Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. Én tehát kérem a t. kormányt, tegyen abban a tekintetben is megnyugtató kijelentéseket, hogy amint az állam az adózás tekintetében azokon a vidékeken, ahol rossz termés sújtja a kisembereket, a gazdaközönséget, adóelengedésekkel operálhat bizonyos időkben, épugy ezen vagyonváltságföldek tulajdonosaival szemben is —- akik, soha se felejtsük el, rokkantakból, hadiözvegyekből, hadiárvákból és a legszegényebb földnélküliekből állanak — az állam mindig jóakaratú elbánást tanusitson, (Schandl Károly : Az OFB-nak szabad keze van !) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Az indeinnitási vita során foglalkoztam a kisérő iratnak egy passzusával és akkor a földművelésügyi minister ur figyelmét felhívtam a kisérő irat ezen passzusára. A földmivelésügyi minister ur akkor nem ismerte ezt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy nem ismertem !) Hát ha ismerte, akkor nagyon csodálkozom, hogy mindezideig (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Majd eloszlatom a csodálkozását, legyen nyugodt, képviselő ur Î) nem keresett alkalmat arra, hogy megnyugtasson bennünket. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogyan ? Hiszen nem férek hozzá ; már a tizedik szónok beszél ! — Zaj a jobboldalon.) Ezt már az indemnitási vita során hoztam fel és azóta a mai napig nem kaptunk erre megnyugtató választ. Szükségesnek tartóin tehát itt leszögezni, hogy vájjon a földmivelésügyi államtitkár ur a kormány hivatalos nyilatkozatát adta-e most vagy nem. Ha a kormánynak hivatalos nyilatkozata az, amelyet itt az államtitkár ur leadott, akkor ez megnyugtató. Mert mégis csak furcsa az, hogy a külföldi kölcsönről kiadtak egy első és egy második számú jegyzőkönyvet s azonkívül kiadták akisérő iratot, amelynek egyik passzusát felhoztam, de ezt az igen fontos és releváns dolgot, amelyet az államtitkár u.r csak most mondott el, mindezideig nem hozták nyilvánosságra. Zálogul lekötni valamely ingatlant, ez nemcsak azt jelenti, hogy ennek jövedelmét bocsátjuk a zálog biztosítására. Hiszen annak a zálogjognak két ága van : az egyik része vonatkozik az ingatlan állagára, a másik része pedig vonatkozik az ingatlan jövedelmére. Jogom van nekem, ha hitelezője vagyok egy ingatlan tulajdonosának, ugy a jövedelmére vezetni végrehajtást, mint pedig az állagára megkérni az árverést. Tehát egyáltalában nincs biztositv ci ctZ cl földtulajdonos akkor, ha valakinek zálogjoga van arra az ingatlanra. Nagyon helytelen tehát az a felfogás, amelyet itt közbeszólás alakjában hallottam, hogy csak a jövedelem van lekötve. Az nem ugy van. Le lehet kötve pl. a dohányjövedék, a sójövedék jövedelme, —- mint ahogy azt a kormány szintén lekötni szándékozik, — de a hinotéka, a jelzálog — amint kifejtettem — kettős; nem lehet tehát egyáltalában nyugodt az a vagyonváltságos kisgazda, ha a kormány ilyen hivatalos nyilatkozatot nem tesz, mint amilyet tett a földmivelésügyi államtitkár ur. Hallani akarjuk tehát azt, hogy ez valóban felelősséggel járó kormánynyilatkozat-e vagy sem. Ha ez kormánynyilatkozat, és ezért a kormány a felelősséget vállalja, akkor feltétlenül megnyugszunk benne. Elnök : Szólásra következik ? ! . évi február hó 13-án, szerdán. 389 Perlaki György jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A földreformnál a vagyondézsmaföldeknek járadéktelkekké átalakítása tárgyában méltóztattak belekeverni itt a vitába a kölcsöntárgyalásoknak bizonyos megbeszélt és Írásban kiadott szövegét. Én a magam részéről egyáltalában nem arra helyezek súlyt, hogy miképen és mit tárgyaltak eddig, és kinek mi a kívánsága ebben a tekintet-ben, hanem én a földreformot végre akarom hajtani ugy, ahogy azt kontempláltuk. (Horváth Zoltán : Azt mondta-e a ministerelnök ur, hogy nem szabad változtatni rajta, igen vagy nem ? — Zaj.) Itt nem lehet százesztendős jövendőmondó módjára megjövendölni, hogy ez vagy az következik belőle. (Horváth Zo'tán : De megszavazzák Î) Nem muszáj megszavazni, t. képviselőtársam, joga van azt a nemzetgyűlésnek leszavazni. (Zaj.) Én tisztában voltam azzal, hogy a kölcsöntárgyalásoknál a jegyzőkönyvben felvett zálogjogok a dohányjövedékre, a sójövedékre és a cukorfogyasztási adóra is vonatkoznak. S ha a népszövetségi ülésen, amikor felmerült az a gondolat, hogy valami pótbiztositékról is kellene gondoskodni, azt mondták is, hogy van va gyón váltságföldje az államnak és vannak egyéb birtokai is, hiába mondja a képviselő ur. hogy itt nem ugy van, mint a sójövedéknél, hogy a földet is elvehetik. Ha komolyan nézünk bele ebbe a dologba, ennél a 250 millió aranykorona hitelnél nem keli attól félni, hogy ha ilyen adósságot veszünk fel és arra lekötjük dohányjövedékünk és sójövedékünk jövedelmét, a cukorfogyasztási adót és az összes adókat, hogy nem lenne ebből annyi jövedelmünk, hogy ezt a nyomorult kis összeget — amely általában véve nem olyan óriási —nem tudjuk megfizetni. (Horváth Zoltán: Akkor ne kössük le!) Itt igazán semmi veszedelem sem fenyegeti a vagyonváltságföldeket a birtokreform szempontjából. Ha olyan óriási összegekről volna szó (Zaj.), hogy attól kellene félni, hogy az államnak mindene rámegy, akkor érteném azt a súlyos aggodalmaskodást, amely a t. képviselő urnái megnyilvánul; de amikor olyan összegről van szó, amelyet sokkal könnyebben kifizethetünk az emiitett jövedékekből és adókból, mint a vagyonváltságföldekből, akkor bizonyára fölösleges ez az aggodalom. (Zaj.) Elnö/c (csenget): Csendet kérek ! (Neubauer Ferenc előadó közbeszól. — Horváth Zoltán: Szellemes volt! Épen méltó az előadói székhez. — Nagy Ernő: A radikális pártban is igy tetszett beszélni?) — Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradui. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A t. képviselő urak azt mondják, hogy adjak megnyugtató nyilatkozatot, de a nyilatkozatot nincs türelmük meghallgatni. (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy nincs! — Zaj.) Ha igy áll a dolog, akkor egyszerűen ráhelyezkedhetünk a többségi elvre, (Horváth Zoltán: Úgyis azt teszik!) hogy t. i. az ember semmiféle magyarázatot nem ad és nem tesz nyilatkozatot, hanem azt mondja, hogy vagy elfogadja, vagy nem. Ha az ember igyekszik megmagyarázni az álláspontját, ugy sem jó. Ugy látszik, a t. képviselő urakat kielégíteni nem lehet, (Zaj a baloldalon.) 53*
