Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

"4 nemzetgyűlés 241. ülése '1924. várul: ha mondom, ilyen elveket behozunk', de, ezt szerencsésnek nem tartom. Sőt tovább me­gyek : annyira veszélyeztetve látom ezáltal az egész magyar jogfejlődést, az egész magyar jog­erkölcsöt, hogy igazán nagyon kérem a földmű­velésügyi minister urat, hogy tegye irégegyszer konszideráció tárgyává, hogv szükséges-e ez. (Szabó István (nagyatádi) földmívelésügyi mi­nister : Nem magam csináltam !) Nagyon örülök annak, hogy a föídmivelésügyi minister ur azt mondja, hogy nem maga csinálta ; ezt elhiszem és felteszem, mert az a gondolat, t. föídmivelés­ügyi minister ur, amely itt van, nem a magyar falu gondolata és nem a magyar kisbirtokos gon­dolata. Ennek a szakasznak törvényerőre emelése esetén szenvedni fog igenis nagyon sok esetben a kisbirtokos is. Az itt mellettem ülő t. képviselő­társam, Strausz István mondja, hogy az ő kerü­letében csak nagy, megfeszített munka árán tudta megmenteni néhány kisbirtokosnak a ris­boru alatt megszerzett vagyonát, a 91. § alapján, amelyet mi itt nem támadunk, mert azt mond­juk, hogy ha nagyon sok esetben talán nem is helyeseljük az alaptörvény 91. §-át, minden­esetre számolunk azzal, hogy az alaptörvényt minden tekintetben felforgatni és megváltoztatni most, — ez ellen küzdöttünk is mi itt néhányan — nem tartjuk időszerűnek. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb utón járunk, sokkal inkább járunk a magyar falu erkölcsének utján, ha nem megyünk tovább és megmaradunk csak ott, ahol megállott az alaptörvény. Ennek a törvénysza­kasznak törvényerőre emelése esetén, minister ur, ismétlem, nem hiszem, hogy elsősorban a ma­gyar falu nyerne. Nyerne egy pár, sőt talán nagyon sok konjunkturavadász, aki a háború alatt, amikor talán fokozottabb mértékben kel­lett volna megbecsülnie mindenkinek a földjét, akkor vált meg könnyelműen attól, mert a ko­rona lassú romlása idején látszólag kedvező volt a konjunktúra, és ő azt hitte, hogy különböző üzletei, — bőr- és gálic voltak főképen azok a cikkek, amelyekkel akkor nagyon sokat foglal­koztak — vagy egyéb vételek és szállitások utján igenis könnyebben fog megélni, vagy pedig ott hagyhatja a falunak nem mindig kellemes életét. Hiszen a háború alatt nem volt a gazdálkodás mindenkinek kényelmes és kellemes ; eltekintve a lekötöttségtől, munkahiány volt, esetleg fog­lyokkal kellett dolgoztatni, az értékesítés is nehéz volt, egyáltalában nagyon sokan menekültek a gazdálkodás elől, kényelmesen behúzódva a váro­sokba, fokozva a lakásínséget, ami szintén lát­ható jelenség volt, azt gondolva, hogy ebből a szerintük sok pénzből majd kényelmesen meg­élnek. Részemről nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy azokat az embereket, akik akkor nagyon sokan künn a harctéren védték a magyar földet, ugy állítsam oda, hogy nem szerették azt a földet eléggé és attól a földtől könnyelműen meg tudtak válni. Nem tartom helyesnek, hogy mi itt olyan szabályokat alkossunk, amely jog­szabályok azok ellen irányulnának, akik ezt a földet megszerezték és nem épen üzletszerüleg szerezték meg, mert nem lehet minden háborús vételt megkérdőjelezni és nagyon sokszor, mond­hatom, mindegyik érdekelt» — kivéve a vevőt — HAPLÓ XX, évi február hó 15-én, pénteken. 459 ezt a vételt ugy tekintette, mint egy nagyon jó és nagyon kedvező üzletet. Igenis, nagyon sok birtok került akkor olyan kézre, amely kéz talán a magyarság szem­pontjából nem olyan erős, mert nem volt olyan sok századon át összeforrva a nemzettel, mint voltak azok, akiknek kezében az a birtok volt. Nagyon sok birtok került olyanok kezére, akik nem tudták kötelességüket s nagyon sok birtok jutott olyan családok kezébe, amelyekben a föld iránti szeretet és a családdal szemben való köte­lességérzete nincsen meg. Mert hiszen a család­dal szemben való kötelességet látok abban is, hogy necsak az a kisbirtokos tekintse azt a föl­det olyannak, amellyel össze van forrva, és amely nemcsak arra való neki, hogy életet, mindennapi kenyeret és konjunktúra esetén hasznot adjon, hanem az olyan valami, amit a legtöbb esetben generációk munkája eredményeként vallhat ma­gáénak, úgyhogy azt a földet neki igenis szeret­nie kell és gondolnia kell arra, hogy majd azon föld közelében, amikor befejezte pályafutását, ott fog nyugodni, ahol ősei nyugosznak. Én elvárom és megkívánom ezt a szeretetet, amelyet látok a kisbirtokosnál a föld iránt, a közép-és nagybirtokosoknál is. S ha ez nem volt meg bennük, ha ezek az osztályok épen akkor követtek el mulasztást, amikor az ország tőlük fokozottabb tevékenységet és kötelességteljesi­tést kivánt, ha hiányzott akkor bennük a köte­lességérzés, ha szabadultak néhány rongyos papir­koronáért attól a földtől, amelyet nekik őrizni és rendesen munkálni igenis kötelességük lett volna : akkor mi nem tehetjük most azt, hogy kedvezve ezen konjunkturavadászoknak, megad­juk a lehetőséget arra, hogy olyanok, akik akkor azon a pénzen jól megszedték magukat és most a markukba nevetnek, ismét a saját javukra fordíthassák azt a konjunktúrát, amely előállana abban az esetben, ha ez a bekezdés ugy, amint van, törvényerőre emelkednék s ismét a mar­kukbanevessenek, másfelől pedig megfosztassék, becsületes munkájának eredményétől sok olyan exisztencia, aki olyan pénzen, amelyet becsületes munkával szerzett meg vagy amelyet örökölt, olyan befektetést csinált, amely nincs ellentétben a magyar állam érdekeivel, mert hiszen azon a réven nagvon sokszor magyar állami szempontból is talán jobb kézbe került az a birtok, mint ami­lyenben volt. A jogrendszernek — hogy néhány szóval erről is beszéljek — gondoskodnia kell esetleg arról is, hegy olyan esetekben, amikor igenis történtek bajok és mulasztások, ezek többé meg ne történhessenek. Én itt ennek a szakasznak harmadik pontjában — bocsánatot kérek, hogy erről is beszélek, de az összefüggés annyira meg van ezen pontok között, hogv néhány szóval kénytelen vagyok rátérni — látok olyan gondo­latot, amelynek jogosságát bizonyos szempont­ból vitatni lehetne. Kétségtelen ugyanis, hogy itt az árvákkal szénben súlyos mulasztások történtek. Én ezt a kérdést már idehoztam annak idején a nemzetgyűlés elé és szóvátet­tem, hogy a valorizálás kérdése igenis nagyon érinti az árvák vagyonát. (Mozgás a jobboldalon.) Én igenis állítom azt, hogy mulasztás történt a magyar állam részéről akkor, amikor nem gon­doskodott arról» hogy az az árva-vagyon olyan 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom