Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

288 "Ä nemzetgyűlés '236. ülése 1924. reform céljaival. ( ügy van ! half elöl) Épen ezt célozta az a javaslat, amelyet itt előterjeszteni bátor voltam, ezért hosszas megfontolás után adtam be azt a javaslatot, hogy a »lehetőleg« szó benne legyen, mert hiszen — és itt válaszolok Gaal Gaston képviselőtársam észrevételére is — ez a földreformnovella nem akar tabula rasa-t csinálni, amint hogy a földreformtörvény sem akart tabula rasa-t csinálni és nem akarta újból azt a földosztást végezni, amelyet az ősmagyarok az ősfoglaláskor végeztek, hanem olyan megoldást akar, amely össze tudja egyeztetni az összes lehetőségeket, ki tudja elégiteni a jogos igényeket anélkül, hogy a nagy nemzeti célokat sértené. Igenis, össze kell egyeztetni a különböző érdekeket és nem szabad az elvi álláspontért veszélyeztetni magát a célt, hogy megnyugvással megoldjuk a földreformot s azt végérvényesen kivegyük a napi politika köréből. (Zaj.) Gaal Gaston t. barátom elfeledkezett arról, hogy igenis szükséges volt itt sok tekintetben kompromisszumra jutni, elsősorban abban a földbirtokpolitikai kérdésben, hogy a többtermelés ne legyen veszélyeztetve és ne csináljunk sakktáblát ebből az országból, hanem maradjon meg az arányos eloszlása az összes birtokkategóriáknak, amelyekre a nemzet életében szükség van. Gaal Gaston t. képviselőtársam volt szives egy tréfás megjegyzést tenni. Ha talán érzékeny ember volnék, vagy ha volnának itt érzékeny emberek, talán sértést is találhatnék ebben. Én azonban abban a meggyőződésben vagyok, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam ettől távol áll. (Gaal Gaston : Ugy van !) Okom is van rá, hogy ezt konstatáljam. Arra akarnám azonban őt figyelmeztetni, hogy nemcsak ő az, aki népszerűségét sokkal kevesebbnek tartja a meggyőződésénél. Vagyunk még sokan ilyenek s ezt minden képviselőtársunkról fel kell tételeznünk. (Ugy van ! jobboldalon.). Azt hiszem, egvikünk sem fogja koncedálni, hogy a maga adóját és pedig nemcsak vagyonából, hanem népszerűségéből is meg ne hozná. Azt gondolom, hogy ennek a kötelességünknek szivesen felelünk meg, nem ugy mint azok az erdei emberek, akikre a t. képviselő ur célzott. Én épen attól félek, hogy azok az erdei emberek meg fognak szólalni az esetben, ha érintetlenül hagyjuk — amint mondani szeretik — a »papok« birtokát, mert igy agitációs eszközt adnánk a kezükbe. Ezt én nem akarom, hogy megnvugvás legyen jobbról is, balról is, azt akarom, hogy azok az erdei emberek meg ne szólaljanak. T. Nemzetgyűlés ! Az egész vitából az csendült ki, hogy a nemzetgvülésben felekezeti és párt különbség nélkül mindenki, aki fel tud emelkedni az egyetemes nemzeti érdekek álláspontjára egyetért ebben a kérdésben. Abban a megnvugvással ajánlom javaslatomat még egyszer elfogadásra, hogy az ténvleg a lelkek megnyugtatására fog vezetni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alatt levő szakasznál Zsitvay t. képviselőtársam meglehetősen megfelelt az elhangzott beszédekre, de én is kötelességemnek tartom, hogy kijelentsem êin feBruër lid 7-én, osűtörtoJcon. először is azt, hogy minden tekintetben hozzá járulok ennek a szakasznak olyan szövegezéséhez, amelyet Zsitvay t. képviselőtársam terjesztett elő. (Helyeslés balfelől.) Épen a nemzetgyűlés mai tárgyalása mutatta meg azt, hogy helyes utón járt a kormány, helves utón jártam én és helyes utón járt a többség akkor, amikor nem zárkózott el annak a kérdésnek tárgvalásától és ennek a kérdésnek megegyezés alapján való megaldásától. A mai nemzetgyűlési beszédek, majdnem kivétel nélkül, ezeknek az alapítványoknak és tanitói szerzetesrendeknek olyan érdemeit sorolták fel és olyan elismeréssel nyilatkoztak róluk, amely teljesen indokolja a kormányzatnak s a kormányzó pártnak ebben a tekintetben való állásfoglalását. (Helueslés.) Nem térhetek ki valamennyi szónok beszédére, csak egypár megjegyzést akarok tenni. Gaal Gaston képviselőtársam nagyon szépen állította be azt, hogy annak, akinek véleménye van, e véleménye mellett férfiasan, bátran, minden körülmények között meg kell állania és e férfias bátor véleményét semmi körülmények között, semmiféle érdeknek nem szabad alárendelnie. Ez nagvon szép jellemvonás és nagyon dicsérendő állásfoglalás, de ilyen úton-módon törvényeket alkotni teljes lehetetlenség. Mert ha a törvényhozás minden tagja azt hiszi magáról, hogy csak az a helyes, amit ő elgondol, és nem hajlandó a többiek véleményét meghallgatni és figyelembe venni, ez ellenkezik a parlamentarizmus lényegével, mert a parlamentarizmus lényege az, hogv nem egyes emberek döntenek, hanem a többség dönt az állásfoglalásával, ha tehát valaki bármilyen eredményt akar elérni, bármilyen törvényt akar alkotni, azt csak ugy alkothatja meg, ha ő nemcsak épen a saját maga meggyőződését fekteti le, hanem az országgyűlés vagy a nemzetgyűlés többsége véleménye szerint terjeszti azt a törvényhozás elé. Ami azt a kecskeés káposzta-féle hasonlatot illeti, amit t. képviselőtársam kétszer is hangoztatott, bátor vagyok felhivni igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy ennél a törvényjavaslatnál, — amikor itt mi menteni akarjuk ezeket a tanulmányi és alapítványi birtokokat a lehetőség szerint, de viszont itt állunk az óriási nagy probléma megoldásának kellős közepén, a földbirtokreform végrehajtásánál, amelyet, amint maga Gaal Gaston t. képviselőtársam is annyiszor hangoztatta, a nép érdekében kell keresztülvinni (Gaal Gaston : Ez a nép érdeke !), — ezt a kecske- és káposztahasonlatot szerintem nem helyesen méltóztatott használni, mert lehet valami rideg álláspont és lehet olyan álláspont, amely nem olyan rideg és mégis teljesen eléri azt a célt, amit csak a rideg álláspont által gondolt valaki, megvalósíthatónak. T. képviselőtársam a magántulajdon szentségéről nagyon sokszor beszélt. (Gaal Gaston : Mindig is fogok !) Helyes ! De t. képviselőtársam a magántulajdon fogalmát mégis össze tudta egyeztetni a földosztással a birtokreform végrehajtásánál. Ha erre a szövegre rá lehet mondani a kecske és káposzta históriáját, akkor arra a felfogásra épugy rá lehet mondani, hogy az a kecske és káposzta históriája. Mert ha én azt hirdetem mindig, hogy a tulajdon szentségéI hez nem lehet nyúlni, máskor pedig azt mondom,