Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. 2? tén jelentékeny. (Patacsi Dénes: Csakhogy 1918ban és 1919-ben a humanitást tönkretették! — Felkiáltások a ssélsőbaloldalon; Tönkretettea háború! — Zaj.) Nem én tehetek róla, hogy egyetlen tételben nem adhatok igazat a népjóléti minister urnák. Nincs igaza abban sem, hogy csak 9 év után történt a végleges likvidáció, mert 8 év után történt. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem! Tíz év után történt!) A kommün likvidációja 1871-ben kezdődött s a végleges likvidáció 1879 júniusában következett be, (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ezt mondtam!) amikor az ottlévő köztársasági többség általános amnesztiát szavazott meg. Erről fogunk beszélni! (Peidl Gyula: De ott nem volt keresztény kurzus! — Kószó István: Szóval, van még idő! — Farkas István: Vigyázzon, hogy legyen ideje ! — Zaj jobb felől. Elnök csenget.) Parisban, ós általában Franciaországban a kommün leveretése után nyolc esztendeig Mac Mahon tábornok diktatúrája uralkodott, lehetetlenség volt tehát likvidálni. Megér tétlenség uralkodott;, reakció, diktatúra volt s igy nem lehetett ezt előbb megcsinálni. Azt hiszem, ép e viszonyok hatása alatt, Mac Mahon diktatúrájának következményekép nyolc esztendő múlva a köztársasági párt jutott diadalra, amelynek azután legelső cselekedete volt mindazt megszüntetni, amit ez a diktatúra létrehozott s igy intézte el többek között magát az amnesztiát is. T. Nemzetgyűlés! 1871-ben, mint tudjuk Gambetta lett a köztársaság vezére. Akkor kezdődött a likvidálás, a megértés. Én tisztelettel kérdezem a nemzetgyülést és kérdezem a t. kormányt is: miért követi Mac Mahon példáját s miért nem követi a Gambettáét? Mert a kijelentésekből, a programmnyilatkozatokból és ugy általánosságban afelszinen úszkáló jelenségekből következtetve az látszik, hogy Gambetta példáját követik, legalább is ezt emlegetik, de valójában Mae Mahon példája lebeg szemük előtt. T. Nemzetgyűlés! Nincs tehát idő és nem kell ezt a történelmi analógiát pontosan applikálni a mi esetünkre, mert hiszen más volt ugyebár az eset is, más volt a korszak is, amelyben ez a dolog lejátszódott és más az eset és más a korszak, amelyben mi ma élünk, következéskepén másként is kell a dolgokat lebonyolítani. Nem tudom, hogy a népjóléti minister ur kijelentései után ezen a téren vájjon mit remélhetünk. Azt is kiolvashatjuk az ő kijelentéseiből, hogy mivel itt egy hasonló történelmi analógia van, amely — mint a minister ur egy évvel meghosszabbítva mondotta — kilenc év múlva adta csak meg az amnesztiát... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : ügy vau !) Bocsánatot kérek, 1871-ben kezdték! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Kilenc év az, kérem ! Számitsa csak végig! Kilenc év!) Kérem, végig számitom 1872 . . . (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: 1871!) Az első év nem számit. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Hogyne számitana ! Az év elején kezdték!) Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy tízig még tudunk számolni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : ügy látom, Ön nem! — Derültség!) Az 1871-iki események első fordulója 1872-ben volt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem arról van szó, hogy mikor volt az évforduló, hanem, hogy már 1871-ben tárgyaltak az amnesztiáról! — Igás! Ugy van ! