Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

334 'A nemzetgyűlés 238. ülésé 192< akarok belemenni ugy a más birtokába, mint bitorló vagy elfoglaló. Nem azt akarjuk mi ezael, hogy minden földet elvegyünk a kisbirtokosság részére és derüre-borura mindenkit beleültessünk abba. Nagybirtokosainkat is felszólítjuk arra, hogy értsenek meg bennünket: mi nem elvenni akarunk, hanem olyan politikát akarunk folytatni, amelyből a kisbirtokosnak lesz haszna, de a nagybirtokosnak is. Amint mondtam, mi nem a felforgatás, nem az elfoglalás politikáját követjük; mi tiszteljük a tulajdont.« (Pikler Emil: Ki kellene találni a földnélküli földreformot, akkor meg volna oldva a probléma! — Derültség jobbfelől.) Tisztelt képvisielő ur, nem azt kellene kitalálni, hanem azt, hogyha »közérdeke a földreform megoldása, amint hogy közérdek, akkor annak terheit nemcsak egy osztály vállaira méltóztassanak rakni, hanem viselje azokat az egész ország, (Helyeslés bal felől.) Ezt kell kitalálni. Az alaptörvény ezen az elven épült fel, a novella azonban ezt az elvet felborítja. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem rúgja fel!) A novella ugyanis »méltányossági«, »teljesithetési« és »haszonkizárási« imperativ intézkedéseivel egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a tulajdonos teljes kártalanitást kapjon (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem teszi lehetetlenné!) és a tulajdonos rovására kivánja megoldani egyoldalúan a földreformot. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tévedésben van a képviselő ur!) Mélyen t. Nemzetgyűlés Az általain felolvasottakhoz sok hozzátenni valóm igazán nines. Én ezzel csak bebizonyítani kívántam azt, hogy az az álláspont, amelyet én elfoglalok, mindenben megegyezett a mélyen t. minister ur álláspontjával az 1920 : XXXVI. te. megalkotásáig, sőt még azután is. Igaz,, hogy azóta nem beszéltünk a kérdésről a mélyen t. minister úrral, aki terveibe engem nem avatott bele, meg sem kérdezett e tekintetben, hogy mi volna a véleményem az ilyen tervekről, amihez egyébként tökéletes joga van. Ezt különben nem szemrehányáskép, hanem csak indokolásul mondom, hogy tudniillik nem tudhattam, mi megy végbe a mélyen t. minister ur lelkében. Ha azonban most e klasszikusan lefektetett elvekkel szemben, — amelyek a minister ur beszédeiben, de különösen az 1920 : XXXVI. tcnek abban az indokolásában, melyet a minister ur irt alá, vannak lefektetve, — szembeállítom a 13. § intézkedéseit, akkor kénytelen vagyok konstatálni, hogy itt egy eltolódás történt balra, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem történt!) eltolódás a tulajdonjog tiszta elvéről holmi »méltányossági« és »lehetőségi« irányzatok felé, amit én, mélyen 1. Nemzetgyűlés és mélyen t. minister ur, a magam szavazatával támogatni sohasem leszek hajlandó, s ha bármikor e tekintetben a mélyen t. minister ur hasonlóképen nyilatkozott volna, — mint azt már az általános vitában is elmondottam, — nem lettem volna abban a helyzetben, hogy a mélyen t. minister ur politikáját támogassam és hogy a pártjában helyet foglalhassak. De mélyen t. Nemzetgyűlés, azt kérdezem, szükség van-e arra, hogy a tulajdonosok megkárosít tassanak a földbirtokreform végrehajtásánál? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem lesznek megkárosítva.) Mélyen t. minister ur! Vagy azon az álláspon. évi február hó 12-én, kedden. ton van a mélyen t. minister ur most is, hogy a tulajdonosnak »teljes kártalanitást« kell kapnia ... (Szabó István (nagyatádi) fölmivelésügyi minister: Azon!), akkor a törvény 44. §-a ezt eldönti; ha pedig ma már nem ezen az állásponton van a mélyen t. minister ur, akkor sokkal szebb volna ehelyett a kevésbé őszinte és minden lehetőséget nyitva hagyó szakasz helyett észszerűen megmondani azt: »Megváltoztattam az álláspontomat, visszatérek a Búza Barna-, a Kun Béla-féle tulajdonjog elveire«. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Bocsánatot kérek, csak a mértékben van különbség, t. képviselő urak! Amint én áttöröm azt az elvet, hogy »teljes kártalanítással« tartozom, akkor az elvet feladtam és már csak mérték kérdése, hogy mennyit adok kártéritésképen. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nincs áttörve!) Kun Bélának az volt az álláspontja hogy semmit nem ad; Búza Barnáé az volt, hogy a háború előtti két év átlag árait, — amelyek abszurdumot jelentettek a háború utáni, az 1918. évi árakhoz képest — hajlandó megfizetni; a t. minister urnák pedig az volt az álláspontja az 1920. évi XXXVL te. megalkotásnál, hogy »teljes kártalanitást« kivan adni a tulajdonosoknak. Mélyen t. minister ur! Ha most is ez az álláspontja, akkor a 13. §-ra semmi szükség sincs és nincs szükség azokra a szavakra sem, hogy a megváltási ár a méltányossághoz képest állapítandó meg, hogy a földhöz juttatottaknak módjuk legyen a váltságárat hosszabb időtartamú részletekben törleszteni. Mert ha ugy állapítjuk meg, hogy nem független becsüsök, hanem két kinevezett becsüs, a kormány két embere becsüli azt meg és ha kimondja a minister ur, hogy akárhogyan áll is a dolog, annak a háborús szerzeménynek, vagy 50 éven belül szerzett 'birtoknak nem szabad annyit kapnia, hogy a vitelárral szemben nyeresége legyen, ez annyit jelent, mélyen t. minister ur, hogy eltért elvi álláspontjától, a »teljes kártalanítás« elvét egyszerűen felborította. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az alaptörvény sem biztosit milliárdos nyereségeket!) Én nagyon jó társaságban érzem magamat ezekben a kérdésekben, amelyeket fejtegetek. Hiszen én csak azt fejtegetem, de változatlan mentalitással, amit mélyen t. minister ur is állandóan hirdetett. Én nem kívánok egyebet, nem kívánok többet, mint hogy a t. minister ur és a többség ne térjen el arról a polgári jogelveken felépült álláspontról, amelyet ebben a kérdésben a multíban mindig elfoglalt. Én részemről a konjunkturális törvényhozásoknak semmi irányban sem vagyok hive. Magánjogi kérdést közmegnyugvásra megoldani csak akkor lehet, ha az ember jogelvi alapon áll. Elismerem, hogy lehetnek olyan emberek, akik azt vallják, hogy a kommunizmus az üdvöt adó álláspont, hogy a kommunizmus az, amelyre országok felépíthetők; elismerem, lehetnek ilyen emberek, akik ezt vallják. Lehet, hogy igazuk is van, bár a gyakorlat nagyon rájuk cáfolt, ahol ezt az elvet megpróbálták alkalmazni, de megengedem, hogy csak azért cáfolt rájuk, mert rosszul csinálták a dolgot; jól csinálva talán egy kommunista állam is meg tudja állani a helyét. Egyet azonban nem vagyok képes megtenni: hogy hirdessem azt, hogy a polgári állani^ álláspontján állok, a magántulajdon szentségének tiszteletbentartását tartom az állam legI biztosabb alapjai egyikének, — mert ehhez já-