Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. lasztható egyén jelölése a választási elnök által hivatalból visszautasítandó.« Hosszabb indokolást fűzni ehhez az indítványhoz nem óhajtok. Amit erről a tárgyról mondhatnék, azt azon az ülésen már elmondtam. Röviden csak arra kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, tegye konszideráeió tárgyává, hogy nem sokkal helyesebb volt-e az eredeti javaslat, amely minden esetre számol azzal, hogy nemzetgyűlési képviselőnek altruista tevékenységet kell kifejtenie, nem pedig olyan tevékenységet, amelybe esetleg az altruizmus mellé más szempontok is kerülnek. Továbbá, — minthogy különböző osztályok ellentétes érdekeiről van szó — ha megengedjük azt, hogy nemzetgyűlési képviselő a földreform-eljárásban mint jogi képviselő, vagy mint szakértő résztvehessen, akkor t ezzel egyszersniint megadjuk annak lehetőség*ét is, hogy a képviselő abban a kerületben, amelynek képviselője, tulajdonképen egyes osztályérdekeket képviseljen, seljen. Semmi szükségét nem látom annak, hogy képviselő — tehát elsősorban politikai pályára kijelölt egyén — ezekben a kérdésekben résztvehessen. Továbbá semmi szükségét sem látom annak, hogy a képviselő mint jogi képviselő vegyen részt, mert itt különböző lehetőségek vannak. Lehetséges pl. az, hogy valamely képviselő elsősorban a nagybirtokot képviseli, és pedig nem annyira, mint nemzetgyűlési képviselő, hanem inkább mint ügyvéd ; vagy p<*dig megvan a lehetősége annak, hogy valamely képviselő a legszegényebb osztályt nem egészen önzetlenül képviseli. Hiszen vannak ilyen buzaalapon való kikötések, amelyek szerint minden kiosztott föld után ennyi és ennyi búzát kell fizetni. (Mozyás.) Én hallottam, hogy megtörtént ilyen eset. Ezt nem tartom helyesnek, aminthogy általában nem tartom helyesnek, hogy ma megadjuk a módját annak, hogy itten politikát összekeverjenek ilyen tisztára gazdasági kérdéssel. Ajánlom indítványomat elfogadásra. . . - Elnök : Szólásra következik í Hebelt Ede jegyző : Forgács Miklós ! Forgács Miklós: Tisztelt Nemzetgyűlés! Egész bátran felszólalok ennél a javaslatnál, mert birom a földmivelésügyi minister urnák azt az igéretét, hogy épen ugy, mint más ilyen természetű kérdéseknél, ezt a kérdést sem fogja pártkérdéssé tenni. Hisz ez a novellának az alapját ugy sem érinti, ez csupán elvi kérdés. Úgyis azt hangoztatják itt mindennap a parlamentben és a parlamenten kivül. hogy a közéleti tisztaságot minden úton-módon meg kell óvni. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy én itt mint törvényhozó és kint, mint törvény végrehajtó is szerepeljek. A szakértőség kérdése nehéz kérdés. Köuynyü annak a képviselőnek a helyzete, aki egy községet vagy várost képvisel, de vannak képviselők, akik 10—20, sőt 40 községet képviselnek, és mi lesz akkor, ha uzussá fog válni, hogy a képviselőt rákényszerítik arra, hogy menjen oda szakértőnek. Mit fog az a képviselő csinálni mind a húsz községben? Akkor a parlamentnek feléje se tud nézni. De itt egyéb nehézség is van. Van olyan község, amelybe ha elmegyek, ott életemben először, vagy másodszor vagyok; a viszonyokkal ott nem lehetek ismerős, és odaállitanak engem, mint szakértőt, akinek nem ismerve a viszonyokat, olyan dolog felett kell döntenem, amely egyáltalán nem évi február hó 8-án, pétiteken. 317 tartozik rám. Ha pedig visszavonulok, ez megint csak rossz. Ennek a javaslatnak tárgyalásánál máiannyi mindenfélére kitértek, hogy legyen szabad nekem is egy pillanatra kitérnem. Valahogyan ugy látom itt a helyzetet, mint amilyen Csokonainak a nép körében ismeretes jövendölése volt. Csokonai megjövendölte, hogy az Urnák, nemtudomhányadik esztendejében még kutyának se lesz jó lenni és abban az esztendőben tényleg behozták a kutyaadót. Továbbá megjövendölte, hogy elérjük még azt az időt, amikor az ügyvédek ép ugy fognak kia'bálni az utcákon végig, mint a drótostótok. De már el is értük, mert — tisztelet a kivételnek, nem akarom a jogászi kart megsérteni — ismerek ügyvédeket, akik felfogadnak szenzálokat, ráfeküsznek bizonyos kerületekre, és már ugy beszélnek : Megyek le a kerületembe ; ismerek ügyvédeket, akik mások vagyonának elosztogatásával a jövőt illetőleg mandátumot akarnak szerezni. Én sokkal többre becsülöm az én parasztbecsületemet, minthogy ilyenbe belekeveredjem. A mandátum megtartásáért vagy elnyeréseért nem vagyok hajlandó vétót mondani, erre a bíróság és a helybeli bizottság illetékes. Ha pedig én, mint képviselő, igazán lelkiismeretem szerint akarom képviselni, mint ahogyan kefll is, egyénenként is kerületemet, erre megvan a mód, hiszen a tárgyalás nyilvános, ott a hibákra rámutathatok, egyénenként útbaigazítást adhatok, hogy mit kell tenni és hogyan kell eljárni, de, bocsánatot kérek, vétót mondani nem vagyok hajlandó a bíróság mellőzésével. Utalok arra, hogy amikor a novella egyik paragrafusának tárgyalásánál afelett vitatkoztunk, vájjon képvselő, mint kisgazda igényelhet-e földet, akkor az egész Ház kórusban azt mondta, hogy nem, mert ez összeférhetlen és vagyonszerzés láts/ata van. Vaunak ügyvédek akik a földigénylőktől nem földet igényelnek, hanem nem tudom hány vagon búzát. Ez is vagyon, csakhogy nem föld formájában folyik be hozzájuk. Én tehát Farkas Tibor képviselőtársam indítványához hozzájárulok, annál is inkább, mert mi, kisgazdák, mint szakértők, úgyis csak a saját községünkben, mint jogászok pedig egy községben sem szerepelhetünk. Az ügyvédi kar egy részének az az érve, hogy mi elzárjuk őket a kenyérkeresettől, szintén nem állhat meg, mert csonka Magyarországon 242 kerület van. Hogy ez az ügyvéd pont egy kerületre ne feküdhessék rá, rendelkezésére áll 241 kerület. Ez a javaslat tehát a kenyérkeresettől nem zár el senkit. Ezért is megszavazom a Farkas Tibor képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan valaki szólani ! Létay Ernő : Fel vagyok iratkozva. Elnök : Létay Ernő képviselő urat illeti a szó. Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban Forgács t. képviselőtársam szavaira vagyok bátor reflektálni. Tisztelt képviselőtársain ugy kezeli a kérdést, mintha a törvényben az volna, hogy a képviselő számára kötelezővé tétetik a megbizatás elfogadása. A földreformot nemcsak ez a törvény szabályozza, hanem a jogszokás, az ügyrendi szabályzat is, valamint azok az egyéb irányítások és útmutatások, amelyek a Földbirtokrendező Bíróságnak az illetékes ministerial való megbeszélése alapján és a 60.000 számú földmivelésügyi ministen rendelet értelmében kiadattak, Ebben