Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

A nemzetgyűlés 238. ülése 1924. évi február hó 12-én, kedden. 351 ditve akartam volna ezt a kérdést ideállitani, a tényállás kiegészítése kedvéért tartozom a következőket elmondani. Azt, amit a minister ur mondott, hogy előzőleg volt-e egy, a kisgazdapárt rendes évi közgyűlését illető hirdetmény közzétéve a vármegyében, igen-e vagy nem, nem tudom, mert a kisgazdapárt vezetőségében én abszolúte részt nem vettem, egyszerű közkatonája voltam a pártnak és mint ilyen tartoztam szót fogadni a párt intézkedéseinek. Egyet azonban tudok, hogy, amikor a gazdaságok szocializálása Somogy megyében megkezdődött, akkor az összes lapok, t. i. a polgári lapok, azt ahirt hozták, hogy szemben ezzel a teljesen törvénytelenül végrehajtott szocializálási aktussal, amely alkalmas volt arra, hogy megakassza a Búza Barna—Nagyatádi-féle földreformjavaslatot, Nagyatádi minister ur le fog menni Somogy vármegyébe és ott a kormány és saját álláspontját ki fogja fejteni ezekkel a szocializálási törekvésekkel szemben. Akkor a szocialista lapok, különösen azoknak kommunista része, elkezdtek cikkezni. Azt irták, hogy Nagyatádi ma már senki, Nagyatádira nem hallgat a világon senki, Nagyatáditól elfordult a falu, Nagyatádi tehát hiába is megy le, ott ugyan nem fog embert találni, aki őt meghallgatja. Ezt hirdették urbi et orbi az összes vörös lapok, még a Népszava is, amely akkor még nem volt vörös-kommunista értelemben vett vörös. Akkor a kisgazdapárt az összes soniogymegyei községekben nyomtatott plakátokat ragasztatott ki Tankovies János aláírásával, amely plakátokon rámutat erre a tényre és a lapoknak ezekre az állításaira, felszólította Somogy megye kisgazdáit, hogy jelenjünk meg a gyűlésen minél többen, mutassuk meg, hogy Somogy vármegye kisgazdái ma is még a régi törhetetlen hűséggel és ragaszkodással állunk a vezér háta megett és minden néven nevezendő ilyen szocilizálási törekvésekkel szembeszállva, a tiszta és egyszerű földreformot, ugy amint azt a nép tör vény megalkotta, hajlandók vagyunk támogatni. Erre a felhívásra jelentünk meg ott valamennyien, akik csak mozogni tudtunk^ ugy, hogy az én becslésem szerint azon a népgyűlésen 20.000 ember jelent meg, Somogy vármegye összes kisgazdái. Ez tehát nem egy általános közönséges közgyűlés volt, hanem egy külön plakáton a kisgazdapárt elnöke által meghirdetett, quasi tüntető gyűlés, hogy mi vezérünk mellett tüntessünk. Amikor mi, lengyeltóti-járásbeliek megindultunk, minthogy a fonyódi vonalon vagyunk kénytelenek Kaposvárra bejárni, vonatunk reggel 4 órakor indult és *48-kor kellett volna Kaposvárra megérkeznie. A vonatnak azonban akkor már teljesen szociáldemokrata befolyás alatt álló vonatvezetői, fűtői stb. a vonatot lekésettek, úgyhogy az a vonat, amellyel körülbelül ezerötszázunknak reggel %8-kor kellett volna megérkeznünk, ehelyett délelőtt 11 órakor érkezett be és ez is csak ugy volt lehetséges, hogy a vonaton utazó kisgazdákat elhagyva béketürésük, megfenyegették a vonatvezető személyzetet, hogy ha pedig be nem viszitek a vonatot, akkor egyszerűen elbánunk veletek. Így kerültünk be délelőtt 11 órára Kaposvárra. Mire mi odaértünk, a gyűlés már javában folyt. Mikorra odaértünk, nem is tudtunk már közelébe férni az emelvénynek, mert mint mondtam, legalább húszezren voltak ott és mi utoljára érkezvén, csak a széleken helyezkedhettünk el. A minister ur beszédének utolsó passzusánál érkeztünk oda, melyet citálni nem kívánok, mert a minister úrral e téren vitázni nem akarok és bizonyos dolgokat