Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

30© A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. Gaal Gaston: Tacitus is ezt mondta! Itt arról van szó, hogy legalább az a most már diminuait összeg, amelyet majd a biróság méltányossági alapon megitéí, vagy pedig az az évről-évre visszatérő járadék, amelynek folytán valaki az egy összegben befektetett vagyonát majd apró részletekben fogja megkapni és apránként felélni lesz kénytelen, valami úton-módon biztosíttassák. Erre vonatkozólag klasszikusabb példára, mint az 1848-iki jobbágy meg váltásra hivatkozni a magam részéről nem tudok. Amit akkor azok a nagy törvényhozók, azok a nagy ujitók, nagy reformerek és nagy f demokraták helyesnek, a nemzeti becsület kérdésének tartottak, azt mi sem hagyhatjuk el. Végiére is, akiktől elvesszük a vagyonukat, a legkevesebb, amit ezzel szemben megtehetünk, hogy ezeknek legalább az a biróság által megitélt ellenérték valami úton-módon biztosittassék és ha az uj tulajdonosok meg nem fizetnék ezt, amit a biróság rájuk ró, abban az esetben ezekért a követelésekért a teljes szavatosságot a magyar állam vállalja magára. Mert a közérdekű földreform végrehajtása állami feladat és ha ez állami feladat és az állam hajtja is végre, akkor csak a legméltányosabb és legelemibb igazság, hogy megállapítsuk, az állam szavatossági kötelezettségét. Épen azért ehhez a szakaszhoz, mert hiszen idevaló a következő uj bekezdést ajánlom elfogadásra, (olvassa): »A törvény alapján, akár elővétel, akár megváltás utján igénybevett ingatlanok megállapított ellenértéke összegéért a magyar állam a volt tulajdonossal szemben teljes szavatossággal tartozik.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök : Kivan valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! T. képviselőtársam egy egészen új eszmét vetett itt fel, t. i. hogy a nemzetgyűlés mondja, ki azt, hogy az állam szavatol ama földek áráért, amelyek kisajátítás révén a kisemberek kezébe jutnak. (Gaal Gaston: Amelyeket kisajátít az állam!) Hivatkozik a t. képviselő ur az 1848-iki törvényekre és a maiakra, Egy kis különbség van a dologban. Senkinek sem adtak uj földet, igaza van a t. képviselő urnák. Mindenki az addig sajátkezüleg művelt és birtokolt földnek lett az örök tulajdonosa; megszűnt a robot és megszűnt a váltságszolgáltatás. Az akkori törvényhozás bizonyos összegeket állapított meg a volt birtokosok számára, hogy kárpótolja nem a földért, hanem azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a föld birtoklása ellenében a régi jobbágyoknak kellett teljesiteniök. Ha nézzük azokat az összegeket, még azoknak az időknek árában is, nem arról volt szó, hogy a föld árát fizesse ki az állam, hanem azért a haszonért, amelytől elesett a birtokos, azért a robotért, azért a tizedért, vagy kilencedért kárpótolta az állam abban az időben a birtokost. Ma mégis csak más a helyzet. Ma pénzért adunk földet a kisembereknek, olyan földet, amely eddig nem az ő tulajdonuk volt és mindegyik tisztában volt vele, hogy földet pénzért kapott, amelynek értékét neki ki kell fizetnie, (Gaal Gaston: És ha nem fizet !) A helyzet egy kicsit más. Addig sohasem lesz az illető szegénynek valóságos tulajdona az a föld, amig az árát ki nem fizeti és azt hiszem, hogy ha valami biztosíték kell arra nézve, hogy akitől elvettek valamit, azt vissza is fizessék neki, az a föld, amely el nem vész, amely el nem játszható, amely megmarad, elég biztosíték arra, hogy annak a tulajdonosnak a károsodása abból a földből megfizettessék. Különben is épen az egyik következő szakasz, a 16. § intézkedik ebben az irányban és nem évi február hó 12-én, kedden. abban az irányban, amelyre t. képviselőtársam hivatkozott, mondván : majd mit fogok mondani. Hát mást fogok mondani t. képviselőtársam, (Derültség a jobboldalon.) mert a 16. § arról intézkedik, hogy egy állami intézményt kell felállítani, amely a törvénybe belejön, amely állami intézmény átveszi a járadéktelkesek illetményeinek beszedését, átveszi az összes igénylésekből folyó fizetéseket, és a birtokosokat ez az állami intézmény fogja kárpótolni és ugy a bérösszeg tekintetében, mint a törlesztés tekintetében ez szedi be az igénylőktől az összegeket. Ez teljesen megfelel még Gaal Gaston t. képviselőtársam kívánságának is (Gaal Gaston : Speciális esetben !) ebben a tekintetben. Mert ha mi ezt az állami intézményt felállítjuk, akkor a járadékbirtokot az összes kisajátított, elővételi joggal vagy bárhogy megszerzett birtokokra kiterjeszthetjük, mert az állam lép a földigénylők és megváltást szenvedők közé, az állam szedi be a díjakat, a fizetésekéi, az árakat, s az állam kárpótolja azokat a birtokosokat, akik földjeik egy részét elveszítették. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez meglehetősen megfelel Gaal Gaston képviselőtársam indítványának is, legalább az éti felfogásom szerint, abban a tekintetben, hogy igenis közbelép az állam és nem engedi meg, hogy a szegény igénylő mint fizetésre köteles szemben álljon a volt tulajdonossal, hanem szemben fog állni az állammal, és az igénylővel szemben nem a volt tulajdonos áll mint követelő, hanem az állam. Ez teljes mértékben megfelel annak a gondolatnak, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársain itt hangoztatott. Arra azonban egyáltalában nincs meghatalmazásom, hogy itt külön szakaszt vegyünk bele a novellába abban a tekintetben, hogy az állam milyen felelősséggel tartozik. Kérem tehát a Gaal Gaston képviselő ur által indítványozott uj bekezdés elutasítását. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a Gaal Gaston képviselő ur által indítványozott uj hatodik bekezdést elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik,) Kisebbség. A nemzetgyűlés Gaal Gaston képviselő ur indítványát nem fogadta el. Következik a 14. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az első bekezdést felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a lí. § első bekezdését). Elnök: Kivan valaki szólni? Bartos János jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Ennél a bekezdésnél nem kívánok szólni. Bartos János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Ennek a bekezdésnek rendelkezéseiben is találok olyat, amely magán viseli a gyorsaság jellegét (Zaj) és a megfontoltság hiányát. Ez a bekezdés rendelkezik elég világosan és alaposan mindazoknak a mellékterheknek és mellékszolgálatoknak kérdésében, amelyek esetleg azon az ingatlanon feküsznek. E bekezdés alapján nagyon sok zavarra adhat okot pl. a kegyúri teher. A csereingatlanoknál ugyanis mi lesz a helyzet? Erről nem intézkedik a törvény, ezt megint csak az Országos Földbirrendező Bíróságra bizza az eset körülményeihez képest. Ilyen dologi terheket azonban, amelyek közül csak példaként hoztam fel a kegyúri terhet, egy ilyen legyintéssel elintézni nem lehet, hogy majd intézkedik az Országos Földbirtokrendező Biróság. Ezt a kérdést azt hiszem, mindenesetre már itt a nemzetgyűlési tárgyalás idején szabályozni