Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

406 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. Személyesen ismerem és ismerem a működését is! — Peyer Károly: Szentmiklóssyt! — F. Szabó Géza: A einkotai kapitányt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak talán a párbeszédeket a Házon kivül elintézni és ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. Saly Endre: Az egyes rendőrközegeket nem lehet felelősségre vonni, mindig a rendőrkapitányság felelős. A következő interpellációt vagyok bátor a belügy minister úrhoz intézni (olvassa): »A mátyásföld-cinkotai rendőrkapitányság kötelékébe tartozó rendőri közegek ismételten súlyosan bántalmazzák a környék lakosait. Tekintettel arra. hogy ezek a tarthatatlan állapotok a tett feljelentésére sem szűnnek meg: 1. Hajlandó-e a bel ügy minister ur a mátyásföld-cinkotai rendőrkapitányság ellen felmerült panaszok alapos és minden elfogultságot kizáró vizsgálatot inditani és mindazokat, akik a brutális bántalmazásokat elkövették, példás büntetésben részesíteni? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur az összes rendőri és csendőri hatóságokat utasitani, hogy a bekisért vagy beidézett állampolgárokat tettleg ne bántalmazzák, hanem amennyiben azok kihágást vagy vétséget követtek el, velük szemben esak a törvényben megállapitott büntetést alkalmazzák!« Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Bartos János jegyző : Baticz Gyula ! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés ! (Élénk felkiáltások a jobboldalon. Megadjuk!) Már volt alkalmam tapasztalni, hogy voltak olyan kegyesek és nem adták meg nekem az engedélyt beszédem elhalasztására, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Most megadjuk ! Itt a revans !) tehát engedjék meg, hogy én most ne kérjem a t. Nemzetgyűléstől az engedélyt interpellációm elhalasztására. Egyet azonban megigérek, nem fogok sokáig beszélni. (Helyeslés.) Én is azzal kezdem, hogy itt, a nemzetgyűlés házában már X esetben szóvátetetett az, hogy j vidéki helyeken a munkásotthonokat illetéktelen j egyének, egyik-másik helyen pedig hatóságok (Farkas István ; Elkommunizálják !) birtokba ! veszik. (Sütő József : Mit szól ehhez az állam- { titkár ur ! — Zaj és felkiáltások a szélsőbalolda- ! Ion : Semmit ! Mosolyog! — Kószó István

: Ma- j guk igénybevették még a templomokat is és j most panaszkodnak ! — Folytonos Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, ne méltóztassanak állandóan provokáló és sértő kifejezéseket használni. Baticz Gyula : Megindítottuk az illetékes hatóságoknál az eljárást abban az irányban, hogy a munkások kapják vissza a munkásotthonokat, de ezek az eljárások a legtöbb esetben eredménytelenül végződtek, igy tehát kénytelen vagyok a sok közül csupán négy esetet, és pedig az épitőmunkások munkásotthonaival kapcsolatban történt esetek közül, felsorakoztatni. Igaz, hogy a népjóléti minister ur már tett olyan kijelentéseket, hogy konkrét esettel forduljunk hozzá és amennyiben beigazolást nyer állitásunk, akkor az ügyet el fogják intézni. Meg kell azonban állapitanom, hogy nem pusztán és kizárólag a népjóléti minister úron múlik az, hogy a munkások visszakapják saját otthonukat, amelyet véres verítékükön épitettek fel vagy szereztek meg, hanem leginkább attól függ, hogy a helyi hatóságok miképen járnak el, ez pedig már inkább a belügy m mister iuni hatáskörébe tartozik, vagyis közigazgatási utón nyer elintézést. Hogy a nemzetgyűlés annyira mennyire tájékozott legyen ebben az