Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. Lajos: Nagyon ritka eset az! Ott sült krumplit kaphat, de arra nem hívhat vendéget a házhoz!) Tessék ezt a szakaszt vagy teljesen kitörölni, vagy méltóztassék teljes egyenlőséget teremteni és hogyha már azt irjuk, hogy »a megváltást szenvedőtől«, vegyük oda azt is, hogy »vagy a kérelmezőtől.« Ennek folytán arra az esetre, ha elfogadtatnék ez a szakasz, azt indítványozom, hogy a »szenvedő« szó után tegyük oda: »vagy a kérelmezőtől.« Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Östör József t. képviselőtársam olyan magyar "falut rajzolt meg, amelyben, ugy látszik, az igénylők közül nincs egyetlenegy sem olyan, akinek kétszobás tiszta, rendes lakása volna, (Östör József: Van!) Igen tisztelt képviselőtársam, én nagyon sok faluját jártam már be az országnak és délvidéki kerületemnek majdnem minden községét ismerem, de egyetlenegy olyan községben sem jártam, ahol ne volnának az igénylők és kisgazdák között olyanok, akik bár nem igényelnek földet, ne segítenék elő szívesen a földreform végrehajtását azzal, hogy kétszobás lakásukból legalább az egyik diszes, parádés szobájukat, vagy akár mind a kettőt is átengedik az eljárást vezető bírónak. Én a magam gyakorlatában ezt nem tapasztaltam. Nem Nagy Emil igazságügyminister ur, hanem az ő elődje lenne a tanúm arra, hogy kétizben kellett közbenjárni és nyomatékosan kérni: az igazságügyminister urat, hogy adjon ki, egy rendeletet — amelyet ki is adott — amelyben eltiltja a bírákat attól, hogy a megváltást szenvettő uradalmakban, a kastélyban, az intézőnél va'gy a kulcsárnál szállásolják el magukat. Miért! Azért, mert tapasztaltam és megéreztem, hogy a magyar nép ngy látszik lélektani okokból azon az állásponton van, hogyha az a biró az uradalomban van beszállásolva, annak a hintóján robog ki a tárgyalásokra, az uradalom jó borát issza, annak komfortos, uri lakását élvezi, nem várhatja tőle ügyének igazságos elintézését, ugy, mintha az a bíró máshol laknék. Ugy látszik, a magyar nép lelkületében is benne van az, amit a német közmondás így fejez ki : Wessen Brod ich esse, dessen Lied ich pfeife; vagyis: akinek a kenyerét eszem, annak a nótáját fütyülöm. Természetes dolog, hogy általánosítani nem lehet. Annak ellenére azonban, hogy az igazságügyminister ur kénytelen yolt errevon atkozólag nem is egyszer, de kétszer rendeletet kiadni, a második rendelet után is egy tárgyalás alkalmával megtörtént, hogy egyes birák az uradalmakban szállásolták el magukat. Amikor az érdekelt képviselők kifogásolták ezt a községi jegyzőnél és megkérdezték, hogy ajánlott-e fel a község elöljárósága lakást, a jegyző azt válaszolta,, hogy igen, de az illető birót régi rokoni kötelékek fűzik az uradalom tulajdonosához, tehát az uradalmi lakást választotta. Természetes, hogy a képviselők elmentek az illetékes tényezőhöz és kérték az illető biró megbízatásának megszüntetését. Érthető, hogy én magam is, épugy, mint a magyar nép, nem várhatom, hogy azt az ügyet az a biró, aki az uradalomban van elszállásolva és akit pláne rokoni kötelék is füz az uradalom tulajdonosához, ugy intézze el, mintha teljesen érdektelen lenne, (Östör József: Miért!) Nagyon irigylem a t. képviselő urat azért, hogy az ő praxisában nem fordult elő ilyen eset. Ezelőtt három héttel például Dombegyháza községből most már máévi február hó l4-en, csütörtökön. 