Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

"A' nemzetgyűlés 236: ülése: 19

M. ból elsősorban az cseridül ki legjobban/ hogy a földreformnovellának ilyen módositása az egész földreform eredményét fogja veszélyeztetni. Már eredeti felszólalásomban bátor voltam rámutatni arra, hogy ezeknek a cseréknek az esete csakis akkor fog előállni, ha az összes egyéb földbirtokpolitikai célok kielégitést nyertek. Teljesen helytelen, egyoldalú és célzatos beállítás tehát az, ha azt mondjuk, hogy a célvagyon részére juttatott pótlások a földbirtokpolitikának, a földreformnak célját veszélyeztetnék vagy eredményét bármiképen is befolyásolnák. Ez épen olyan célzatos beállitás, mint az, hogy felszólalásában az elemi iskolákra vonatkozó statisztikát mutatta be, amikor a javaslat és mi valamennyien a középiskolákat fentartó intézmények fentartásáról és azok vagyonáról beszéltünk. Megemlítette a képviselő ura bencések múltját és noha etekintetben Czettler igen t. képviselőtársam igén találó megjegyzéssel igazította helyre a tényállást, legyen szabad megemlékeznem arról, hogy amikor a törökök alul való felszabadulás után a magyar országgyűlés első izben együtt volt, akkor —• Lipót király idejében -— egyik első teendője volt a magyar országgyűlésnek, hogy felszólalt a török megszállás alatt történt ingatlanelidegenitések ellen. Felszólaltak a magyar karok és rendek különösen az ellen, hogy a bencés rend ingatlanait a török megszállás ideje alatt az osztrák rendek javára jogosulatlanul átírták, azoknak rendelkezésére bocsátották és követelték, hogy ezeket, mint magyar nemzeti vagyont, mint a magyar nemzeti kultúra forrását, alapját, a magyar kultúrát terjesztő bencéseknek juttassa vissza az uralkodóház. Ennek következménye volt azután az, hogy a bécsi kormány hajlandó volt ugyan ezt a vagyont visszabocsátani a bencéseknek, de egy feltétel alatt, hogy ha váltságot fizetnek. Itt konstatálnom kell azokkal a felszólalásokkal szemben, amelyek azt mondják, hogy bizonyos nevetséges államsegély ellenében az állam immár az egész célvagyon felett szabadon rendelkezhetik, konstatálom e felszólalásokkal és feltevésekkel szemben azt, hogy a bencések az egész cél vagy ont saját keresméiryükkel váltották vissza az idegen rendek zálogából. Akkor, közvetlenül a kérdéses korszak után, melyre Várnai helytelen világot vetett, a magyar országgyűlés tudta méltatni és helyesen méltatta a bencések és egyéb tanitó rendek érdemeit. Késő századok után ennek a nemzetgyűlésnek minden pártja és minden nemzeti alapon álló férfia is tudja méltatni. Nem szállok vitába azokkal, akik ilyen szempontokat méltatni nem tudnak. (Dénes István : Csak a protestáns iskolákat is méltassák igy ! Akkor rendben van !) T. Nemzetgyűlés! Rakovszky igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy elfogadja az én javaslatomat, mert jobbat ő sem tud. Ha már ezt a kijelentést tette, akkor azt hiszem, nem kell reflektálnom arra a megjegyzésére, hogy ez az egész indítvány csak lelkiismeretünk elaltatását célozza. Ha jobbat tudott volna hozni, vagy én tudtam válna jobbat hozni, hoztam volna, vagy hozott volna bárki más. Konstatálom, hogy ő nem tudott, tehát fel kell tételeznie rólam, hogy én ezzel a javaslattal lelkiismeretemet nem elaltatni, hanem megnyugtatni kívántam. Rupert képviselő ur javaslatához nem járulék' február hó 7-én, csütörtökön. 287 hatok hozzá, mert ő, szerény véleményem szerint, ujabb disztinkciókat állit fel, ami ellentétben volna egyrészt azzal a kompromisszummal, amelyet szerencsésen valamennyi vallásfelekezetre teljesen egyformán tudtunk alkalmazni, de másrészt ellentétben volna azzal a megnyugvással is, amelyet el akarunk érni. Az összes vagyonok egy és ugyanazon célt szolgálják, ennek következtében teljesen indokolatlan volna, hogy egyikmásik kategóriával szemben megkülönböztetett eljárást alkalmazzunk. Ugyanez a válaszom Farkas Tibor t. képviselőtársam megjegyzéseire is. Ő még azt is felemlítette, hogy a maga részéről külön kívánná védeni Pannonhalmát, Tihanyt stb., szóval azokat a nemzeti kulturfészkeket, amelyeknek érintése valósággal nemzeti veszedelem volna. Ebben teljesen egy nézeten vagyunk valamennyien, de azt tartom, hogy nem tételezhetjük fel az Országos Földbirtokrendező Biróságról, hogy ilyen intézményeknek gyökeréhez hozzányúljon ; ezenkívül bátor vagyok arra is rámutatni, hogy az alaptörvény 31. §-ának második bekezdése az intézmények törzsét, háztartását és a háztartáshoz szükséges eszközöket védi és abszolúte mentesiti. E tekintetben uj intézkedésnek szüksége egyáltalán nem merült fel. Dénes István képviselőtársam szerint élesen kell disztingválni. Arra kérném, volna szives ő maga példát mutatni e tekintetben. Én azt gondolom, hogy mivel az a szöveg, amelyet bátor voltam idehozni, annyi retortán ment keresztül, annyira meghánytuk-vetettük, megbeszéltük, — és szerény véleményem szerint az jogászilag is kifogástalan — annak megbontása épen az éles disztinkciók rovására esnék. Én semmi olyan messzemenő mentesítést nem kívánok, amelytől igen t. képviselőtársam tart, s amely sokkal hamarabb következnék be, ha ezen a szövegen bármiféle változtatást eszközölnénk. Hangsúlyozom azonban, hogy az éles disztinkciót igen helyesen alkalmazná abban az esetben, ha nem feledkeznék meg pl. a Baldácsy-alapitványról, amelyről az ő külön szövegezésében megfeledkezni szives volt. (Délies István : Téved a képviselő ur !) Helyre kell igazitanom t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését is, hogy itt másfél millió hold egyházi vagyon van. Ezt aláírom abban az esetben, ha 63 vármegyés Magyarországról van szó, de méltóztassék a számadatokat csonka Magyarországra alkalmazni (Dénes István : Egymílliókétszázezer katasztrális hold !) s akkor a képviselőtársam mindenesetre ablkán a hetyzetbeii lesz, hogy tárgyilagosan itéli meg ezt a kérdést. (Zaj. —• Dénes István : Jelentse ki, hogy ezeket nem érti alatta !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Zsitvay Tibor : Én meghallgattam a képviselő urat, legyen szives az én tárgyilagos fejtegetéseimet is meghallgatni. (Zaj.) Itt nem egyházi vagyonról van szó, hanem a tanulmányi célokat szolgáló közérdekű alapokról és alapítványokról, (Dénes István : Nemcsak !) amelyeknek terjedelme nem millió, hanem csak néhány tízezer hold, amelyek tehát földbirtokpolitikai tekintetben teljesen alárendelt jelentőséggel bírnak. (Dénes István : A szövegezése nem jó ! — Zaj.) #*>#J Létay igen t. képviselőtársam hangsúlyozta, hogy a kulturcélokat össze kell egyeztetni a föld39*