Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-237
310 A nemzetgyűlés 237. ütése 1924. csak 50 kilogramm búza árát garantálja a földmi velésügyi minister ur az államkincstárnak. (Szabó István (nagyatádi)földmivelésügyi minister: Többet is adunk ám!) mindenki tudja, aki a birtok célját ismeri és fogalma van a viszonyokról, hogy ez nem bérbe vétel és nem annyit jelent, hogy az államnak ennyi vagy ennyi hasznot hoz a birtok, hanem annyit jelent, hogy amennyiben az 50 kilogramm búza árát a földmivelésügyi minister ur nem tudná beszolgáltatni az állampénztárba, a többit a saját tárcája terhére veszi át. Ez nem olyan bérleti viszony, hogy X. Y.-nak bérbeadom a gazdaságot, hanem itt bizonyos, határvonalat akart vonni a pénzügyminister ur arra nézve, hogy a mezőhegyesi uradalom jövedelméből legalább ez a mini mum ne legyen forditható befektetésekre, hanem készpénzben folyjon be az állampénztárba. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez áll nemcsak a mezőhegyesi birtokra, hanem az összes birtokokra !) Mivel most csak a mezőhegyesi uradalomról van szó, azért mondom csak erre. Aki a viszonyokat ismeri, nagyon jól tudja, hogy szegény Kozma Ferenc ministeri tanácsos, — aki ezen birtoknak talán legavatottabb vezetője volt, és aki jóformán megteremtette az állami ménesbirtokokat, mindig igy nyilatkozott: Ha dicsekedni akarok, akkor elviszem a vendégeimet Kisbérre és Bábolnára, — lévén ott sokkal gazdagabb lóanyag, mint volt annakidején Mezőhegyesen — a kasszámat azonban Mezőhegyesen tartom. A helyzet az, hogy az összes többi állami birtokok üzemeinek pénzügyi szempontból való helyreállítója, mely állami birtokok esetleg ráfizetéssel gazdálkodnak, épen a mezőhegyesi uradalom, amely állandóan haszonnal dolgozott. Nem mondom, hogy nem lehetne a mezőhegyesi birtokból több hasznot is kihozni; (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egy kis ideig!) meg vagyok róla győződve, hogy ha a minister ur azt mondaná, hogy a birtok holdanként öt métermázsa búzáért bérbeadó, a budapesti bankok verekednének érte, hogy melyik vehesse ki öt mázsa haszonbérért. Ha tehát csak kizárólag a pénzügyi szempontokat nézzük, tényleg sokkal több hasznot lehetne elérni, mint amennyit az állam saját kezelésében elér. Ennek a birtoknak azonban, épen ugy, mint a tanitórendek birtokának, célkitűzése van. (Barthos Andor: Hivatása!) Ez a birtok épen ugy szolgálja a mezőgazdasági kultúra előbbrevitelét, mint a tanitórendek szolgálják a hazafias és nemzeti kultúra előbbrevitelét, és miutáu ezekhez a birtokokhoz ilyen fontos mezőgazdasági érdekek fűződnek, különösen az állattenyésztés nivójának emelése szempontjából, gondoskodnunk kell arról, hogy ezek nemhogy meg ne csonkittassanak, hanem inkább teljes integritásukban fentartassanak. A magam részéről az előttem felszólalt képviselő urnák a kérdésben teljes tájékozatlanságra valló indítványát el nem fogadom. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Dénes István t. képviselő ur fejtegetésére G aal Gaston t. képviselőtársam már meglehetősen megadta a választ. Az a baj, hogy Dénes István t. képviselőtársam olvasott valamit egy újságban, (Dénes István: Személyesen is ott voltam !) és abból azt magyarázta ki, hogy a mezőhegyesi birtok bérbe lesz adva. Erre el méltóztatott menni a Mezőhegyes környékén lévő községekbe és ott ki méltóztatott hirdetni, hogy jelentkezzenek az emberek, mert a a birtok bérbe lesz adva, az tehát ne legyen másé, mint a község lakosaié. Épen itt van a nagy baj, évi február hó 8-án, pénteken. hogy mielőtt még meggyőződött volna a képviselő ur arról, % r ajjon igaz-e az, hogy a birtok bérbeadatik, hogy ugy mondjam, felizgatta az egyszerű népet azzal, hogy a birtok bérbe lesz adva. (Dénes István: Ugyan! Ugyan! Győződjék meg, hogy a nép akarja!) Pedig addig, amíg valaki a valóságról meg nem győződik, ne menjen a nép elé ilyen állitásokkal. (Dénes István: Nem igaz! Menjen az OFB-hoz, győződjék meg először !) