Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. veg (olvassa) : »Az Országos Földbirtokrendező Biróság a törvény 47. § első bekezdésének második mondatában a haszonbérlő részéré biztositott kárpótlás megtérítésének kötelezettségét indokolt esetben ugy az ingatlan vagyonváltság természetben való lerovása utján az állam tulajdonába jutott földek mint az egyébként megváltásra kerülő területek után a megváltást szenvedő javára is megállapíthatja.« Elnólk : Kivan valaki szólani % Ha senki szólni nem kivan, a bekezdés rneg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Gaal Gaston képviselő ur kivan uj bekezdést indítványozni. Gaal Gaston : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Már az általános vitánál rámutattam arra a különös jelenségre, hogy mig az alaptörvény az általam akkor idézett szakaszok egész sorozatán keresztül végig azt a gondolatot _ fejezi ki, sőt állapítja meg a törvény erejénél fogva, hogy akár az elővételt, akár a megváltást, szóval a földbirtokreform-akció bármely birtokszerzési módját tekintjük, mindig és minden esetben az állam áll szemben a földtulajdonossal, addig ez a gondodat a novella rendelkezéseiből, mintha csak elpárolgott volna, egyszerűen elsikkadt. Ma is a helyzet de faeto az, hogy a tulajdonképeni elővásárlási jogot és a megváltási jogot is nem az egyesek gyakorolják saját személyükben, hanem az állam gyakorolja és az állam az, amely az igy megszerzett birtokokat az egyeseknek azután különböző jogcímeken, amelyeket a törvény megállapít, birtokába juttatja. Amint mondottam, ez a gondolat elhomályosul a novellában. Ezért nagyon szükségesnek és nagyon fontosnak tartanám, hogy ezt a kérdést legalább anyagi oldala tekintetében megfelelően precizirozzuk és rendezzük és hogy az államnak az a kötelezettsége, hogy az elővétel vagy pedig a megváltás utján birtokába jutott birtokokért anyagilag elsősorban ő a felelős, aki azokat elveszi és csak másodsorban felelősek azok, akikre az állam ezeket átruházza, akiknek ezeket juttatja, valami módon kifejezésre jusson. Be a novella révén előáll az a csodálatos helyzet, hogy tőlem valamit az állam elvehet, az én tulajdonjogomat arra az ingatlanra megszüntetheti, azt másoknak ki is oszthatja, akadémikus határozatot a biróság hoz is, hogy az illető tartozik érte majd évente annyit és ennyit törlesztés fejében, vagy egyszersmindenkori vételár fejében egyszerre fizetni, de semmi néven nevezendő garanciát nem nyújt tovább nekem az állam arra, hogy az illető fél a kötelezettségének eleget is tegyen. Tudom, hogy a minister ur nekem erre azt fogja válaszolni, hogy van később egy pargrafus, amelynek alapján, ha valamely földhözjuttatott a biróság* által megszabott kötelezettségnek nem felel meg, joga van az államnak arra, hogy a földet tőle elvegye és másik hasonló igénylőnek átadja. Azonban az én pénzemhez való hozzájutás tekintetében ez abszolúte semmi garanciát nem nyújt, mert ez csak azt a helyzetet idézi eíő, hogy az állam olyantól, aki nem fizetett, büntetésül a birtokot elvette és odaadta egy másiknak, aki esetleg majd szintén nem fizet. Én, mint tulajdonos abszolúte semmi néven nevezendő biztosítékot nem nyerek arra nézve, hogy ahhoz a pénzhez, amelyet nekem a birtokért most már a méltányossági és egyéb alapokon a biróság megitél, belátható időn belül hozzájuthassak. évi február kó 12-én, kedden. 