Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-238
A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden. 353 végrehajtási rendeletnek 101. §-a megengedte eddig, hogy a felek is nevezzenek szakértőket és azokat hallgassa meg a biróság. Az én szerény véleményem szerint, a végrehajtási rendeletnek ez a rendelkezése a további eljárásban ép ugy helyet foglalhat, mint helyet foglalt eddig is, és igy a felek attól, hogy saját szakértőjüket alkalmazhassák az eljárásban, el nem üttetnek, az ezután is lehetséges lesz. Elnök: Gaal Gaston képviselő ur kivan szólni. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Nem szólaltam volna fel ennél a szakasznál, ha a t. előadó ur nem akart volna nézetem szerint a törvény ellenére érvelni. Miután azonban itt a szakértőkről van szó és az alaptörvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell tisztába hoznunk, vagyok bátor a törvény 41. §-ának második bekezdéséből a következő részt felolvasni (olvassa): »A tárgyaló bizottság eljárásában a fél személyesen vagy képviselője utján részt vehet s szakértőt is alkalmazhat. Szakértőt alkalmazhat az érdekeltség is, amelynek javára a megváltási eljárás megindult vagy helyettük a község elöljárósága; külön szakértőt küldhet ki a bizottságba a földmivelésügyi minister is. A fél vagy képviselője, vagy a szakértők részéről előterjesztett adatokat, észrevételeket és kívánságokat az eljárásról készült jegyzőkönyvbe kell foglalni s ha Írásban terjesztik elő, a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.« r Mélyen t. Nemzetgyűlés! A törvény e 41. %-& egészen világosan megmondja, hogy amikor a birtok értékének megállapításáról van szó, akkor mindegyik érdekelt fél, ugy az, aki megváltást szenved, mint az, akinek javára a megváltás történik, valamint a község, sőt a föidmivelésügyi minister ur is szakértőket küldhet ki és a vegyes bizottság eljárásában ezek a szakértők résztvesznek. Engedelmet kérek, a magánjoga mindenkinek csak sokkal jobban van megvédve akkor, ha az ő magánjogait az a. szakértő képviseli, akit ő erre alkalmasnak tart s ezzel megbiz, mint r hogyha hivatalból kirendelnek oda olyan szakértőket, akiket a mezőgazdasági bizottság választ. Ennek a szakasznak ezt a rendelkezését én feltétlenül károsnak tartom s nem is fogadom el, hiszen errevonatkozó álláspontomat már délelőtt elmondottam. Itt most kizárólag a mélyen t. előadó^ urnák azt a vádját akartam ezzel a hivatkozással a magam részéről tisztázni, mintha nem tudnám, mi van a törvényben. Sőt merem állítani, hogy minden egyes hasonló alkalommal azokra nézve, amiket állitok, mindig meg fogom találni a megfelelő törvényes bázist, amelyet a mélyen t. előadó ur saját maga is megtalálhatott volna, ha vette volna magának a fáradságot és a 41. §-t is elolvasta volna. (Neubauer Ferencz előadó: Az a megváltási eljárásra vonatkozik, nem a vegyes biróságra !) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Gaal Gaston t. képj viselő ur tévedésben van, mert a 41. § a tárgyaló bizottságokról szól, pedig a földek értékét nem a tárgyaló hizottság állapítja meg, hanem a vegyes biróság. Ebben a tekintetben tévedésben van tképviselőtársam. Elnök: Kivan még valaki szólni? Farkas Tibor képviselő ur kivan szólni. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Amennyiben az előttem felszólalt t. képviselőtársam indítványa nem fogadtatnék el, vagyis a szakasz törlését nem határozná el a nemzetgyűlés, erre az esetre bátorkodom ehhez a bekezdéshez pótlást inditványozni, amely a következőképen hangzik (olvassa): »A felek a megváltási ár megállapítását választott biróságra bizhatják.« A magam részéről nem látom semmi akadályát annak, hogy ez a kérdés ugy döntessék el, ahogy a felek a maguk belátása szerint a legjobbnak tartják, Ma nincs törvényes mód arra, hogy választott biróság döntésében a felek megegyezhessenek, de a feleket ettől elzárni a magam részéről helytelennek tartom, mert nagyon sok esetben ez az eljárás gyorsabb is volna, a közmegelégedést is jobban _ szolgálná, tekintve, hogy a felek maguk választják ezt a bíróságot. De minthogy ennek a döntését magukra nézve kötelezőnek ismerik el, mindenesetre kevesebb zavar származhatnék ebből, mintha > hivatalos szakértők irásbafoglalt véleménye alapján ugj 7 an, de mégis a tárgyaló biró maga egyedül döntené el a kérdést. Az eredeti törvény is megengedte azt, hogy a felek egyezséget kössenek és a váltságárra nézve megállapodjanak, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Most is megengedi!) de egyezséget kötni és a választót biróság eljárásának magát alávetni, nem ugyanaz. Ha az eredeti törvény alapján a felek megegyeztek az árra nézve, akkor vita nem volt. Megeshetik azonban, hogy a felek között marad vitás kérdés, amelynek elintézését azonbanők a maguk bölcsessége és élettapasztalata alapján leginkább választott biróságra vélik bizhatni. Készemről igazán azt tartom, hogy a feleket ettől nem lehet elzárni. Elnök : Szólásra következik? Horváth Zoltán képviselő ur kivan szólni. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Egy stiláris módosítást kívánok előterjeszteni. Az előadó ur azt indítványozta, hogy a 11. sorban »észrevételekkel« szó helyébe a »fellebbezéssel« szó szurassék be. Ebből kifolyólag szükségesnek tartom, hogy ennek megfelelően az összefüggés a többi mondatban is helyreállittassék és a 15. sorban előforduló »észrevételeket« szót szintén »fellebbezéseket« szóval cseréljük ki. Enélkül a módosításnak egyáltalában nincs értelme. Az előadó ur azt mondotta, hogy a jogorvoslatot pregnánsul akarták kifejezni a »fellebbezés« szóval, tehát akkor a szóbeli tárgyaláson nem észrevételeket, hanem fellebbezést terjesztenek elő. Ez a módosítás nem változtat egyáltalán semmit a törvény intencióján, csak helyesebbé teszi a szöveget, mert nem két különböző terminus technicus-t használ, hanem egyfélét. Ezért indítványozom, méltóztassék ezt a stiláris módositást elfogadni. Elnök : Kíván még valaki szólani ? Minthog3 r senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Kérném a szakasznak eredeti szövegben való elfogadását. Ez^ a szakasz a nyilvánosságot az értékmegállapitásnál teljesen meghatározza oly módon, hogy nyilvános tárgyaláson fog történni az érték megállapítása. Súlyt helyezek én is arra, hogy amikor az értékmegállapitásról van szó, a feleknek teljes mértékben joguk és módjuk legyen arra, hogy személyesen is képviselhessék magukat. Azt a stiláris módositást, amelyet Horváth Zoltán t. képviselőtársam előterjesztett, talán lehetett volna tárgyalni annak idején, de most alig tndnám beilleszteni a szakaszba, mert hiszen fellebbezésről csak ott lehet szó, ahol Írásban kell valamit beadni, amit pedig szóbelileg kell előterjeszteni, az nem felebbezés, hanem észrevétel. Nagyon helyes a szakasznak az a szövegezése, amelyben a felebbezés és az észrevétel két különböző fogalom gyanánt van meghatározva. Minthogy tehát nincs módomban most kellő mérlegeI lés alá venni Horváth Zoltán t. képviselőtársam
