükségessé, mert elévülés esete állhatna be, aminek bekövetkezte esetén a hírlapi cikk által elkövetett cselekmény hivatalból üldözhető nem volna. Miután napirendünk 1. pontjának tárgyalására a sürgősség kimondva nines, holnapi napirendünk első pontjának tárgyalása alkalmával a sürgősségi szakaszok nem nyernek alkalmazást. A napirend 2. és 3. pontját természetesen sürgősség mellett fogjuk tárgyalni. Holnap interpellációs nap lévén, a házszabályok által előirt időben fel fog olvastatni az indítvány- és interpellációskönyv. Meskó Zoltán képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kíván szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. kultuszminister ur mai beszédében jónak látta — nem tudom mi okból, — hogy 1923 december 17-én elmondott beszédemmel és különösen beszédemnek általa elgondolt és általam soha el nem mondott részével foglalkozzék. December 17-iki beszédem nagyon rövid volt. Benne közbevetve tényleg a választásokról is beszéltem, de jóformán semmit sem mondottam abból, amit az igen t. minister ur nekem tulajdonit. Akkor szó volt a tisztviselőkről, a létszámcsökkentésről és én azt mondottam, hogy talán jöjjenek a képviselők létszámcsökkentésével is. Azt mondottam (olvassa): »Tessék a képviselők létszámát is csökkenteni. Mert mi történt a legutóbbi választásokon. Én talán az ország egyik legnagyobb kerületét képviselem 16.000 választóval. Ezt nem osztották ketté. Tudok azonban kerületet, ahol azt mondották, hogy két jelölt van«, az egyik a Klebelsberg-irányzatnak, a másik a Gömbösirányzatnak kedves. Erre Rassay képviselő ur azt mondotta: Bethlennek mind a kettő kedves. Ez volt beszédem egyetlen kitétele, ^amelyben a választásokkal foglalkoztam és ebből az igen t. kulutszminister ur az ő ügyességének megfelelően a következő kis beszédet konstruálta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallottuk!) Be majd én felolvasom. Hátha valaki nem hallotta. (Pakots József: Majd ő más hangsúllyal (Olvassa): »Meskó igen t. képviselő ur beszédében jónak látta a választások idejére visszatérni és azt mondotta, hogy itt e«™ triumvirátus, Bethlen, Gömbös és én vezettük a választásokat, utóbb meghasonlottunk és egymással szemben illoyalis harcot folytattunk, miközben két irányzat fejlődött volna ki ebben a pártban: egy, amely Gömbös képviselő urat és egy, amelv az én szerény személyemet követi. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, mint hogyha ebben a pártban ensrem bárki is követne.« — Ebben igaza van. (Elénk derültség.) — »Abban a pillanatban, mikor a Bethlen-kabinetbe beléptem a politikai szolidaritás NAPLÓ XX. . évi január hó 29-én, kedden. 41 és politikai loyalitás legelemibb parancsán <M fogva magamat Bethlen ministerelnök úrral teljesen azonosítottam és ha egyes barátaim kérésemre vállalták a jelöltséget s egyes politikai barátaim kandidáeióját támogattam is (Rubinek István: Te is az voltál!) Ezt ugy barátaim, mint én, mindig abban a feltevésben tettük, hogy külön csoportot alkotni nem szándékozunk, hanem valamennyien a ministerelnök ur politikáját fogjuk támogatni.« Nem azt kifogásolom, hogy az igen t kultuszminister ur az én beszédembe belekapcsolta a maga beszédét. Be hogy a t. kultuszminister ur a ministerelnök urnák hódolatteljes hűségnyilatkozatot tegyen, erre felesleges volt Meskó Zoltán beszédére hivatkozni. Szépen megmondhatta volna a folyosón, hogy hűségesen követi, vagy megmondhatta volna itt a teremben nyilvánosan, de felesleges volt a kultuszminister urnák az én beszédemre hivatkozva olyan állításokat konstruálni, amelyeket én nem mondottam. Nem mondottam, hogy illó jális volt, nem mondottam, hogy a ministerelnök urnák frontit akar csinálni ministerelnök ur. (Zaj a jobboldalon. — Rubinek István : De akartad mondani.) A német azt mondja: Die Gedanken sind zollfrei. (Élénk derültség.) Hogy én mit gondolok,^ azt a kultuszminister ar épugy tudta, mint én. (Élénk derültség.) Nagyon csodálkozom, hogy olyan érztkeny volt a kultuszminister ur ezzel a kis megjegyzéssel szemben, hogy valamelyik jelölt Klebelsbergnek volt kedves, a másik Gömbösnek, mikor maga a minister ur mondta, hogy köztük, Gömbös és őközötte eltérések voltak taktikai szempontból, a tempó szempontjából. (Zaj a jobb-, a bal- és a széisőbaloldalon. — Peidl Gyula: Megszűntek!) Emlékszem rá, meg vagyok róla győződve, hogy például én kedve sebb voltam Gömbösnek, mint a kultuszminister urnák. Ugyanígy nagyon sok képviselőtársam, aki jelölt volt, az egyiknek kedvesebb, a másiknak kevésbé kedves volt. Ezzel azonban, t. kultuszminister ur, egy citátumban sem állítottam azt, hogy az igen t. kultuszminister ur illojális volt. (Zaj.) Az igen t. kultuszminister ur ezt a beszédemet, amelyet 1923 december 17-én mondottam, talán egy másikkal tévesztette össze, amely egy kicsit találó volt s ezért mindig emlékszik rá. Nem szoktam semmit sem letagadni. Minden szavamért helytállók. Ama politikusok közé tartozom, akik nyíltan megmondják véleményüket, ami különösen ellenzéki padokról sokkal könnyebb, mint önöknek, akik a folyosón nyilatkozhatnak csak. (Zaj a jobboldalon.) Amikor 1922 december 22-én foglalkoztam a kultuszminister úrral, — akkor még mint belügyminsterhez volt -hozzá szerencsém, legközelebb nem tudom milyen minőségben üdvözölhetem, (Zaj. —- Kiss Menyhért : Külügyminister !) — ezt mondtam (olvassa) : »Végre aztán lezajlottak a választások. A választások után győzött az egységespárt és nagy többséggel jött be. Igaz, hogy most már előkelőbb nevet kapott, talán azért, mert annyi egységből áll és elnevezték egységespártnak. A szülés azonban nagyon nehéz volt, tragikus volt, mert a kisgazda ujszölöttnek az élete az anyának, a régi kisgazdapártnak az életébe került. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Már hallottuk egyszer!) Ha nagyon tárgyilagos akarok lenni. (Rubinek István: Csak a töltöttkáposzta jó felmelegítve! — Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon, Elnök fi