Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

À nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. 379 látom, hogy c szakasz tárgyalásánál inkább a forrná körül kezd kijegecesedui a vita, mintsem a lényeg körül. Az én felfogásom szerint a járadéktelekintézménye nem cél, legfeljebb eszköznek tekinthető a földreformtörvény végrehajtását illetőleg. Már most, különböző felfogások alakultak ki arra nézve, hogy a járadéktelek intéz meny, mint eszköz nem alkalmas a földbirtokreform végrehajtására. Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, akire mindig a legmélyebb tisztelettel tekintek és akit a legnagyobb mértékben becsülök, azt méltóztatott említeni, hogy a járadéktelekintézményre már csak azért sincs szükség, mert a f törvénynek, illetőleg a novellának 13. §-ában már elfogadtatott a fizetések módozataira bizonyos séma a bíróságok hatáskörében. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én ennek dacára, hogy itt a fizetéseket illetőleg már bizonyos séma elfogadtatott, nem tartom feleslegesnek, hogyha ez a járadéktelekintézmény ismét leszegeztetik és ez a paragrafus a maga egészében meghagyatik. Nem tartom ezt feleslegesnek azért sem, mert a 13. § több lehetőséget ad a fizetés és a kártalanítás módjára vouatkozólag. _ Ennek a paragrafusnak célja pedig kvázi egy jogszabályt felállítani (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az !) a bíróságnál a földrendezési eljárásokat illetőleg. Épen azért a magam részéről azon az elvi állásponton vagyok, hogy a 13. §-ban elfogadott felfogás nem involválja azt, hogy ez az intézmény, amely itt, a 16. §-ban le van szegezve, feleslegessé váljék. Gaal Gaston képviselőtársam a járadéktelekintézménynek nem jósol jövőt. Hivatkozott külföldi példákra, nevezetesen Németország példájára. Én azon a felfogáson vagyok, hogy lehetséges, hogy Németországban nem sikerült a járadéktelek meghonosítása olyan mértékben, mint amilyen mértékben kívánatos lett volna, nekem azonban az a benyomásom, hogy egészen más előfeltételek hiánya okozta, hogy nem sikerült, és ezek az előfeltételek nálunk nincsenek meg olyan mértékben, amilyen mértékben Németországban megvoltak. Miről van szó ennél a járadéktelekintézménynél? Én ugy látom, hogy az lényegileg nem sokban különbözik, legalább a módust és a formát illetőleg, a ma szokásban levő kishaszonbérleti rendszertől. (Ellenmondások jobbfelől.) r A kishaszonbérleti rendszernél is a bíróság általános uzus szerint 10 évre elhalasztja a megváltási ár megállapítását. (Gaal Gaston: Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!) Bocsánatot kérek, ezt nincs joga mondani a képviselő urnák. Mondom, a kishaszonbérleti rendszernél is általános uzussá vált, hogy a bíróság a megváltási ár megállapitását 10 évre elhalasztja s ezzel^ kapcsolatban kötelezi az igénylőt arra, hogy évente bizonyos haszonbért — ne mondjuk, hogy járadékot, de bizonyos haszonbért — fizessen az igénybevett földterületért. A járadéktelekintózmény életbeléptetése folytán hogyan fog a helyzet alakulni ? A bíróság majd itt is kötelezni fogja az igénylőt arra, hogy bizonyos évi járadékot fizessen, amelyet ma haszonbér gyanánt fizet, bizonyos számú évig, m ig a megváltási árat meg nem állapítják. A biróságnak jogában lesz a megváltási árat ugy megállapítani, hogy egy bizonyos évi járadékba vagy haszonbérbe belekalkulálja az egész földterület árát. Ez az u. n. törlesztéses rendszer, amelyet Gaal Gaston t, képviselőtársam emiitett. Az én véleményem szerint a járadéktelek intézménye ugy fog bejutni a gyakorlati életbe, hogy csupán formán fog alapulni, nem alkalmazkodva túlságosan a jogi szabályokhoz, különösen olyan