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Dénes István: ö is mondta nekem ! — Barthos Andor: Egy ilyen fiatalembertől több szerénységet várunk!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A képviselő urnák ez a kijelentése rá vall! (Dénes István: Ön is mondta!) Elnök : Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A képviselő ur beszédeinek háromnegyed része ezt a megjegyzést tehetném én is, de a parlamenti illem szempontjából nem igen szoktunk használni ilyen kifejezést, mint amilyent a képviselő ur megkockáztatott. A képviselő ur akkor, amikor még nem is tudja egészen biztosan, hogy a birtok bérbe lesz-e adva, vagy sem, kimegy a nép közé és kihirdeti, hogy a birtok bérbe lesz adva. (Dénes István: Nem igaz!) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tartózkodjék az ilyen kifejezésektől, mert kénytelen leszek ismételten rendreutasítani. A képviselő urnák jogában áll mégegyszer felszólalni, de semmi körülmények között sem engedhetem meg, hogy állandóan zavarja a szónokot. Épen a képviselő ur a legérzékenyebb, amikor az ő beszédébe szólnak közbe. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A t. képviselő ur a valótlan állitások egész tömegével lép sokszor a képviselőház elé és mi csak hallgatjuk, mert ugy gondoljuk, hogy csak folytassa, majd megadjuk rá a válaszunkat. A képviselő ur beszédjéből tulajdonképen nem is lehetett kivenni, hogy mit mond, mert ő olyasfélét mondott, hogy az illető gazdaságot a földmivelésügyi ministerium, vagy nem tudom ki veszi bérbe. A képviselő urnák, ha ilyen kéidésekkel foglalkozik, és a nemzetgyűlés idejét ilyen kérdések előadásával igénybeveszi és huzza, akadályozva ezen annyira sürgős törvényjavaslat mielőbbi letárgyalását, legalább olyan adatokkal kellene idejönnie, amelyek a valóságnak megfelelnek, nem pedig arról beszélnie, hogy a pénzügyministeriumtól vesszük bérbe ezt a gazdaságot, stb. Ez az állitása teljes tájékozatlanságára vall ebben a kérdésben, hiszen mindenki, aki utána néz a dolognak, tudja, hogy ezeket a birtokokat állandóan a földmivelésügyi ministerium kezelte, a befolyó jövedelmet az államkincstárba szolgáltatta be, ha pedig a birtoknak pénzre volt szüksége, — ami egy ilyen üzemnél állandóan előfordul, — azt mindig hivatalos utón kellett az államkincstártól kérni a pénzügyminister ur révén. Miután ez gazdasági szempontból nem helyes, az én inditványomra történt a pénzügyminister úrral olyan megállapodás, hogy ezeket a birtokokat kivesszük a bürokratikus kezelés, az aktázás kötelezettsége alól és üzemekké alakitjuk át, ahol nem kell a formákat betartani, amikor fát vagy szántógépet kell venni, amikor óriási hiteleket kell igénybe venni, vagy eladásokat kell eszközölni, ahol nem kell ehhez mindenféle hozzájárulást kieszközölni, hanem ahol a szabad gazI dálkodás elve érvényesül. Ezeknek a birtokoknak I jövedelmezősége a román megszállás alatt nagyon « megcsökkent. Aki tudja, hogy Mezőhegyesről mit
