Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. il ogy a földreformot végre kell hajtani, és a tulajdonostól el kell venni a földet, ez is kompromisszum lelkiismeretemmel és a felfogásommal, mert egyfelől állítom a tulajdon szentségének sérthetetlenségét, másfelől hozzájárulok ahhoz, hogy a tulajdon szentségéhez hozzányúljanak. Igen t. képviselőtársam, ha ennél a paragrafusnál, amellyel mi idejöttünk annyi tárgyalás után, a kecske és káposzta fogalmát lehet emlegetni, akkor a nagyon tisztelt képviselőtársam által emlegetett magántulajdon szentsége és a földbirtokreform végrehajtása ugyanazon fogalom alá eshetik. Ne méltóztassék csak a mi felfogásunkat minősiteni ilyen kecske-káposzta-féle felfogásnak, hanem méltóztassék rágondolni, hogy t. képviselőtársam álláspontjában is vannak ilyen részletek és megállapítások. (Szilágyi Lajos :" Nem volna baj, ha az volna is !) Petrovácz Gyula t. képviselőtársam, aki ehhez a paragrafushoz először beszélt, a közérdeket áilitotta be, mint amelyet minden törvényjavaslatnak, igy a földbirtokreformjavaslatnak is, szolgálnia kell. Teljesen helyes, igy is van, csak az a baj, hogy a közérdeket nem mindenki helyezi egyformán előtérbe. Az egyik közérdeknek azt tartja, hogy minden nagyobb birtokot szét kell osztani és mindent a kisemberek részére kell juttatni. Ezt tartja egyedül Közérdeknek. A másik azt tartja közérdeknek, hogy a többtermelésre kell vigyázni és nem szabad a birtokot ugy szétszórni, hogy ezáltal a többtermelés tönkremenjen. A harmadik más célokat tart közérdeknek. Igy a közérdek szempontja többféleképen magyarázható. Különben pedig teljesen elfogadom álláspontját — ami határozati javaslatából is kitűnik — abban a tekintetben, hogy ez az intézkedés, amelyet mi itt a tanulmányi alapok és az alapítványi birtokok tekintetében teszünk, igenis, szintén a közérdeket szolgáló intézkedések közé tartozik. A szocialista párt részéről is voltak kifogások ellene és onnan tétetett az az indítvány, azt hiszem Szeder t. képviselőtársam által, hogy töröljük ezt a szakaszt, egyáltalában ez a szakasz ne jöjjön be a törvénybe. Többféleképen indokolták a szocialista párt részéről ezt. Azt is mondta Szeder képviselőtársam, hogy ez a novella csak szükit és nem tagit. T. Képviselőtársam í Méltóztassék csak az előző paragrafusokat is figyelemmel kísérni, azt hiszem nem lehet rá mondani, hogy ez a novella nem tagit semmit sem. Ha semmit sem tágítana az előbbi kereteken, akkor nem kellett volna egy évig készíteni és nem folyna ilyen hosszadalmas vita a nemzetgyűlésben róla. Várnai t. képviselőtársam azt mondta, hogy kedvezőtlenül alakulnak a birtokviszonyok, vagy alakul a birtokreform végrehajtása ennek a szakasznak alkalmazása alapján, mint különben alakult volna. Nem igy látom a dolgot, mert ha a bíróságnak megvan a lehetősége és joga ahhoz, hogy az elveendő birtok helyébe még másikat adhasson, ha megvan a joga ahhoz, hogy kisajátítás helyett kisbérleteket adhasson, azt hiszem, hogy ez inkább kiterjeszti a lehetőségét annak a földosztásnak, amely ezeken a birtokokon is bekövetkezik, mert hiszen az alapítványi birtokoknál eddig is bérletrendszer volt, —• hiszen a felszólaló képviselő urak foglalkoztak is ezzel, — tehát ezután is bérletrendszer marad. A különbség az lesz ittj hogy a biróság, amikor a bérleteid február hó 7-én, csütörtökön. 