Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

14 nemzetgyűlés 239. ülése 1924. ur nem mditoft ellene vizsgálatot, hanem áthelyezte Salgótarjánból Cinkotára és itt folytatja ugyanazt, amit Salgótarjánban tett. (Dinich Ödön : Tessék elmondani, hogv ott mit tett!) 1922 augusztus 17-én Vermes Erzsébet mátyásföldi lakos, 18 éves hajadon panaszt tett ismeretlen mátyásföldi detektívek ellen, akik őt összekötözve a mátyásföldi rendőrségre hurcolták és ott brutálisan összeverték. Néhány nappal később, 1922 augusztus 24-én nevezett leánynak az édesanyja feljött ismételten a jogvédő irodába és panaszt tett, hogy őt ugyancsak bevitték a rendőrkapitányságra és véresre verték. (Kószó István: Miért vitték be? — Peyer Károly: A belügyi államtitkár urnák tudnia kellene, hogy verni nem szabad! — Kószó István: Miért tudjam én, amikor ő azt mondotta, hogy a verebek csiripelik! — Sütő József: Adjon rendes választ az államtitkár ur!) Amikor Vermes Mihályné elmondta >a panaszát, összeesett és a mentőkkel kellett elszállítani a Rókus-kórházba. Feljelentést tettünk a kerületi kapitányságnál és a Budapest-vidéki főkapitányság 761—922. és 240—1923. ein. szám alatt kelt végzésében ertesitette a jogvédő irodát arról, hogy az eljárást megszüntette, mert azok a tények, amelyeket a panasz szerint a mátyásföldi rendőrkapitányságról elmondottak, nem felének meg a valóságnak. (Kószó István: No látja! Már meg lett cáfolva a nyoniozatban! — Peyer Károly: És akkor igaz, ugy-et Naiv ember, aki elhiszi.— Zaj a szélsőbaloldalon,) A történelmi igazság kedvéért megjegyezni kívánom azt hogy amikor a mentőorvos megjelent a helyszínen a jogvédő irodában, konstatálta, hogy rúgásoktól eredő véraláfutások voltak az asszony testén és ugv szállították be Hat ember jelenlétében mondotta el az asszony panaszát. Wachtel Józsefné és Weisz Margit sashalmi lakosokat, valamint Végső Zsuzsanna munkásnőt 1923 június 23-án este, a sashalmi helyiérdekű vasúti állomás közelében a mátyásföldi rendőrkapitányság kötelékébe r tartozó 608-as számú rendőr igazoltatta és az őrszobában előállította. (Dinich Ödön: Miért? — Peyer Károly: Mert gvannsakuak néztek ki! Azért! — Derültség balfelöl.) Én csak azt kifogásolom, hogy összeverték azt a nőt. Vé^ső Zsuzsannát elbocsátották, ellenben (Peyer Károly: Ha selyemruhában jártak volna, nem igazoltatták volna őket!) Wachtel Józsefnét^ és Weisz Margit munkásnőt az őrszobában lévő rendőrök tettleg súlyosan bántalmazták. Az eset kivizsgálása védett nanaszt tettünk a burlanesti kerületi főkapitányságnál, amely 6201/1923. szám alatt kelt végzésében az eljárást ugyancsak beszüntette, mert szerinte a rendőrkapitáuvságnál az illető nőket nem bántalmazták. (Baticz Gyula : Csak természetes, hogv nem vallották be !) A főkapitányság végzésével szemben január 5-én ismét megjelent az asszony a iogvédő irodában tanúival eo-vütt, akik igazolták azt, hogv az ő ielenlétükben történt, hogy a 608-as számú rendőr és az^ őrszoba narancsnoka Wachtel Józsefnét és Weisz Margitot tettleg bántalmazta. Hermann József rákosligeti Inkns. 1953 PUOTSZtus 23-án oanaszoHa a ioovédő irodában, hogy Felkel Béla, a mátvásföldi renrlőrkapitánvság kötelékébe tartozó detektív 1923 augusztus 18-án éjjel véresre verte, aminek következtében látóképessege is r

