Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

28 A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. emberek cselekedeteikért legelső sorban mindig- a törvény előtt kötelesek felelni és nem általánosságban mondva Isten és ember előtt. Héjjas ur összehasonlította magát Gallifet tábornok úrral. Jóllehet, amint kimutattam, ő is meglehetősen gyalázatosan végezte a dolgát, különösen a vége felé, amikor falhoz állította az embereket és őket agyonlövette, mégsem hasonlítom össze ezt Héjjas ur eselekedeteivel, mert amint előző szavaimban mondtam, amikor Héjjas ur ide be merészkedett jönni, itt már ártalmatlanná tett emberekkel állott szemben, ugy hogy ezek egyáltalán nem hasonlíthatók kockázatos fegyveres harchoz, hanem egészen közönséges, gyalázatos gyilkosságok voltak, amiket olyanokon követtek el, akik már senkinek nem árthattak, akik már ártalmatlanná voltak téve. (Kabók Lajos: Védtelen emberek! — Hebelt Ede: Börtönökből hozták ki őket!) Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy ezt a kérdést politikai kérdéssé élezték ki. Tudom azt is, hogy itt most hiába beszélek és tudom, hogy a két ministeri reflexió után nincs remén y arra, hogy a kormány vagy az egységespárt arra határozná el magát, hogy javaslatomat, amelyet — és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni — teljes jóhiszeműséggel és jóakarattal, a köz iránt való szeretetből tettem, elfogadja. Mégis meg kellett tennem ezeket a megjegyzéseket, mert ugy érzem, hogy be fog következni egy pillanat, és talán nem is sokára, amikor felelni kell bizonyos kérdésekért és én szeretném a felelősség kérdését tisztán látni. Nem szeretnék felelősséget viselni és pártom részéről felelősséggel viseltetni azért, mert ezt a kérdést nem kellő eréllyel és nem kellő jóakarattal kezeltük. Én az ország érdekében valónak tartom, hogy a mai helyzetben, a világpolitikai konstellációk mai állása mellett Magyarország rendjét, erejét ilyen apró, könnyen elintézhető belső bajok ne befolyásolják, ne csökkentsék. Azokról, akikről itt szó van, a bebörtönzöttekről, az emigránsokról, a zalaegerszegi táborban sinylődőkről, a rendőri jelentkezésre utasitottakról sok miedenféleképen elmondották már a túlsó oldalról is véleményüket. Az emigrációról az az elfogadott séma és azzal találkozunk majdnem minden alkalommal a túlsó oldalról jövő hangban, hogy hiszen mindenki hazajöhet, aki nem érzi magát bűnösnek, akit nem sújt a bűn tudata. Azt is szokták mondani, hogy ennek az emigrációnak fejei, vezetői a hazájuk ellen vétettek azóta, amióta emigrációba vonultak. — (Kószó István: Ez igaz!) Mindjárt megtudjuk, igaz-e. — (PeidI Gyula: Maguk többet vétettek! — Nemes Bertalan: Kiszöktek! — Patacsi Dénes: Hazaáruló szökevények .0 Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Patacsi képviselő úrhoz ez a kijelentés egyáltalán nem illik. Kis embernek jobban kellene megérteni a dolgokat, Az életből csak egy van. Az életére mindenki vigyáz. Mindenkinek joga van a saját életéhez és joga van a saját életét ugy védeni, ahogy azt jónak látja. Senkitől sem lehet megkivánni azt, hogy összekötözve, kiszúrt szemekkel a Dunába dobassa magát. Ha valaki ugy érzi, hogy, élete veszélyben forog, a legszentebb emberi joga, hogy ez ellen védekezzék. Tehát nem kiszökésről van szó, hanem arról, hogy az akkori események tanúságai folytán helyesen és jogosan és okosan voltak olyanok, akik elhagyták az országot, mert az életüket vélték ezzel megmenteni, mint ahogyan meg is mentették. Magát az emigrációt két részre kell osztani. Az egyik az a rész, amelyet