289 rendszert megváltoztatja és a nagybérlctek helyett kisbérleteket alkalmaz, sokkal nagyobb mértékben tudja megvalósítani a földreformot abban a tekintetben, abban az irányban, hogy a kisembereket földhöz juttatja. (Igaz ! Ugy van I jobbfelől.) Mert a helyzet az, hogy még azok is, akik tulajdonul kapják a földet, legnagyobb részben nem lesznek abban a helyzetben, hogy még most fizetni tudjanak, vagy kifizetni tudjak azt. Tehát náluk is bérletrendszer fog egy bizonyos ideig íenmaradni. Ha a bíróság ezt a bérletrendszert ugy, amint mondottam, átváltoztatja kisbérletekké, sokkal több földet tud bérlet alakjában juttatni a kisembereknek, mintha ugyanazokat a földeket kisajátítás utján kellene odaadnia. A bíróság ugyanis a kisajátításnál mérlegeli azt, hogy a földekből mennyi vehető el anélkül, hogy a birtokon gátolná az eredményes gazdálkodást. Itt azonban, ha a bérleti rendszert kell átalakítani nagybérletböl kisbérletté, nincs meg az a gátló körülmény, hogy a gazdaságban valami visszaesés történhetik, ezért sokkal nagyobb mértékben adhatja oda a bíróság azoknak a kisembereknek bérlet alakjában azokat a földeket, amelyek eddig is bérletben voltak. Tehát nem lesz visszaesés ebben a tekintetben. Mert a tanulmányi alapoknál mi a helyzet? Itt sem lesz visszaesés azért, mert maga az alaptörvény is bizonyos védelmet nyújt ezeknek a tanulmányi alapoknak. Tehát a biróság ezeknél a birtokoknál, amelyek nem bérletszerül eg vannak kezelve, hanem házi kezelésben vannak és igen sok helyen elsőrendű gazdálkodást folytatnak rajtuk, miután az alaptörvény is kíméletet határoz meg ezekkel a tanulmányi alapokkal szemben, a kisajátítás kérdésében tényleg kímélettel jár el és nagytömegű földeket kisajátítani ezekből a tanulmányi alapokból nem tartotta helyesnek. Már most ha mi itt ezzel a szakasszal jövünk és a bíróságnak is lehetővé tesszük, hogy kisajátítsa ezeket a földeket és azok helyébe másokat is adhasson, akkor ezen a címen esetleg sokkal nagyobb területeket kisajátíthat a biróság, mint amennyit eddig kisajátított az eddigi eljárásoknál. A törvény sem akarta ezeket az iskolafentartó tanulmányi alapokat nagyon megcsonkítani, tehát a biróság kis arányban sajátította ki azokat, mert amit kisajátított, az elvételét és megcsonkítását jelentette a birtoknak. De ha a biróság abban a helyzetben lesz, hogy adhat a helyébe másikat, ott, ahol a népnek arra nagy szüksége van a földre, több földet kisajátíthat, többet juttathat a kisembereknek, anélkül, hogy az alapítványi vagyont állagában vagy az ő birtokában csökkentené. Nekem az a felfogásom erről a paragrafusról, hogy annak folytán nem az a helyzet áll elő, hogy az igénylők kevesebb földet fognak kapni, hanem igenis az a helyzet állhat elő, hogy több földet kapnak, mint amennyit az eddigi eljárás szerint kaptak. Az, amire—azt hiszem — Zsitvay t. képviselőtársam válaszolt, hogy az iskolák fentartása tekintetében Várnai t. képviselőtársam azt mondta, hogy az iskolák fentartása költségeinek 90%-át az állam fizeti, 10%-át pedig az iskolafentartó, ez az én tapasztalatom szerint megfordítva van teljesen. (Ugy van ! jobbfelől) Én nem is épen az állami költségvetésből állítom össze tapasztalataimat, haíiem az életből, (He-