Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

^° À nemzetgyűlés 240. ülése 1V24. bekezdés második mondatában a »megváltást szenvedőtől« szavak után ezek a szavak szúrassanak közbe: .»vagy bérlőjétől.« Kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök : Szólásra következik í Hebelt Ede jegyző: Gaal Gaston. Gaal Gaston: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Kétségtelen, hogy igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik mint tapasztalati igazságot megállapítják, hogy amennyiben az cd járó biró faluhelyen az uraságnál, annak gazdatisztjénél, vagy bérlőjénél fogad el szállást és élelmezést, különösen azokban a községekben, ahol nem egészen az igénylők szájaize szerint történik a döntés, azonnal az a gyanú ebied a nép lelkében, hogy : hja, azért nem kaptunk igazságot, mert a biró ur ott volt elszállásolva a birtok tulajdonosánál, annak a kenyef rét ette, annak a borát itta, persze az urak összebarátkoztak és a szegény ember sorsát eldöntötték. Ezt a jelenséget nemcsak a földbirtokreform végrehajtásánál látjuk, hanem látjuk általában az egész vonalon. Látjuk a közönséges polgári peres eljárásnál, látjuk a közigazgatás működésénél, látjuk az egész vonalon, sőt nem egyszer nekem is volt olyan esetem, hogy eljött hozzám panaszra egyik polgártársam és elmondotta, hogyan vesztette el a magánjogi perét. Többek között azt mondta, kérem, biztosan tudtam, hogy elvesztem, mert a tárgyalás közben az ügyvédek összesúgtak. (Derültség.) A nép lelke az ilyen dolgokban annyira naiv, hogy még azt is megkívánja a saját ügyvédjétől, hogy haragban legyen az ellenfél ügyvédjével, mert amennyiben egy szót mer vele váltani és az illető véletlenül elveszti a perét, rögtön az a gyanú ébred a lelkében, hogy azért vesztette el a pert, mert a két ügyvéd az ő bőrén megegyezett és egymással összesúgott. A néplélek ezen naiv megnyilatkozása ösztönös és talán annak is tulajdonitható, hogy bizony a kaputos emberek nem sokat törődtek a nép sorsával, hogy a nép a kaputot csak akkor Játja, amikor adót hajtanak be rajta, vagy amikor valami hatósági intézkedést hajtanak vele szemben végre. Ezek ösztönös megnyilvánulásai a népieteknek, amelyek minden egyes esetben újra és újra előállnak, amint a hatósági eljárás következtében a néppel annak anyagi érdekeit illetően valami tekintetben; érintkezésbe jutunk. Ha elfogadom azt, hogy kétségtelenül alkalmas a gyanúra az a tény, hogy a biró ittott szállást és kosztot elfogad, különösen alkalmas ez akkor, amikor a vendéglátás tüntető módon, nagy lakomákon, órákig tartó étkezésekben, barátkozásokban, éjjelezósekben stb. nyilatkozik meg. Azonban tapintatos biró, amint előttem szólott t. képviselőtársain mondotta, ilyet ugy sem csinál és viszont tudok számtalan esetet, ahol a biró nem tud lakást kapni. Különösen a dunántúli kis falvakra áll ez, mert a délmagyarországi meg a nagyalföldi falvakban, ahol megfelelő vendéglők és intelligencia is van, elhelyezkedhetik a biró, természetes tehát, hogy ott a birónak nem szabad magánember vendégszeretetét igénybe venni, hanem menjen vendéglőbe, indifferens helyre, ahol még a gyanú árnyéka sem fér hozzá. A Dunántúlon azonban előfordul, hogy három-négy kis falu van egy-egy körjegyzőség'ben és jegyzői iroda is csak a központi községben van, a többi községben pedig a hivatalos helyiség a községi biró lakószobája. Méltóztassék megmondani, miképen fog az a szerencsétlen biró, akinek