az úgynevezett vezetők körébe utalnak, a másik a névtelen tömeg. Ami a vezetőket illeti, ezekre azt szokták mondani, hogy a hazájuk ellen vétettek. Én tisztelettel kijelentem, hogy nem a hazájuk ellen vétettek, legfeljebb ez ellen a rendszer ellen küzdöttek. (PeidI Gyula: Ugy van! Az úgynevezett keresztény rezsim ellen !) Ezt a jogát megint nem lehet senkinek elvitatni. Joga van mindenkinek küzdeni az olyan kormányzati rendszer ellen, amely az ő felfogásának nem. felel meg. A kormányok ma uralkodnak, de holnap a feledés fátyola borul rájuk és azt se tudják sokan, léteztek-e valaha a világon. Nem szabad tehát összetéveszteni egy kormányrendszert, pláne egy kormányt, különösen egy pártot az országgal, a hazával és a nemzettel. Aki tehát egy kormány ellen küzd, mert az az ő felfogása szerint káros az országra nézve, az még nem vétett a hazája ellen. A kormány nem a nemzet, ezt tagadom, a kormány csak kormány. Még ha egyébként abszolút demokratikus választójog alapján összeült parlamentből kerülne is ki a kormány, akkor sem mondható nemzetnek, mert mindig lehet tekintélyes kisebbség, de különösen nem mondható nemzetnek ez a többség és ez a kormány, amely jogfosztó választójog és erőszakos választás alapján jött létre, amely tehát minden emberi számítás szerint az országnak kisebbsége, mert hiszen ha többségre valónak érezte volna magát, nem fordult volna_ jogfosztáshoz és erőszakhoz. Tehát nem a hazájuk ellen vétettek ezek az emberek, hanem a kormányrendszer ellen küzdöttek és ezt a jogot, ismétlem, senkitől elvitatni nem lehet. (Patacsi Dénes: Károlyi Miska ni a is azt csinálja ! — Peidl Gyula: Mese! A hazát nem bántja ma sem. Az úgynevezett keresztény rezsimet bántja jogosan!) Elnök: Csendet kérek! (PeidI Gyula: Maguk azt csinálják!) PeidI képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Peidl Gyula: Tagadják?) PeidI képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni ! Propper Sándor: Más elbírálás alá esik a másik csoport, amelyet a legjobb vagy a legrosszabb akarattal se lehet azok közé sorozni, akik ártottak az országnak, mert amióta kimentek, egyszerű mimikri alapján, önvédekezés szempontjából, éheztek, koplaltak, nyomorogtak, ha munkaalkalmat kaptak, dolgoztak, ha nem kaptak, nem dolgoztak, de mindenesetre nyomorogtak, és semmiféle politikai vagy egyéb tevékenységet nem fejtettek ki. Ez adja ki a nagy kontingenst Ezeknek családja itthon nyomorog, ők odakinn nyomorognak, a család a családfő után sóvárog, a családfő pedig a családja után. Ez az ország nincs olyan brilliáns helyzetben, hogy sokezer munkaképes fiáról lemondhatna, azonban ezeknek is lehetetlenné teszik a hazajövetelt, mert hiszen ezek is, ha hazajönnének, amint a háború után úgyszólván a lövészárokból egyenesen a börtönbe jutottak az emberek, ugyanúgy most is egy nagy megpróbáltatás után, külföldi bujdosás és nélkülözés után egyenesen belerohannának vagy Zalaegerszeg karjaiba, vagy pedig az ügyész karjaiba, aki ezekben a kérdésekben és ezekben az ügyekben egyáltalában nem olyan engedékeny és nem olyan olvadékony, amilyen engedékeny és olvadékony volt pl. ma délelőtt a belügy minister ur a niásik rész bűnöseivel szemben, noha ezek nem is bűnösök, egyszerű bűnük az, hogy elhagyták az országot. Szívesen jönnének haza családjukhoz, dolgoznának, nem forgatnák fel az államot, még a ceglédi piacra sem mennének szavalni, a Csocsó bácsi korcsmájába sem mennének el, ekrazitot sem gyüjtenének, csak dolgozni szeretnének és közel lenni a családjukhoz, de nem lehet, (Éhn Kálmán: Hazajöhetnek!) Nem jöhetnek haza,