359 Ezzel az eljárással szemben, amely ebből a törvényből önként folyik és következik, bátor vagyok rámutatni az általunk annyiszor idézett 1848-Iki törvényhozásra, amely demokratikus népszeretet és népgondoskodás tekintetében volt legalább is olyan, mint a mostani nemzetgyűlés, amely olyan törvényeket hozott, amelyekre ma is, mint a törvényhozás klasszikus példáira hivatkozunk és amikor ezt a végtelen fontosságú törvényjavaslatot a jobbágyfelszabadítást, amely sokkal kevésbé nyúlt bele a magánjogba, mint belenyúl ez a törvény, mert a jobbágyfelszabadításnál csak azokat a birtokokat kapták meg a jobbágyok, amelyekben mint munkások tényleg dolgoztak, azon túlmenőleg nem kaptak semmit, a törvényhozás mégis kötelességének tartotta, hogy az arról szóló 1848. évi XII. teikkbe bevegye a következő szakaszt (olvassa): »Az állomány — ez alatt az államot érti — az ekként biztosított tartozásnak kifizetését ezennel lekötelezi és azt valóságos státusadósságnak elismeri.^ Ugyanez a törvény gondoskodik még arról is, hogy a tulajdonosok a tőlük elvett jobbágyföldekért miként kárpótoltassanak, kötvények utján oldja meg a kérdést és kötelezi az államot arra, hogy kiadja nekik ezeket a kötvényeket, amelyek ha nem is azonnal folyósítható pénzt jelentettek, de mindenesetre ellenértéket képviseltek, mert értékesíthetők, elzálogosíthatok voltak, amelyek fejében ezek a tulajdonosok mégis birtokaik árának legalább egy részéhez hozzájutottak. Erről a novella abszolúte nem intézkedik. Addig, amig a 44. § a maga érintetlenségében fennállott, módja volt esetleg a tulajdonosnak birói utón eljárni ós követelni az őt megillető ellenértéket. Most a novella után ez többé ki van zárva, mert benne van a novellában — az urak szavazták meg épen az előbb, — hogy még a fizetés módozatait is az OFB fogja megállapítani, de abszolúte nem történik gondoskodás arról, hogy akkor, ha ezeket a megáilapitott módozatokat és feltételeket az uj tulajdonosok nem teljesitik, mi történik. A régi tulajdonost, akitől elvették a vagyonát, esetleg az egész vagyonát, és akit esetleg földönfutóvá tettek, mivel fogja valaki kárpótolni? Bocsánatot kérek, Csontos képviselő ur megint a fejét rázza. A t. képviselő urnák tudnék mutatni levelet, amelyet egy egyszerű parasztember irt nekem, panaszkodva, hogy uram, szorgalmammal, becsületességemmel és tudásommal kis vagyonkát szereztem, amelyen vettem magamnak a háború alatt 250, vagy 230 — nem emlékszem a holdak számára — holdas kisbirtokot. Most erről a birtokról, mert háborús szerzemény, családommal együtt kitettek a puszta földre, nem kapok egy krajcárt sem, itt vagyok föld nélkül, ellenérték nélkül és vagyon nélkül. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ezeket megvédi a novella!) Méltóztassék a dolognak minden oldalát megnézni. Nemcsak a nagy urakról, nemcsak a nagybirtokokról, hanem másokról is szó van. Ami igazság, azoknak is igazság, itt nem lehet különbséget tenni, amikor igazságról van szó. (Cserti József : Minden utón gondoskodni kell a földreform végrehajtásáról!) Nem erről beszélek, t. képviselő ur. Legyen róla meggyőződve, hogy sem népszeretetet, sem szociális felfogást, sem demokratikus elveket sohasem kell, hogy a képviselő ur tanitson nekem, erre megtanított engem az élet a képviselő ur bölcsessége nélkül is. (Cserti József: Földdel kell megcsinálni a földreformot!) Legyen szíves a képviselő ur egy kicsit csendben maradni. Ha tetszik én várhatok. (Rothenstein Mór: Nem lehet valaki szónok és elnök egyszerre.) Elnök: Csendet kérek.