Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

"À nemzetgyűlés 238. ülése Î924. a mag-am részéről elfogadom, kötelezőnek tartom és a legutolsó betűig' vállalni hajlandó vagyok. De semmi néven nevezendő olyan törvényhozási aktushoz másam részéről hozzá nem járulok, amely bármiféle tekintetből is ezeket a helyeseknek, jóknak felismert jogelveket egyszerűen felborítja és az állam létalapját veszélyezteti; amely a magántulajdon elvén keresztülgázolva, konjunkturális szempontokból, talán bizonyos velleitásoknak való hizelgésből, vagy népszerűség miatt, vagy akármicsoda más indokokból ezeken a jogelveken átgázol. Ezt az indokolást, amelynek szavait előbb felolvasni szerencsém volt, magamévá teszem minden betűjében. Ezt az indokolást azonban nem én irtam alá, hanem aláirta az a jelenlegi földmivelésügyi minister ur, aki ma a novellát képviseli. f

:4$. Mindezeket nem azért mondom el és hozom itt fel, hogy a minister urnák egyéni kellemetlenséget csináljak, — távol áll tőlem ez a gondolat — de kötelességem rámutatni arra, hogy a minister ur álláspontja megváltozott, és a minister ur már nem képviseli többé azokat az elveket, amelyeket az alaptörvény mee'hozatalánál maga is helyeseknek, jóknak, sőt »egyedül lehetségeseknek« minősitett. Épen ezért, ha változás van a felfogásokban, a változás nem az én részemről következett be, hanem általam nem ismert és általam egyáltalán nem is mérlegelhető okokból azon a helyen történt a változás, amely helyet a mélyen tisztelt minister ur és pártja foglal el. De állítottam az általános vitánál azt is, hogy a mélyen t. minister ur sem privát beszélgetésekben, sem népgyűléseken, sem pedig bivatalos felszólalásaiban soha egyetlenegyszer azt a felfogást nem vallotta amelynek a 13. § ad életet; sőt a minister ur mindig a legmesszebbmenőíeg hangoztatta fülem hallatára is nem egyszer, hogy ő az abszolút magánjog elvén áll, magánjogában senkit megsérteni nem kivan; ő egyet követel az ország kormányától: hogy olyan földbirtokpolitikát inauguráljon, hogy az az erősödő kisbirtokosság s általában a nincstelen falusi nép — amely szeretne földhöz jutni, szeretne terjeszkedni — teljes vételáron, a tulajdonos teljes kielégítésével földhöz juthasson, hogy be ne következhessenek azok az esetek, hogy amikor egy birtok bérbeadandó, a tulajdonos inkább olcsóbbért is egy bérlőnek adja bérbe földjét, mintsem hogy még magasabb vételár felajánlása esetén is az illető község szükségletét elégítené ki. A bizonyítással ezen a téren sem kivánok adós maradni. Épen azért kénytelen vagyok a mélyen t. minister urnák ebben a tárgyban a Házban tartott beszédeiből egypár rövid szakaszt idézni. A minister ur a Ház 1910 július hó 9-én tartott ülésén nagyobb beszédet tartott, amelyben a többek között a következőket mondta (olvassa): »A mi törekvéseink nem felforgatók, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bizony, ez sem az!) mi tiszteljük a tulajdont (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ma is állom! — Csontos Imre: Csakhogy nem húsz millióért egy holdat a szegénynek !) és nem kivarrunk senkinek a jogkörébe belenyúlni. Mi nem sebeket akarunk ütni, hanem gyógyítani.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Továbbá ugyanebben a beszédében azt mondotta a minister ur (olvassa): »Én arra kérem Magyarország nagybirtokosságát, hogy évi február hó 12-én, Icectden. 333 foglalkozzék komolyan ezzel a dologgal A tulajdonjogba beleavatkozni nem akarok, ' hanem ismerje fel a helyzetet, s ha akar ezen a téren eredményt elérni, ha akar velünk ezen a téren érintkezni, majd megtaláljuk a módját annak, hogy a nagybirtok ne károsodjék, sőt több jövedelemhez jusson, a nép pedig tisztes munkája után megélhessen.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyanabban a beszédében még a következőket mondotta a minister ur. Ez a felirati beszéd volt ; itt annak a felirati javaslatnak szövegéből citálok most, amelyet a királyhoz kivánt intézni a kisgazdapárt (olvassa): »Ezért elsősorban azokat a sérelmeket tárjuk fel Felséged magas szine előtt, amelyek a magvar földműves nép létérdekeit érintik, s amelyek szoros összefüggésben vannak ama gazdasági bajokkal, amelyek a szegény nép elszegényedésének okozói. Ezen pedig könnyű volna segíteni, ha a népet földhöz juttatnák, telepítés és percellázás becsületes és olcsó foganatosításával, örökáron való vétel utján vagy hosszú lejáratú bérlet utján.« (Helyeslés balfelől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ezt én utolsó szóig aláírom; e programm mellett álltam annak idején a mélyen tisztelt minister ur háta mögé s e programm alapján lettem kisgazdapárti; de ezel a programmal a novella 13. %-íú az én elvi érzékem összeegyeztetni képtelen. Tovább megyek. 1911. évi november hó 13-án tartott beszédében a minister ur a következőképen nyilatkozott e kérdésben (olvassa): »Én ezzel szemben másképen óhajtanám a birtokpolitikát kezelni, úgyhogy a törvényhozás kimondaná, hogy ahol eladó vagy bérbeadó birtok van, azt kötelesek elsősorban az ott helybenlakó kisbirtokosoknak felajánlani, nem mondom, hogy féláron, vagy potomáron, hanem megfelelő áron, de legalább is elsőbbségi joga lenne annak a birtokosságnak, hogy amennyiért az a másik valaki megvenné, joga legyen neki megtartani és alkalma legyen igy földhöz jutni. Ez segítene ;a bajon.« Ugyanebben a kérdésben nyilatkozott a minister ur még egy más alkalommal is a nemzetgyűlésen, nevezetesen az 1911. évi december hó 11-én tartott ülésen, amikor a következőket mondotta (olvassa): »Azért természetesen nem következhet be az, hogy a kisbirtokosság most már ezen elővételi jog címén minden birtokot megvegyen, mert ez képtelenség és lehetetlenség. Úgyszintén az sem következhetnék be, hogy a kisbirtokosság minden földbirtokot bérbevegyen, mert ez is képtelenség és lehetetlenség. Én magáin sem vagyok ennek hive, mert múltkori beszédemben már egyszer kifejtettem, hogy a kisbirtokosságot most már csak eresszük be a földvételekbe és bérletekbe, de ne erején felül. Én is annak vagyok a hive, hogy csak a körülményekhez képest és csak annyi földterületet engedjünk át a kisbirtokosságnak akár örökáron akár r bérletben, amennyi anyagi erejével aránybán áll, amenynvivel megbír, amennyit meg tud munkálni.« (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem engedünk át most sem többet!) De nyilatkozott a mélyen t. minister ur ugyanerről a kérdésről a képviselőház 1910. évi december hó 9-én tartott ülésén is, amikor a következőket mondotta (olvassa): »Tudom, hogy ezt a dolgot, hogy t. i. a népet földhoz juttassuk, nem lehet megoldani egykönnyen a birtokosság jóakarata és hozzájárulása nélkül. Mert én is tisztelem a tulajdont és nem 46*