Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

458 'À nemzetgyűlés Ml., ülése X9U, került és hogy nem folytathatom mindjárt olyan magas mederben, mintahogy a vita megindult. Azt hiszem tisztában kell lennünk azzal, hogy ennél a szakasznál egy nagyon komoly kérdés felett kell döntenünk ; döntenünk kell afelett, hogy ennek a szakasznak elfogadása által nem viszünk-e be a magyar jogrendszerbe olyan jogelvet, amely ellentétben van a jog évszázados fejlődésével, mely fejlődés kulminációját abban látom, hogy immár a német és svájci kódexben is helyet foglal az a néhány szó, amely röviden ugy hangzik : »Die guten Sitten«, vagyis a bíróságok jogositva vannak egyes esetekben a jó erkölcs szempontjából döntést hozni és tisztán a jó erkölcsökre hivatkozva képesek esetleg védelmet nyújtani a szigorú jogi szabályok ellen. Ha ez a jogfejlődés, amely, mondom, hosszú évszázados harcok eredménye, esetleg léket kap most, amidőn birói gyakorlatunk folytán magyar jogszolgáltatásunk is már a jogfejlődésnek erre az álláspontjára kezdett helyezkedni ; ha most kodifikálunk olyan jogelvet a törvény e rendelkezésével, amelyet — merem állítani-— az ország nagy része soha sem fog megnyugvással fogadni, inert ellentétben van a kialakult jegérzettel : akkor igenis veszélyeztetjük azt a fejlődési folyamatot, amely — egész helyesen — oda inklinál, hogy végső esetben a jog által szabályozandó egész területen érvényesüljön a jó erkölcs fogalma. Merem ezt állítani, mert tapasztalataim vannak ; szemtanuja voltam olyan jelenetnek, amikor egy nem épen vagyonos középbirtokoshoz, aki a háború alatt elidegenített egy circa 100 hold nagyságú területet, odament egy ügyvéd és egy másik is s azt mondta : Nézze, magának íródja volna ezt visszaperelni. Ez pedig egyszerűen csak annyit mondott : Ha ezt mégegyszer előhozzák nekem, mindkettőjüket kidobom. Amit én annak idején rendes pénzért, teljes szerződésképességem tudatában eladtam, az el van adva, ahhoz nekem semmiféle jog nem adhat igényt. Kerülő ütőn, az általános gazdasági szabályoknak ilyen kijátszásával semmiféle előnyhez jutni nem akarok. Azt hiszem, hogy ez a felfogás, amely nem áll egyedül, — tudomásom van sok ilyen esetről, sok ilyen véleményről — mindenesetre vindikálhat magának annyit, hogy akkor, mikor ez a nemzetgyűlés ebben a kérdésben dönteni akar, amikor olyan szabályozást akar hozni, mely ellentétben van az ország lakossága jó részének jogi véleményével, akkor teljes megfontoltsággal cselekedjék, nagyon komolyan mérlegelve minden ellenérvet, mert ha ez eg}^szer megtörténik, akkor — azt hiszem — a magyar jogfejlődésen mégis némi kis folt esnék- Nem óhajtok agresszív lmni, különösen ma semmi körülmények között. Én ezt a szakaszt nagyon fontosnak tartom, osztozom azokban az aggályokban, amelyeket előttem felszólalt t. képviselőtársam a Ház elé hozott. Én mint jogász szólok a dologhoz, és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a jogi szempontokat is vegye figyelembe. ElismerenC hogy jó szándék vezette azokat, akik ezt a szabályozást idehozták a nemzetgyűlés elé, de figyeljük meg jól azt, amit Németország egyik legnagyobb hirü tudósa mondott, hogy; nagy szerencsétlenség az emberiségre nézve az a jószándék, amely céljaiban téved. Elismerem, év.i; február, hó 15-én, .pénteken. hogy nagyon, sok esetben — de legalább is néhány esetben — be lehet állítani a dolgot ugy, hogy ez a szabályozás védhető. De legyünk tisztában azzal, hogy egy-két eset kedvéért nem lehet egy jogrendszerbe uj elveket behozni, anélkül, hogy a jogéletben épugy, mint a gazdasági életben súrlódások ne legyenek. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék hangosabban elmondani a mondanivalóit, mert a gyorsíró urak nem hallják. Farkas Tibor : Megtörténhetik, hogy egyes egyén, tekintettel a jogrendszerre, a jogrendszer hiányaira, igenis szenved, azonban ilyen egyes esetek kedvéért nem lehet oly generális szabályozást hozni, amely végeredményben még s lyosabb veszélyekkel jár. A vita folyamán többször igen helyesen jegyezte meg a földmivelésügyi minister ur, hogy a politikában nagyon sokszor mérlegelni kell mindkét serpenyőt és arra is kell nézni, hogy melyik könnyebb, melyik nehezebb. Azt hiszem, hogy abban az esetben, ha minden érvet a mérlegre teszünk, akkor annak az egykét esetnek kedvéért, amelyeken mi ezen szabályozással segítenénk, nem szabad ide behoznunk az esetek ezreit és tízezreit, a jogos érdekeknek ezer és ezer sérelmét, amelyek talán alkalmasak arra. hogy megnyugvást keltsenek. Mi történnék hogyha ezt a szakaszt mi elfogadnék ? Először is arra a különös körülményre vagyok kénytelen felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy a háború alatt is kétféle elidegenítés történt. Elidegenítés a Wekerle-féle rendelet életbelépte előtt és elidegenítés a Wekerleféle rendelet életbeléptetése után. Vagyis hosszú időn keresztül, még a háború alatt is az elidegenítés csak hatósági jóváhagyással volt lehetséges, úgyhogy elővásárlási joga volt az államnak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A háború végén !) A háború végén, mondom minister ur. Kétségtelen, hogy akkor nekünk itt két időpontot feltétlenül fel kell állítanunk, mert nem lehet ugyanazon jogszabály szerint elbírálni azokat az eseteket, amelyek az u. n. teljes szabadforgalom idején történtek, mint azokat az ügyleteket, amelyek már a kötött birtokforgalom idején köttettek, akkor, amikor az állam jóváhagyást, esetleg elővételt gyakorolt. Ha az állam jóváhagyott egy szerződést, akkor jóváhagyta azért, mert nem látott abban semmiféle sérelmet, mert végre azt csak nem lehet állítani, hogy az állam ügyeinek akkori vezetői a dologhoz egyáltalán nem értettek és hogy ez csak sablon volt; és hogyha ott akadtak volna sérelmes esetek, azokat is jóváhagyta volna. Nagyon sok olyan esetet tudok, amikor nem történt meg a jóváhagyás épen azért, mert a szerződés körülményei "olyanok voltak, amelyek folytán a jóváhagyás megadására illetékes szervek azt az ügyletet jóváhagy hatónak nem tartották. Ha már most egy ilyen ügyletet, amely annak idején felsőbb kontrollal is megköttetett, most egyszerre hatálytalanítanak azért, mert egyes egyének, esetleg osztályok vagy talán felekezetek sértve érzik magukat, illetve lehetségesnek tartják, hogy a háborús viszonyokra való tekintettel uj rendszerű kodifikációt csináljunk itt, amely ellentétben áll az eddigi jogrendszerrel, hivatkozva arra a háborúra, amely olyan sokszor és olyan sok különböző érdeknek szolgált ments-