NAPLÓ xx. jogi szabályokhoz, amelyek gyakorlati megvalósulását nem is Magyarországon, hanem külföldön láttuk, ugy hogy az az intézmény sok tekintetben azonos lesz a mai kishaszonbérleti rendszerrel. (Gaal Gaston: Miért nevezzük a szoknyát, nadrágnakl — Beck Lajos: Kodbertus másként tartja!) Nekem az a felfogásom, hogy a járadékteleknek bizonyos speciális jellege fog kialakulni. A mélyen tisztelt földmivelésügyi minister ur volt is szives említeni, hogy miben különbözik a külföldi járadéktelekintézménytől ez a mi járadéktelekintézményünk. Már itt is lényeges eltérés volt és egészen biztos, hogy a gyakorlati élet sok olyan momentumot fog felvetni, amelyek speciális magyar jelleget fognak adni ennek a járadékbirtoknak. A harmadik nehézség az volt, — és ez veendő leginkább számba — a melyet ugy Gaal Gaston t. képviselőtársam, mint Beck Lajos t. képviselőtársam hangoztatott, hogy az anyagi lehetőség hiányzik arra nézve, hogy a járadéktelek intézményét a gyakorlati ételben megvalósítsuk. Nevezetesen Beck Lajos t. képviselőtársam azt hangoztatta, hogy egy járadékbankot kellene létesíteni, mert amig ilyent nem létesítünk, addig a járadéktelekintézmén3

r komoly megvalósításáról nem lehet szó. Nekem ezzel kapcsolatban az a felfogásom, hogy nem a járadéktelekintézmény megvalósítása szempontjából kellene egy ilyen bankot létesíteni, hanem általában a földreformtörvény egészséges keresztülvitele szempontjából. Mert elismerem azt, hogy pénz nélkül lehet földreformtörvényt létesiteni, de ezzel kapcsolatban azt vallom, hogy egészséges, áldásdus földreformtörvényt, amelyből az országnak s az igénylőknek hasznuk lesz, pénz nélkül létesiteni nem lehet. Nem épen a járadéktelek kapcsán kell tehát ezt az eszmét felvetni, hanem általában azt kell hangoztatni, hogy szükség van egy bankra, amely a földreformtörvény pénzügyi részét finanszírozza. Az alaptörvény 54. ^-a csak a lehetőséget adja meg arra nézve, hogy az állam az átengedett járadéktelkek tulajdonosait a vételár tekintetében kielégíthesse. Gaal Gaston t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban a 44. §-ra hivatkozik, amely a tulajdonosnak a vételár tekintetében való teljes kártalanítását mondja ki. Igen ám, de ha a járadéktelekintézmén3n*ől van szó, akkor én a járadéktelekintézményéhez tartozó paragrafusokat nézem a törvényben, a 64. § második bekezdése pedig csak a lehetőségét mondjaki annak, hogy az állam kielégíthesse ezeket a tulajdonosokat. Ennél tovább megy a novella 16. §-ának 2. bekezdése, amely a kielégítést kvázi már kötelezővé teszi oly formában, hogy az állam majd megfelelő intézményeket, szervezeteket fog létesiteni. A magam részéről nem tartom szerencsésnek, ha a törvény bizonyos feltételekhez köti a járadéktelekintézmény meghonosítását. Mert ugyebár, igy kvázi rábizzuk a kormány tetszésére, vagy nemtetszésére, jóakaratára azt, hogy vájjon ezeket az intézményeket tényleg létesiteni fogja-e? Épen ezért kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezen intézmények létesítését illetőleg egy nyilatkozat formájában szíveskedjék nekünk határozottan beígérni azt, hogy a közeljövőben ezeket az intézményeket tényleg iparkodik létrehozni és a földreformnak, — nemcsak a járadéktelekintézménynek, de általában a földreformnak is — pénzügyi részét végrevalaháca iparkodik nyélbeütni. Ennek következtében annak megállapítására szorítkozom, hogy igenis, a járadéktelekintézményt a maga speciális jellegénél fogva nem tartom kivihetetlennek és szent meggyőződésem, hogyha az a gyakorlati életben, megvalósul, alkalmas lesz rra, hogy a földreform elakadt szekerét kiemelje a abból a kátyúból, amelybe jutott és tovább vigye, 52