Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. é-vi február hó 14-én, csütörtökön. áa5 tokból is látszik, hogy a i'öldhirtokrendezés nagyon sok helyen ugy megy végbe, hogy szociális szempontból sokkalta rosszabb helyzetbe hozza azokat a kisembereket, akik már eddig a bérelt földeket megmunkálták, megművelték becsülettel, mert most ahelyett, hogy adnának nekik földet, vagy legalább meghagynák nekik azt, ami eddig a kezükben volt, annak nagyrészét, sőt sok esetben az egész bérletet elveszik tőlük. Ha a 18. §-on kicsit markánsabban nem változtatunk, akkor mondhatom, hogy a földreformnovellának igen kevés hasznát látjuk. Egy kis statisztikát mutathatok a saját kerületemből, amelynek 35 községe közül idáig mindössze 1U községben hajtották végre a reformot, 14 községiben Ítélet van már, de végrehajtva nincs és 11 község van mindössze, ahol még nincs itélet. Ha tehát a földreformnovella ebben a formában marad meg, akkor a 35 községből csupán 11 község érezheti ennek áldásos következményeit, vagyis egyharmada sem. Ha a többi 24 községnek nem adunk módot arra, hogy legalább a legborzasztóbb hibák kiküszöböltessenek és kijavitassanak, akkor a novellának igen kevés hasznát fogjuk látni. Hiszen olyan eset is történt — amit egy példával illusztrálhatok, — hogy pl. Kisbálapáti községben az ott tárgyaló biró olyan hadirokkantakat, akiknek saját tulajdonukban három hold földjük volt, igénylésükkel elutasított, azt mondván, hogy a hadirokkantak csak az első pont alatt kerülhetnek elbirálás alá, ha azonban már három holdjuk van, akkor nem kerülhetnek bele az első pontba; de a harmadik pont alá sem vette fel őket, a kisbirtokosok közé. Neveket is emiithetek : Lovró János és Bonevác Ferenc hadirokkantakat, akiknek három hold földjük van, s akiket ezért a bizottság és az OFË is elutasított, tehát rosszabb helyzetbe kerültek, olyan hasonló társaiknál, akik a háborúban nem rokkantak rneg és nem szenvedtek, mert azok kaptak egy-két hold földet, de ők azért, mert hadirokkantak, rosszabb helyzetbe kerültek. Ilyen fonák esetek vannak. A sok közül csak ezt ragadtam ki, amely azt mutatja, hogyha nem tudunk ezeken a bajokon segíteni, olyan helyeken is, ahol a földrendezés már befejeztetett, vagy ha nem akarunk azokon segíteni, a novella értéke és hatása teljesen problematikus lesz. Én tehát ezekből a csak nagyjában vázolt és nagy általánosságban felhozott kicsi dolgokból is azt következtetem, hogy nekünk a 18. §-t erősebben kell körülírni, legalább is ugy, amint azt Szakács Andor képviselőtársam indítványozta. Ezért a magam részéről szintén kérem az ő indítványának elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik f Hebelt Ede jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Előre kijelentem, hogy én is hive vagyok a revíziónak azokban az esetekben is, amikor már a póteljárás is befejezést nyert. A novella 20. §-a ugyanis — ha egyéb nem is — indokul szolgálhat arra, hogy ahol olyan kirívó igazságtalanságok történtek, mint aminőket láttunk, ezek revizió alá vétessenek. A 20. § ugyanis arról intézkedik, hogy a biráknak nem szabad azokat a szívességeket, amiket a földrendező eljárás során tapasztaltunk, a novella törvényerőre emelkedése után igénybe venni. Amikor vizsgálgatam azoknak az igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak okát. amelyek a földrendező eljárás során minden téren tapasztalhatók, sok esetben abban találtam meg az eljárás okát, hogy a bíróság tagjai a földbirtokosok részéről szívességeket vettek igénybe, amit most már a novella rendelkezése lehetetlenné