4aö sodizben jött fel egy érdekeltekből álló küldöttség. El is vittem őket az illetékes OFB elnökéhez, akinél azt panaszolták ezek az emberek, hogy az ottlevő uradalmak a rokkantak elnökének állást adtak egy uradalomban, annak a munkástényezőnek pedig, akinek én magam küldtem le a törvényt, hogy megtudja, hogyan kell az eljárást megindítani, talán 15 katasztrális hold földet adtak ajándékba, mire ők azt mondták, hogy nem kívánják a földreformeljárás megindítását. Az uradalom tulajdonosa ugyanis kijelentette, hogy mindig juttatni fog a népnek apró bérleteket. Mi történt azonban! Félesztendőre, vagy háromnegyed esztendőre rá az egyik uradalom tulajdonosa kijelentette, hogy nem hajlandó tovább bérleteket adni, mert közben megerősödött és maga kíván a földén gazdálkodni. Sok ilyen eset van és már maga az a tény is, hogy kétizben kellett az igazságügyminister urnák rendeletet kiadnia arra vonatkozólag, hogy a bírákat ne szállásolják el az uradalmakban és ennek ellenére mégis előfordulhattak ilyen esőtek, mutatja azt, nogy nagyon helyesen járt el a föidmivelésügyi minister ur, amikor ezt a paragrafust belevette a törvényjavaslatba és remelem, köti is magát ahhoz, üogy ez a paragrafus benne maradjon. Én tehát arra kérem a t. Nemzet gyűlést, méltóztassék ezt a paragrafust változatlanul elfogadni. Legjobban szeretném, ha az a »majd« szó, melyre vonatkozólag Cserti képviselőtársam javaslatot adott be és amely a hatósági kiutalásra vonatkozik, kimaradna a bekezdésből, mert köztudomású, hogy a közigazgatás mindig a legjobb viszonyban van az uradalmakkal és a legtöbb esetben, ha a közigazgatás saját inieiativájára utalja ki a biró részére a lakást, azt úgyis az uradalomban utalja ki. (Ostor József: Nincs más!) Van kérem. Legyen szabad Östör t. képviselőtársam megnyugtatására megjegyeznem, hogy minden koaségoen rendelkezésre áll e célból a jegyző lakása, vagy, ha a jegyző, mint a közigazgatás függvénye összeköttetésben áll a nagybirtokkal, ott van a lelkésznek vagy a tanítónak a lakása vagy néhány vagyonos kisgazda lakása. A délmagyarországi községekben például, ahol csak a biró urak megjelentek, mindenütt egész szekértáborral mentek elébük, a kisgazdák szinte vetélkedtek abban, hogy hol helyezzék el őket és tejben-vajban fürösztötték ezeket az eljáró birókat. Tisztelettel kérem, ezért méltóztassanak a bekezdést változatlanul elfogadni. Elnöfa: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyma: T. Nemzetgyűlés! Teljesen osztom ennek a bekezdésnek az intencióit és a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy a bíróság tekintélyét, függetlenségét még a látszattól is meg kell óvni. (Helyeslés.) Nem azt kell nézni, hogy vájjon ténylegesen befolyással van-e a bíróra az ilyen ellátás és vendéglátás, hanem hogy megvan-e annak a lehetősége, hogy valaki ezt igy értelmezze és ha ez megvan, én a bíróság- tekintélyének érdekében ezt a paragrafust helyesnek. és a törvényben benhagy an dónak tartom. De egy kis módosítást vagyok bátor javasolni. T. i. vannak uradalmak, nagybirtokok, amelyeket az igénybevételt szenvedő nem kezel házilag, hanení bérbead és ebben az esetben a bérlőre vonatkozik az, ami itt ebben a paragrafusban a .megváltást szenvedőt terheli. Ennek következtében én azt az egyszerű kis módosítást vagyok bátor javasloni hogy az első