Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

4-ôft À nemzetgyűlés 240. ülése 1Ô24. ben tartották az egész ország közönségét. Ha a mi intencióinkat abban a közös eredőben óhajtom kifejelni, hogy mindnyájunknak az kell hogy közös törekvésünk legyen, hogy ezeket a hullámokat ne engedjük elhatalmasodni és ugy az országnak, mint a termelés folytonosságának érdekében minél előbb megfogjuk, akkor azokat az állami intézkedéseket, amelyeket törvényhozási utón kötelességünk létesiteni, én egy közös eredőben akképen fejezem ki, hogy preventív intézkedéseket kell tenni, hogy ezek a hullámok át ne csapjanak rajtunk, hogy a szociális forrongás tovább ne tarlson. Nem tartozik ugyan a részletes vitához, de miután csak egy-két percig fogok erről a dologról beszélni, talán megméltóztatnak engedni, hogy a részletes vita anyagába általános vonatkozást is bedobjak akkor, amikor az orosz forradalmat és az orosz forradalomnak épen az agrár reformra vonatkozó részét idézem, ahol a kormányzat még ma is direkt arra az elégületlenségre támaszkodik, amelyet az agrárközönség gazdasági viszonyainak rendezése tekintetében állandóan felszinen tart a kommunista kormány azért, hogy államilag szervezvén az elégületlenséget, államilag szervezvén az rendellenességet a földmivelő nép körében, mindig legyen egy olyan tömege, amely forradalomra, tehát az ő támogatására bármely pillanatban kapható. (Erdélyi Aladár: Harminc százaléka az orosz parasztföldeknek nincs megművelve!) Ezt állitom én is, t. képviselőtársam, s épen ugyanazt a tudatot meritem belőle. Amikor az eredeti törvény, mint kerettörvény elkészült, legnagyobb hibája talán az volt, hogy azokban a részeiben, amelyekben az egyenlő elbánás elvének követése érdekéken jogszabályokat alkotott, az eljárási módra nézve nem imperativumokkal, hanem szintén keretekkei dolgozott, az eljárási módokra nézve túlságosan nagy latitüdöt engedett a biróságnak, ahelyett, hogy parancsoló szóval állitotta volna be a törvénybe azokat a rendelkezéseket, amelyeket a biróság a jogegység tekintetében általános jogelvek felállítása folytán az egész országban követni köteles. Az eredeti törvény az imperativumokból is keretet csinált és azok a félszegségek, azok a kirobbanások, azok az egyenlőtlenségek, azok az apró és nagy fájdalmak, amelyeket itt minden oldalról kifejezésre juttatunk a nemzetgyűlésen, legnagyobbrészt ennek a keretnek a következményei, amelyeket határozott formában az eredeti törvény, az 1920. évi XXXVI. tcikk nem szabályozott. Ha tehát most a novellának javitó hatását akarjuk látni, akkor lehetőleg arra igyekezzünk, hogy ott. ahol lehetséges, ezen segitsünk. Nem állitom, hogy a földhözjuttatás tekintetében lehetséges lenne jogegységet, egyenlő elbánást teremteni az ország minden részében, de az eljárás, a jogorvoslat keresésére nézve igenis, lehetséges jogegységet teremteni az egész országra nézve, még pedig akképen, hogy ez a jogorvoslat épen azokat az egyéneket elégítse ki, akik az alaptörvény hiányos és hibás rendelkezései folytán a legelégületlenebbeknek tartják magukat a mai napig is. A novella 18. §-a erős kapcsolatban van az eredeti törvény 11. "§>-ának azzal a rendelkezésével, amely ugyan megadta a módot a teljes ülés összehivására, de ennek a módnak az alkalmazását csak a biróság elnökének vagy másodelnökének birói kogniciójára bizta, tehát nem adott imperativumot a jogkereső közönség kezébe, amellyel feltétlenül élhetett volna. Ezen már igyekszünk segiteni az 5. §-ban