tesz. Talán a hét folyamán is lesz alkalmam a földművelésügyi minister ur elé kisgazda deputációt vezetni, amelynek tagjait ugyanaz a sérelem érte fokozott mértékben, amit az előttem felszólalt képviselő társaim itt feltártak. Ha pedig ez a sérelem érte őket, ami valójában érte, miért ne lehessen revizió utján ezeknek ügyét felülbírálni és a földreform áldásait, ha van ilyen áldás, rájuk is kiterjeszteni? Az előttem felszólalók emiitették, hogy a rendszer és gyakorlat az, hogyha nagybirtok fekszik a község körül, akkor nem a község mellett fekvő területből elégitik az igényjogosultakat, hanem lehetőleg a legtávolabb eső ponton adják nekik azt a két-három holdat, amit birtokkiegészitésképen adnak és ezt is a földnek abból a részéből, amely a legrosszabb és leghasználhatatlanabb. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Személyes tapasztalat alapján állithatom, hogy az egyik uradalmi nagybirtokon, ahol kisgazdáknak kiegészitésképen két-három hold területein és ott, ahol a láthatólag is a legrosszabb szikes földü lapályos területek feküsznek, ott osztották ki nekik cikk-cakk formában a birtokkiegészitésképen juttatott 2—3 holdat. Nem méltánytalanság, nem igazságtalanság és a földreform gondolatának nem valóságon kigunyolása-e a földreformtörvénynek ilyen végrehajtása? És ne lehessen mód az ilyen eljárások revíziójára? Ezekből a szempontokból csatlakozom Szakács képviselőtársam beterjesztett javaslatához és azt kívánom, hogy ne csak a törvényjavaslat 18. § rendelkezéseinek megfelelően vétessék revizió alá befejezett eljárás, hanem mindenütt történjék revizió, ahol az érdekeltek kívánják és különösen ott, ahol az igénylők egész tömegét indokolatlanul visszautasították. Nagyon jól ismeri minden képviselőtársam azt a jelenséget, ami az eljárások során előfordult, hogy az uradalmi ügyészek, fiskálisok, az uradalom hajcsárjai elkezdtek kutatni az emberek előélete után, és miután a törvény lehetőseget ad arra, hogy az illetőket puszta gyanú alapján is visszautasítsák az igényjogosultak sorából, ilyen címen az igényjogosultaknak egész tömegét utasították vissza. Legutóbbi beszédemben is megemlékeztem egy alföldi városról, ahol több mint kilencszáz igényjogosultat utasítottak vissza általában minden megokolás nélkül. Hogy ne lehessen ezeknek az ügyeknek revizió alá vételét újra kieszközölni, ezt én a legnagyobb igazságtalanságnak tartom. Szeretném, ha különösen a kisgazda képviselők megértenék ezt a nagy igazságtalanságot, amely az ő véreikkei szemben előfordul, mert hogy a nagybirtokosok nem értik meg, azt nagyon érthetőnek találom. Szeretném, ha a kisgazdakópviselők egyszer magukba szállanának és amit a folyosón vagy utazás közben a vasúti kocsiban nekünk elmondanak, azt itt ennél a kérdésnél érvényesítenék. (Zaj a jobboldalon.) Ismételten kijelentem, hogy a felsorolt szempontok alapján hozzájárulok Szakács képviselőtársam indítványához és nagyon kérem különösen a régi kisgazdapárti képviselőket, hogy ezt a nagyon szerény kérésünket, amivel azonban nagy mértékben lendítenénk a földreform ügyén, tegyék ők is magukévá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Létay Ernő. (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek 1 Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Az egész földrendezési novella sarkpontjának ezt a szakaszt tartom. Ha nézzük a világnak az agrárreformokról szóló történelmét, azt a tudatot merítjük belőle, — mint ahogy más tudatot nem is meríthetünk - hogy ahol az agrárreform felvetődött, annak hullámai több évtizeden keresztül rezgés-