évi február hó lé-én, csütörtökön. két, három, esetleg négy napot kell abban a községben eltölteni, amig a tárgyalást befejezi, ilyen helyen elhelyezkedni. Még olyan szobát is ritkán találni, amelyben a hivatalos eljárást lefolytatni lehetne. (Csontos Imre : Mi künn a tanyán ettünk a biróval !) Képviselő ur, tanyája válogatja. Lehet olyan tanya, hogy akármilyen geróf is szi vesén eszik ott, azonban lehetnek oly tanyák, amelyekbe az utolsó kódis is csak bizonyos undorral vagy ellenszenvvel menne be. Azért mondom, hogy tanyája válogatja. Nem azokról a tanyákról beszélek, ahol megvan a megfelelő helyiség, hanem azokról, — és ilyen is nagyon sok van — ahol nincs megfelelő helyiség. Mi fog már most történni, ha ezt a szakaszt alkalmazzuk ? Az eljáró hatósági közeg az elöljáróságnak ki fog irni : tessék nekem megfelelő lakásról és ellátásról gondoskodni. Ha nincs más helyiség, a község elöljárósága mégis csak ahhoz a gazdatiszthez, bérlőhöz, vagy esetleg birtokoshoz fogják beutalni, aki egyedül rendelkezik olyan szállás és ellátás felett, amit a biró szempontjából meg-felelőnek lehet tekinteni. Ekkor megint előáll ugyanaz a helyzet, hogy a hatósági intézkedés folytán a biró mégis csak ott kénytelen elhelyezkedni, ahol épen elhelyezkedése folytán eljárása az ellátatlanok szemében gyanút kelthet, ugy, hogy az a gyakorlati eredmény, amit ezzel a szakasszal elérhetünk, szerény felfogásom szerint semmiesetre sem ér fel azzal a burkolt megbélyegzéssel, ami ebben a szakaszban a birói karral szemben kétségtelenül benfoglaltatik. Ha megengedem is, hogy lehetnek Magyarország birái között olyanok is

? akiket ez a vendéglátás esetleg befolyásol eljárásukban — bár őszintén megvallom, egész életemben ilyennel soha sem találkoztam és épen ezért az összes magyar tisztviselői kar között csak a legnagyobb tisztelettel tudok Magyarország birói karáról nyilatkozni, amely koldusszegénységében is mindig becsületes maradt — mondom, ha lehetnek is eseteg ilyenek, — hisz emberek vagyunk és megtörténhetik, hogy a birói kar közé is becsúszik olyan, aki jellemtelen ember és nem all hivatásának azon a magaslatán, amelyen állnia kellene, — nagyban és egészben Magyarország birói kara szerény felfogásom szerint ilyen általános megbélyegzést nem éredemel meg. (Felkiáltások jobb felől : Ez nem megbélyegzés!) Épen ezért, tekintve a dolog gyakorlati részét is, — mert azt sem oldja meg a javaslat, — ehhez a megbélyegzéshez a mag-am részéről hozzá nem járulok, hanem csatlakozom Farkas Tibor t. képviselőtársam inditványához. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Szakács Andor szólásra jelentkezik.) Szakács Andor képviselő ur kért szót. Szakáés Andor: T. Nemzetgyűlés! Két esettel világítom meg a dolgot. Nálunk a Földbirtokrendező Biróság ítéletben megrótta az első eljáró birót. Kijelentette a Földbirtokrendező Biróság, hogy hosszadalmas és hiábavaló költségeket okozó bonyodalmas eljárást folytatott le. Az eredmény az volt, hogy az eljáró biró, aki ott lakott az egyik uradalomban, be is nősült az uradalomba. (Zaj. — Könyves Lajos: Ez volt a legjobb üzlet!) Másik esetet is vagyok bátor felhozni. Tavasszal megkezdte a kiküldött biró az ország másik részében az eljárást. Meghívták az uradalomba, egy szép kis kastélyba, hogy tölse ott az időt. A biró ott töltötte az időt, és nagyon megtetszett neki a dolog, mert a családját is levitte oda és a nyár közepéig, egész családjával ott nyaralt az