is, amikor az elnöknek és másodelnöknek ezt a jogát az elnöki tanács hatáskörébe utaljuk. De én ezt sem tartom elégnek, mint ahogy évi február hó 14-én, csütörtökön. nem tartom elégnek a 18. Vnak azt a megszövegezését sem, amint ez a javaslatban előttünk fekszik. Mert ha abból a szempontból indulok ki, hogy tökéletes megnyugvás keletkezzék épen azokon a vidékeken és azokban az esetekben, ahol az egyenlőtlenség érzete a legnagyobb, akkor a jogorvoslatnak még továbbmenő útjait is meg kell keresnünk, még pedig a jogorvoslatnak azt az útját, amely direkt a magukat elégületlennek érző közönség iniciativája folytán indul meg. Ha tehát a javaslatból kimarad az a rendelkező rész, hogy direkt a magukat elégületlen éknek érzők, kielégítetlenek, megesorbitottak, jogaikban ki nem elégítettek indítványozására induljon meg az az eljárás, amely a ^ már itéletileg is befejezett ügyekre nézve a póteljárást lehetővé teszi, akkor ón vértelennek tartok minden módosítást és csonkának tartok minden törvényhozási munkát. T. Nemzetgyűlés! A már meghozott ítéletek által kettős jogrendszert teremtünk ebben az országban, mely kettős jogrendszer kiképződik azáltal, hogy két különféle vidéken lakó magyar állampolgár számára, akiknek közérdekből, de egyénileg is földhöz való juttathatása biróilag meg van állapítva, az elbánás tekintetében kétféle mértékkel kell mérünk: egyrészt az 1920. évi XXXVI. te. alapján, másrészt jelen novella törvényerőre emelése által. Ezt nekünk mindenképen kerülnünk kell, mert higyjék el nekem t. képviselőtársaim, hogy az egyenlőtlenség érzete talán izgatóbb hatással van, mintha általános igazságtalanság történik. (Szilágyi Lajos: A magyar nép körében különösen! Mindig a szomszédját nézi és figyeli!) Szakács Andor t. képviselőtársamnak és barátomnak indítványa nem céloz semmi mást, mint az önök intenciójának is imperativ beékelését, beszövegezését a törvénybe; nem céloz mást, mint azt, hogy azok a kisemberek, azok az elégületlenek, azok, akik érzik, hogy az eredeti törvény 11. §-ában kimondott méltányosság az ő szempontjukból a birói Ítéletekben nem alkalmaztatik, és ezért ilyen esetekben a birósághoz szeretnének fordulni, ezeket a jogokat tényleg el is nyerhessék. Ezekből a szempontokból a legmelegebben pártolom Szakács Andor t. képviselőtársain beadott módosítását és a magam részéről kérem annak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ez a 18. § mindenesetre egyik legnehezebb paragrafusa a novellának. Amikor a novella szükségessége fölmerült, a képviselőknek és az illetékes tényezőknek igen jelentékeny része azon az állásponton volt, hogy ezt a törvényt gyorsan végre kell hajtani és nem szabad belemenni abba, hogy ujrafelvételeknek lehessen helye, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert ha az ujrafelvételekbe belemennénk, akkor mindenhol kérhetnék az ujrafelvételt (Cserti József: Egészen jogosan!) s akkor a továbbhaladást megakadályozná az ujrafelvételek elbirálása és a törvény belátható időn belül nem lenne végrehajtható. (Cserti József: öt éven belül végre kell hajtani!) A másik része a nemzetgyűlésnek azon az állásponton volt, hogy orvosolni kell azokat a panaszokat, — amelyeknek jogosságát én magam is igen sok tekintetben elismerem — hogy egyes helyeken igen távol adják a földet az igénylőknek, mint ahogy Szakács képviselőtársam mondotta, egy helyen tizenhat kilométerre adták. Erre nézve nekem is az a véleményem, hogyha a kisembernek nincs fogata, hiába adnak neki