meggyengült. (Kuna P- András: És amikor egy szegény rendőrt agyonlőttek!! — évi február hó 13-án, szerdám. 405 Peyer Károly: Az amnesztiát kapott! Jobbat szóljon közbe Kuna bácsi ! Ez rossz volt ! Kegyes ! — Derültség balfelől). Egy másik eset. 1923 őszén ugyancsak a mátyásföldi rendőrkapitányság kötélékébe tartozó egyik államrendőr minden jogos és törvényes ok nélkül Huber Ferenc cinkotai lakost, mindkét szemére világtalan hadirokkant katonát véresre verte, ott hagyta vérében fetrengeni és társai vitték el a rendőrorvoshoz, aki első segélyben részesítette. Ebből az esetből kifolyólag szintén panaszt tett a jogvédő iroda a kerületi kapitányságnál, amelynek alapján a kerületi kapitányság elrendelte — amint ő mondja — a vizsgálatot. A vizsgálat megint azt deritette ki, hogy az illetővel nem történt semmi, ellenben megindították ellene az eljárást hatóság elleni erőszak miatt, fPeyer Károly: A vak ember ellen!) Ezt a vak embert azzal vádolták, hogy a rendőrt megtámadta és megverte. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy volna egyetlen egy képviselő is, aki elhinné valakinek, még ha a rendőrkapitányság is mondja, hogy egy védtelen vak ember egy felfegyverzett rendőrt meg merne támadni és össze tudna verni. (Kószó István: Talán részeg volt a vak ember? Ha részeg, akkor be kell vinni! — Peyer Károly: Ne védje ezeket az eseteket, mert kompromittálja vele azt az állást, amelyet betölt. — Kószó István: Jobban nem, mint ön! — Peyer Károly: Nem méltó egy belügyi államtitkárhoz, hogy ilyen eseteket mentegessen ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nándor Tivadar panaszolja, hogy ez év január 18-án, tehát nem is olyan nagyon régen, este nyolc óra tájban a rendőrőrszobába előállította Rákosszentmihályon az ottani rendőrkapitányság kötelékébe tartozó 622-es számú rendőr és ott a rendőrszobában véresre verték. A veréstől az illető eszméletét vesztette, ott fetrengett eszméletlen állapotban a helyszmén, csak később tért magához és csak nagynehezen engedték el az őrszobából. (Kabók Lajos: Ez nem 1919-ben történt! Ez 1924ben történt! — Kószó István: Akkor sokkal több történt! Nekünk több panaszunk lehet, mint önöknek! Adják vissza a Návayakat, a Hollánokat, adják vissza Tisza Istvánt, Ferry Oszkárt! — Nagy zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azokat felakasztották!) Elnök: Csendet kérek. Saly Endre: Nem akarom az esetek egész sorozatát felsorakoztatni. Én azt szeretném, . .. (Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Saly Endre: ... ha ebben az esetben is és minden egyes esetben a belügyminister ur szigorú vizsgálatot rendelne el és végrevalahára elejét venné annak, hogy ilyen és hasonló esetek előforduljanak. (Kuna P. András: Régi dolgokat elevenít fel.) Már utaltam arra, hogy a rendőrség csak akkor tud tiszteletet kiérdemelni a maga részére az állampolgároktól, ha közegei, akikre a polgárok élet- és vagyonbiztonsága van bizva, ugy viselkednek, amint viselkedniük kell. Nem szabad brutális módon bánni az elébük kerülő állampolgárokkal szemben. Akik bűntettet, kihágást vagy bűncselekményt követnek el, azokkal szemben megvan a megfelelő paragrafus, méltóztassanak azt alkalmazni, de az nem engedhető meg a XX. században Magyarországon sem, hogy embereket véresre verjenek, mert erre semmi ok és semmi jog nincsen. (Peyer Károly: Salgótarjánban ugyanazt csinálta ez a Szentirmay kapitány! Azért helyezték el onnan! — F. Szabó Géza: A rendőrkapitányról egy szó sem volt!) Ö felelős érte, ami ott történt! (F. Szabó Géza: 55*