Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
388 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. vábbi jogi lépéseket vezessenek a vagy on vált. ságföldekre, akkor ez ellen már nekem is a legélesebben tiltakoznom kell. Mert azzal számolnunk kell, hogy lia már egy jogi lépést megleszünk és fölveszünk egy külföldi kölesönt akkor komplikációk is állhatnak be. Hát ha a magyar állam részéről olyan mulasztások történnek, amelyeknek következtében szüksége merül fel annak, hogy végrehajtást vezessenek, vagyis a bekebelezett követelést érvényesítsék ! (Schandl Károly: Akkor is kezén marad a föld az igénylőnek.) T. képviselőtársam, az kezén marad, de ön, mint jogászember, nagyon jól tudja azt... (Horváth Zoltán: Zárgondnokot vezetnek be ! A föld az igénylő kezén maradhat, de a jövedelmet a zárgondnok szedi be. —- Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Dénes István : Ezt a kérdést valóban alaposan meg kell tárgyalni ; tudom, hogy a többségnek is ez az intenciója. (Szabó István (nagyatádi) í'öldmivelésügyi minister : Egyáltalában nincs rá szükség ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István: Tegyük fel azt^ az eshetőséget, hogy rossz, olyan rossz termés következik be, amelynek következtében a kis földigénylők nem tudják fizetni a járadékot vaay a haszonbért az államnak ez után. (Zaj.) Vagy tegyük fel, hogy az állani követ el valamelyes mulasztást és ennek következtében beavatkoznak a hitelezők. Akkor következik a zárlat. Én csak a lehetőségekről beszélek ; nem arról beszélek, hogy valóban be fog-e következni; de a lehetőségnek sem szabad kitenni a magyar földigénylők tömegeit. Mondom, akkor jön a zárlat, jön a biztosítási végrehajtás, jön egy csomó molesztálás, zaklatás. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek jobbfelől, képviselő urak! Dénes István : Ezekről a dolgokról különben most még talán korai is volna beszélnünk, mert egyelőre előttünk e törvényjavaslat 16§-ának harmadik bekezdése van, ez pedig kifejezeten azt mondja, hogy járadéktelkeket kell létesiteni, ha a földigénylők kivánják. Én helyesnek találom a szakasznak ezt az intézkedését s ezért tisztelettel kérem Farkas Tibpr képviselő ur indítványának el nem fogadását, énen azért, mert a kölcsön egy jövőbeli dolog. Ellenben helyeslem Czettler t. képviselőtársam indítványát, amely kiegészitést ajánl és kötelezni ki vauja a magyar kormányt, hogy pontos elszámolást adjon évenként. Itt azonban félreértés van Máudy t. ^képviselőtársam részéről és ezért kérem az ő indítványának is az elvetését. Mándy t. képviselőtársam ugyanis azt mondta, hogy ezen szakasz második bekezdésének ama rendelkezése, hogy egy pénzintézetet kell előzőleg felállítani, mielőtt járadéktelkeket létesitenének, feleslegessé teszi Czettler képviselő ur indítványát (Mándy Sámuel : Másra mondtam, nem erre !) Kérem, ön Czettler t. képviselőtársam indítványát azzal kivánta elvettetni, hogy azt mondta, hogy úgyis megelőzőleg fel fog állíttatni egy pénzügyi szerv, amely szerv lesz hivatva azután a vagyonváltságföldeknek a földreform céljaira való fordítása felett határozni. Én azt hiszem, hogy téved itt t. képviselőtársam. Téved pedig azért, mert ha a törvényszerkesztő urnák az lett volna az intenciója, hogy a vagyonváltságföldekből is csak akkor lehessen járadéktelkeket létesíteni, ha ezt meg- • előzőleg egy ilyen pénzügyi szerv felállíttatik, (Mándy Sámuel : Ezt én nem mondtam Î) akkor a törvényszerkesztő ez alá a pont alá vonta volna ezt a részt is. Itt azonban — és ezt le kell szögeznem — a magyar kormánynak, illetőleg a törvényszerkesztőnek kifejezett intenciója az, hogy ezekből a vagyonváltságföldekből ezen pénzügyi szerv felállítása előtt is lehet, és ha a földigénylők kivánják, köteles a Földbirtokrendező Bíróság járadéktelkeket létesiteni. Miután pedig ezek igenis, állami birtokok, amelyekhez immár a földtulajdonosoknak semmi közük sincs, ennek következtében semmiféle sérelem nem esik a földbirtokosokon akkor, (Mándy Sámuel : Nem is a földbirtokosok érdekében tettem meg Indítványomat !) amikor ez az ötödik sor kimondja azt, hogy kell járadéktelkeket alkotni, ha azt a földigénylők kivánják. Kérem tehát, méltóztassanak az indítványok felett határozni. Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző: Nincs senki feliratkozva ! Elnök : Kivan még valaki szólni ? Létay Ernő képviselő ur kivan szólni. Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Nézetem szerint, fontos az az eszmekör is, amely a törvény végleges szövegezésére befolyással volt. Ennél a pontnál Szakács Andor t. barátom indítványa folytán szólalok fel. Bár teljesen meg vagyok nyugtatva a magam személyére nézve is azt illetőleg, hogy a kormány a kölesönügyi tárgyalásokon mindenképen igyekezett megóvni az állam szuverenitását azou a ponton, hogy a vogyonváltság utján a saját tulajdonába kerülő földek tekintetében szabad kezet biztositson magának, mégis aggodalmaim vannak azon a téren, hogy vaijon a kormánv ezen lekötöttsége kapcsán, amellyel az ezen földekből eredő jövedelmeket zálogjogi lag lekötötte, a kölesönügyi tárgyalásokkal kapcsolatban lesz-e abban a helyzetben a befejezett földrendezési eljárások után, hogy az én óhajtásom szrint képes legyen hóna alá nyúlni azoknak a kisembereknek, akiknek állami támogatását, azt hiszem, mindnyájan egyformán óhajtjuk. Én kétségbe vonom azt — és ez irányban szeretnék megnyugtató kijelentéseket kapni, — hogy amennyiben megáll az, hog-y a kölesönügyi tárgyalásokkal kapcsolatban a vagyonváltságból eredő állami jövedelmek zálog jogilag leköttetnek, vagy ha nem is zálog jogilag 1 , hanem másféleképen garanciát kenéznek majd a kölcsön biztosítására nézve, vajion az állam rossz termés esetén vagy egyes kategóriákra nézve bármiféle gazdasági kalamitások esetén megfelelő engedmény ékben részesithefi-e azokat a kisembereket, akiknek állami támogatása a többtermelés és az állam földmives népével szemben gyakorlandó szociális gondolkodás szempontjánál fogva egyenes kötelessége. A vagyonváltságföldeknek ilyen módon való felhasználását én mindenképen kifogásolom. Nem tudom ebben a pillanatban megbírálni azt, hogy vájjon az állam gazdasági erejét, jövendő fejlődését az a kölcsön, amelynek én ma még tökéletes részleteit nem ismerem, tehát bírálatot sem gyakorolhatok felette, mennyiben fogja szolgálni. Egyet azonban tudok: ha abban a kis mértékben, amelyben mi a magyar földmivelő népet földhöz juttatni akarjuk, a törvényalkotás a^ gyakorlat terén nem fogkellő eréllyel érvényesülni, akkor ennek az országnak olyan szociális életét tei*emtjük meg, amelynek kihatásait ebben a pillanatban nem tudom kiszámítani.