sem akarok szembeállitani, mert nem tartoznak ide. Tisztán a történelmi hűség kedvéért voltam köteles elmondani ennek a gyűlésnek történetét és lefolyását. Ami pedig Csontos t. képviselőtársamnak azt a velem szemben felállított jótanácsát illeti — amely quasi kérelem, jótanács, lelkemre való hivatkozás, vagy legalább is lelkemrebeszélés akart lenni, mert így fogtam fel a kérdést — a tisztelt képviselő ur nagyon félreértett engem, amikor azt méltóztatott mondani,, hogy én ezzel a felszólalásommal csak a nagybirtokot védem. Nem akarom azt állítani, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy én a nagybirtokot is nem védem, ha annak felfogásom szerint igaza van, mert én az igazságot még akkor is megvédem, ha annak megvédése nem népszerű. Méltóztattak már párszor hallani, hogy a zsidókérdésben is, amelynek nyilt hangoztatása s az abban való állásfoglalás ma épenséggel nem népszerű, mindig^ nyíltan megmondtam a magam véleményét. Épen ugy meg fogom mondani akkor is, amikor a nagybirtok jogos érdekeinek védelméről van szó. Amikor én itt a tulajdon szentségét védem, akkor én nemcsak a nagybirtokot védem, hanem mindazokat, akik megváltási, szóval kisajátítási eljárás alá esnek. A t. képviselő urnák csak figyelmébe ajánlom, hogy épen tegnapelőtt, vasárnap délelőtt volt nálam egyik községein küldöttsége, csupa kisgazda. Ezek a kisgazdák elpanaszolták, hogy a község közvetlen közelében levő szérűskertjeiket foglalta le a bíróság házhelyek céljaira és kérdezték, hogyan^ tudnának ezen segíteni, mert amikor a községnek más helyén ajánlottak fel szerintük házhelyeknek abszolúte megfelelő és a község közvetlen folytatásában levő területeket, annak ellenére ezekkel az értékes, fákkal körülültetett területeiket foglalták le. Tehát kisgazdák is kerülhetnek megváltási eljárás alá. Amikor azt kérdezték tőlem ezek az én kisgazda-választóim, hogy — mivel nekik ezekért a földjeikért valahol kinn, Jankó vi eh Endre grófnak messzemenő területéből akarnak területi kíjrpótlást adni, de ez őket abszolúte nem kárpótolja, mert szérűskertjeiket veszik el tőlük, — mondjam meg nekik, joguk van-e természetben való csere helyett tulajdonuknak készpénzen való megváltását kérni, erre én azt feleltem nekik, — mint ahogy becsületes ember létemre nem is felelhettem mást, — hogy a régi törvény alapján joguk lett volna ezt kérni, mert hiszen szabadon választhattak, hogy természetben kárpótolják-e őket, vagy az ellenértéket kapják-e, az uj törvény szerint is joguk lesz kérni, — mert a régi törvénynek ezt a módját nem változtatja meg a novella — az értékmegállapitás azonban minden valószínűség szerint, nem a pretium affectionis szerint fog menni. Minthogy ugyanis az uj törvényben benne van a »méltányosság« szó, a bíróság szabadon mérlegeli a dolgot, a bíróság ugy fogja megállapítani ezeknek a területeknek az értékét, amint jónak, méltányosnak és helyesnek látja ; ugy hogy — mondtam. — bizony megtörténhetik önökkel, hogy rosszabbul járnak, ha a készpénzben való kiegyenlítést kérik, mintha megfelelő földbirtokterületek cserébeadását kérik. Ezeket kívántam megjegyezni arra nézve, amit Csontos t képviselőtársam olyan nagyon kiélezett, hogy t. i. én ezzel a felszólalásommai ós ezzel az állásfoglalásommal csak a nagybirtokot kívántam védeni. Én nem a nagybirtokot, hanem a jogrendet védem, azokat a jogelveket, amelyeket jóknak, helyeseknek tartok, akár nagybirtokról, akár középbirtokról, akár zsidóról, akár keresztényről, akár pedig kisgazdáról van szó. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni.