Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

íM A nemzetgyűlés 230. illése 1924. évi január hó 29-én, kedden. déssel és annak keretében ezzel a speciális kérdéssel is foglalkozzék. Kérném a határozati javaslat elvetését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Következik u határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e Rothenstein Mór képviselő ur 2. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Megállapithatólag a többség nem fogadja el. Határozatként kimondom tehát, hogy a nemzetgyűlés Rothenstein Mór képviselő ur 2. számú határozati javaslatát nem fogadta el. Következik a határozathozatal Nagy Ernő képviselő ur 1. számú határozati javaslata tárgyában, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az 1. számú határozati javaslatot.) Elnök: Az igazságügy minister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Ma az országnak sokkal foutosabb és sürgősebb dolga van. minthogy magyarázza az 1921. évi XLVII. tcikket. A határozati javaslat első részét ezért kérem elutasítani. Ami a második kérdést illeti, ez egy komplikált jogkérdés, amelyet ilyen keretekben megoldani nem lehet. (Ugrón Gábor: Politikai kérdés!) Politikai és mindenféle kérdés, ezt ebben a keretben megoldani nem lehet. (Egy hang balfelöl: Kényes kérdés!) Abszolúte nem kényes. A bíróságok dolga megállapítani, hogy különösen a BTK. 141. §-át miképen értelmezi. E tekintetben ki is alakult már a Curia nézete, ainelj

7 szerint a trónfosztási törvény létrejötte előtt lehetett elkövetni az uralkodóház tagjai elleni bűncselekményeket, azután azonban már nem. Itt is különböztetni kell a trónfosztási törvény előtt elhalt tagok és mások között. Itt van pl. Erzsébet királyné emléke. Azt hiszem, nincs magyar ember, aki azt mondaná, hogy ezt nem lehetne megtorolni a büntetőbíróság előtt. (Horváth Zoltán: Csak magáninditványra! Természetes dolog!) Ez a kérdés a magyar nemzet ősi géniuszában gyökerező érzelmi szempontokon fordul meg s nem tartom olyan sürgősnek, hogy most vele foglalkozzunk. Ami végül a főudvarnagyi bíróság kérdését illeti, magam is azon a nézeten vagyok, hogy erre a bíróságra később nem lesz szükség. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Csak Wolffnak van szüksége rá !) Ott voltam magam is, amikor Günther Antal minister annak idején összehivatott egy bizottságot, hogy erről a kérdésről tárgyaljon. A nézet akkor is az volt, hogy a főudvarnagyi bíróságot csak azért kell megcsinálnunk, mert megvan Bécsben is és sérti a paritást, hogy Magyarországon nincs meg. (Horváth Zoltán: Ilyet szabad volt csinálni!) Momentán azonban a kérdés ugy áll, hogy . . . (Horváth Zoltán : Most már Bécsben sincs meg!) Elnök : Csendet kçrek. képviselő urak ! Nagy Emil igazságügyminister: . . . hogy a főudvarnagyi bíróságot még a Horváth Zoltán t. barátom által bizonyára másképen mérlegelt népköztársasági törvény se törölte el. (Horváth Zoltán: Nagyon rosszul tette!) Ne engem vonjon ezért felelősségre. (Horváth Zoltán: Nem vonom felelősségre, de rosszul tette!) Kimondotta még ez a törvény is, hogy nem biráskodhatik ugyan, de mint a korona ja vak, udvari és kincstári birtokok zárlati kezelője, tovább kell hogy működjék. A szituáció ma is az, hogy ebből a szempontból erre a bíróságra ma még szükség van, mert ha el is törölnék, rá kellene bízni a funkcióját más bíróságra. Számitást tettünk és kitűnt, hogy ezzel pénzügyileg semmit sem nyernénk, talán egy telefont. Kérem ezért, méltóztassanak ezt a javaslatot szintén elutasitani, mert ha annak idején rákerül majd a sor, a kormány ezt az intézményt meg fogja szüntetni, ma azonban még erre célszerűségi okokból szükség van. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Nagy Ernő képviselő ur 1, számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A többség raegállapithatólag nem fogadja el. Kimondom tehát, hogy a nemzetgyűlés a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik Nagy Ernő képviselő ur 2. számú határozati javaslata. Kérem a jegyző urat, sziveskecljék felölvasn i. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. számú határozati javaslatot.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A királyság védelmére törvény van, melynek eltörlését nem szándékozom javasolni, mert ma a köztársasági agitáció a nemzetnek egyáltalán nem állana érdekében. Kérem ezért a határozati javaslat elutasítását. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e Nagy Ernő képviselő ur 2. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A többség megállapithatólag nem fogadja el. Kimondom tehát, hogy a nemzetgyűlés a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik Nagy Ernő képviselő ur 3. számú határozati javaslata. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslatot felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 3. számú határozati javaslatot). Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A kegyelmi jog gyakorlása az államfő feladata, s ennek szerve az igazságügyminister. Abból, hogy ezt a kérdést én mikép kezelem, bizalmi kérdést csinálok. Méltóztassék azt rám bizni. Kérem tehát, méltóztassanak elutasitani a javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e Nagy Ernő képviselő ur 3. számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A többség nem fogadva el. Határozatként kimondom, hogy a nemzetgyűlés a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik Nagy Ernő képviselő ur 4. számú határozati javaslata. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 4. számú határozati javaslatot). Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szólani. Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Rothenstein Mór: Még egy ilyen beszéd! — Csontos Imre: Még kettő is lesz!) Lényegileg magam is elfogadom a javaslatot, mert magam is a megbékülés mellett vagyok. Igen szépen kifejtette ezt a helyettes ministerelnök ur pár nap előtt, s ahhoz én mindenképen csatlakozom. Mivel azonban a kérdés igen fou tos, legyen szabad, t. képviselőtársam kívánságához képest, némileg bővebben foglalkoznom vele. Előbb úgyis kurtán beszéltem, méltóztassanak tehát megengedni, hogy a kérdéssel kissé részletesebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Magam is azt tartom, hogy a kommunista zavarok során sok olyan ember keveredett bele a kommunizmus bűncselekményébe, aki egyszerűen megszédült a kommunista méregtől, de azóta fogsáfában tanú-