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Mondom, nyolc év telt el a kommüntől az amnesztiáig (Felkiáltások jobbfelöl: Kilenc!) én nem kilenc; ezt akarom leszögezni. (Zaj és derültség jobbfelöl) Ezek után azt kérdezem: mit remélhetünk mi a népjóléti minister ur kijelentéseiből? Talán azt, hogy meg kell várnunk a még hátralévő három, vagy négy esztendőt és annak elteltével a párisi minta szerint be fog következni az amnesztia, vagy remélhetünk talán egyebet is? Mert hiszen azt mondotta a minister ur, hogy ha a lelkek megnyugvása bekövetkezik, akkor lehet majd szó arról, hogy ezt a kérdési felszámolják. Ezt én a magam egyszerű eszévé! megint nem értem. Mit jelent az, hogy ha majd a lelkek megnyugvása bekövetkezik, akkor lehet beszélni amnesztiáról 1 Én valahogy fordítva, látom és érzem ezt. Ügy gondolom a dolgot, hogy a lelkek békéjét nem érhetjük el addig, amig ez a mérgező anyag benn rejtőzik a társa dalom testében, amig száz és száz család elkeseredetten gondol arra. (Kószó István: S ameddig bujtogatok lesznek!), hogy el van tőle zárva a családfő, aki várja szabadulását. ügy képzelem, hogy addig nem lehet a lelkek megbékélését remélni, amig ki nem adják az általános amnesztiát, sőt mi egyenesen ettől várjuk a kiengesztelődést, a megbékélést. Szerintem, furcsa orvos az, aki azt mondja: gyógyulj meg, betegem, először, azután majd gyere hozzám s én adok neked jó orvosságot. Én azt hiszem, a sorrendet meg kellene fordítani s előbb ezt a lépést kellene megtenni, mert ez volna az első komoly lépés a lelkek kiengesztelődéséhez. Ha mi addig várunk, amig a lelkek kiengesztelődnek, s csak akkor nyúlunk ebez a fegyverhez, akkor körülbelül sohasem fogunk hozzányúlni. Igaz, hogy valamikor önmagától is megoldódik majd ez a kérdés, mert a büntetések szép lassan lejárnak, a foglyok a börtönben meghalnak, egyszóval fogvalami történni, s el fog következni ciZ Í.ÍZ I dő is, amikor valamiképen az utolsó kommunista fogoly is kikerül a börtönből ós Zalaegerszegről. Én azonban nem tartom célszerűnek — nem csak azok szempontjából, akiket elsősorban illet ez a dolog, hanem az ország szempontjából sem — hogy ezt az időt megvárjuk, ellenkezőleg az ország érdekéből igen jelentékeny előrehaladásnak tekinteném, ha végre a nemzetgyűlés tenne egy bátor lépést az igazi kiengesztelődés felé. Nem tudom megállapítani azt sem, mik lehetnek előfeltételei ennek a kiengesztelődésnek azonkívül, hogy megfordított sorrendben először a lelkek engesztelődjenek ki. Azt láttam, hogy a másik részről az amnesztiához szükséges előfeltételek megvoltak. Hogy mik voltak ezek az előfeltételek a hatalmi szón és a birtokon belüliségen kívül, azt megint nem tudom, de én mást nem vagyok képes megállapítani. Viszont, ha a hatalmi szó és a birtokon belüliség mint előfeltétel szükséges, akkor megint nincs remény az amnesztiához, mert nem törünk hatalomra és nem akarunk birtokon belül kerülni, ugy hogy körülbelül azt _ kell mondani, hogy a népjóléti minister ur kijelentései, noha igyekeztek reményt kelteni e tekintetben, mégis reménytelenek. De nem reménytelenek más tekintetben. Igen termékeny talajra találtak bizonyos oldalon a népjóléti minister ur kijelentései. Lendvai képviselő ur például vasárnap Cegléden ugy lehet, hogy már a népjóléti minister ur szavai alapján követelte a szociáldemokraták törvényen kivül való helyezését. Most már csak az kell, hogy ezt a kormány parancsnak vegye és teljesitse. (Vanczák János: Többé-kevésbé igy is van!) Másrészt pedig Héjjas ur vasárnap szintén Cegléden, majd Kecskeméten hencegve büszkélkedett azzal, hogy tett, amit tett, ő adta ki a parancsot és állja érte a felelősséget Isten és ember előtt. Azt azonban nem tette hozzá, hogy a törvény előtt is hajlandó-e azért a felelősséget vállalni', már pedig tudvalevően a modern alkotmányosság szerint az 4*