ügyben, szükségesnek tartom, hogy néhány esetet elmondjak. A munkások már békeidőben szükségét érezték annak, hogy a kocsmai helyiségekből egyesületüket kivigyék. Mivel azonban privát házban egyesületüknek megfelelő helyiséget nem kapnak és nem is kaptak, kénytelenek voltak már békeidőben is arra az álláspontra helyezkedni, hogy minden anyagi és fizikai erejüket megfeszítve maguknak saját otthont építsenek fel. Most, amikor az otthont felépitették, csak természetes dolog, hogy ezeket ugy igyekeztek berendezni, hogy higiénikus követelményeknek teljesen megfeleljenek; könyvtárat rendeztek be, termeket épitettek maguknak, amelyekben előadásokat, gyűléseket tarthassanak. Természetes, hogy manapság, amikor lakáshiány van az országban, nagyon sok olyan úriember van itt, aki szemet vet ezekre a helyiségekre és minden követ megmozdít abból a célból, hogy ezt a kicsinositott helyiséget birtokba vegye, illetve lakás céljára igénybe vegye. Ha azután a közigazgatási hatósághoz, mondjuk a vidéki lakáshivatalhoz, amely a legtöbb esetben a rendőrségnél van, fordulnak ezek az urak, a hivatalnak rendszerint megesik a szive ezeken az urakon és keres utat és módot arra, hogy a munkások helyiségét kiutalja számukra. Amennyiben egy egyesület működik valamelyik városban és bent van abban a helyiségben, akkor ugyebár nincs jogcím arra, hogy azt a működő egyesületet abból a helyiségből kitegyék és igy vegyék birtokba a helyiséget. Ezért a szolgabiró ur, vagy a lakáshivatal vezetője keres valami ürügyet arra, hogy az egyesületet feloszlassa, vagy esetleg enyhébb esetben először a működését felfüggessze. Az utóbbi esetben az ő felterjesztése felmegy a felsőbb hatósághoz, amely tudomásul véve a felterjesztést, az alsóbbfoku hatóság indítványa alapján feloszlatja az egyesületet. Amikor azután feloszlatta, már megvan a jogcíme a lakáshivatalnak arra, hogy az egyesület helyiségét kiadja egyes privát uraknak, akikkel nem tudom milyen összeköttetésben áll. Felemlitem többek között a pápai esetet. Nem akarok történeti visszapillantásokra hosszabb időt szentelni, csak megemlítem, hogy ott is saját házuk van az épitőmunkásoknak. Ha házat építettek maguknak, fel lehet tételezni, hogy nem azért épitettek, hogy, nem tudom, talán rendőröket költöztessenek oda be, hanem azért, hogy a saját egyesületi életüket ott éljék. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy egy évvel ezelőtt a pápai rendőrség milyen kásakeverést művelt személyemmel kapcsolatban és a munkások ottani épületével kapcsolatban. Meg kell jegyeznem, hogy ahhoz, amit a rendőrség abban az időben ott csinált, nagymértékben hozzájárult az a körülmény, hogy az ottani rendőrség szemet vetett arra az egyesületi helyiségre, amely az épitőmunkások tulajdona. (Sütő József : Ma is rendőrségi laktanya.) Minden körülmények között valami okot kellett tehát keresnie arra, hogy ezt az egyesületet feloszlassa. Nem talált azonban semmi okot, mert hiszen egész éven keresztül nem adott engedélyt gyűlésre, bár a csoport alispáni jóváhagyással működött. Amikor én jelen voltam, csinált velünk kapcsolatosan egy u. n. kommunista összeesküvést, mely szerint már ki is neveztük a pápai polgármestert, rendőrkapitányt ós mindenkit és elhatároztuk a Bethlen-kormány erőszakos eltávolítását. Ezt maga a pápai munkásság kieszelvén, ennek hatása alatt és ezzel az indokolással egyszerűen feloszlatták a pápai épitőmunkások csoportját. Az igy feloszlatott egyesület helyiségébe azután a rendőrséget költöztették be, ugy hogy a város egyik