Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

248 A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. elégít; ezért bátor vagyok egy más szövegei

1 javaslatba hozni, amely javaslatot jóval több, mint húsz képviselőtársam irt alá (Halljuk! Halljuk!) A szöveg a következő (olvassa): »Amennyiben az Országos Földbirtokrendező Bíróság a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister vagy a törvényesen bevett vallásfelekeztek felügyelete, illetőleg kezelése alatt álló, kulturális célt szolgáló közérdekű alapok és alapítványok, avagy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister felügyelete alatt álló középiskolákat fentartó tanitórendek legalább tiz év óta birtokolt ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekre szükséges területek kivételévei lehetőleg ne megváltás utján, hanem hosszúlejáratú kishaszonbérletek utján történjék. A jelen bekezdés alá eső birtokokból középbirtok alakítása céljából igénybevételnek helye nincs és a más célból belőlük igénybevett ingatlanok pótlásáról a 27. § rendelkezései keretében kell intézkedni.« (Élénk helyeslés.) Tisztelt Nemzetgyűlés! E szöveg mindenekelőtt figyelembe veszi, hogy a házhelyek kijelölése elsőrangú szükségleti szempont, hogy ez alól mentesíteni semmiféle vagyont nem lehet. Különben is az ilyen célnak kielégítése nem veszélyezteti egyáltalán a célvagyon betöltését. Ami mármost a szövegnek azt a passzusát illeti, amely a vallásfelekezetekről szól, helyesebbnek és jobbnak találom azt a szövegezést, mint amely közkézen forgott az előadó ur módosításával, még pedig azért, mert én elvileg a valláserkölcsi tanításban külön felekezeti szempontok szerint, én tehát bármely valláserkölcsi tanításnak a módját, lehetőségót egyaránt védeni és biztosítani akarom. (Helyeslés bal/elől.) Különösen biztosítani akarom abban a konban, t. Nemzetgyűlés, amikor tudjuk, hogy a legújabb gazdagság, a legújabb nagyvagyon semmi körülmények között se lesz olyan, mint amilyen a századokkal és ezredévekkel előbb keletkezett nagyvagyon, (Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen), mely a köz érdekében, a kultúra érdekében mérhetetlen áldozatokat tudott annak idején hozni. Manapság ezekre a célokra, a magyar keresztény nemzeti kultúra céljaira áldozatokat az uj vagyontól, az uj gazdagoktól belátható időn belül nem várhatunk. (Ugy van! Ugy van! a középen és a jobboldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ott van a szövegben a »lehetőleg« szó. Tudom, hogy sokan kifogásolni fogják. Lesznek, akik még ezt is soknak tartják, amit én inditványoztam. De én nyugodt lelkiismerettel gondolom magamban azt, hogy összevetettem az összes célokat, amelyek összeegyeztethetők és amelyeket össze kell egyeztetni a földbirtokreformpolitikában, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság lesz abban a helyzetben, hogy magát a törvényhozás intencióját megvalósítsa, amikor rendelkezésére bocsátjuk ezt a szót, hogy »lehetőleg«. A lehetőségtől azonban azt várom és remélem, hogy egyrészt valóban kielégíti az elkerülhetetlenül kielégítendő kisemberek érdekét, ellenben a célvagyont a maga rendeltetésében megtámadni nem fogja. Tisztelt Nemzetgyűlés! Van még egy kis differencia a kis- és a középhaszonbérletek kérdésében. A kishaszonbérletek alakítását magam is olyan célnak tekintem, hogy elkerülhetetlen esetekben ezt teljesen indokoltnak és helyesnek tartanám, a középhaszonbérletek alakítása céljából azonban teljesen fölöslegesnek és indokolatlannak tartanám, ha ezeket elvonnék azoktól a törvényes fórumoktól, amelyek állanak jelenleg a vallás- és tanulmányi alap felügyelőségből, de amelyeknek államok kellene az autonom szervekből es egyúttal a kultuszministeriumból is. Tehát semmi szükség nincs arra, hogy a középbirtokok alakításának, kiadásának vagy haszonbérbe adásának céljából külön intézkedjék még az OFB. Tiszteit Nemzetgyűlés! íázerepel azután ebben a szövegben egy tízéves korhatár is. Először hangsúlyoznom kell, nehogy félreértés legyen — figyelmes átolvasás után nem is lehet ilyen félreértés, — hogy a tiz év nemcsak a tanitórendek birtokaira, lianeni az előbb felsorolt összes kategóriákra vonatkozik; bármelyiknél csak a tiz even túli birtokot kívánja javaslatom a lehetőség mérvéig mentesíteni, ellenben a háborúban szerzett birtokokat, bármilyen nemes cél érdekében szereztettek is, ez a szakasz mentesíteni nem óhajtja, amihez azt hiszem, indokolást fűznöm felesleges. Megjegyzem még azt is, hogy ugyanezen javaslatomnak a legvégén pótlásról van szó. A pótlás magát a célt akarja meg*menteni, amikor arra törekszik, hogy az erre rendelkezésre bocsátott, a 27. §-ban foglalt maradványföidbői, még pedig abban az alakban, — amint ott szerencsés leszek majd szintén javaslatot tenni, — hogy csak az ott megjelölt összes földbirtokpolitikai célok kielégítése után, tehát nem az egyéb célok elől elvont, hanem az összes célok kielégítése után fenmaradt földbirtokokból a lehetőség mérvében kell kárpótolni a célvagyont. Ha a célvagyon rendeltetését komolyan megbecsüljük, akkor egyedül és kizárólag erre a helyes álláspontra lehet helyezkednünk. Ennél a pontnál azonban még azt is meg keli mondanom, s ezt javasolni leszek bátor, hogy ugyanolyan feltételek mellett kapja meg a célvagyont a pótlásul kapott mennyiséget, mint amilyen feltételek mellett ő tőle megváltották ingatlanát. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az eredeti szöveg helyeit az általam javasolt szöveget elfogadni. (Taps jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Már az általános vita folyamán foglalkoztam a katliolikus alapítványi javaknak, vallási, tanulmányi, egyetemi alapoknak és a tanítással foglalkozó szerzetesrendek földbirtokainak a földbirtokreform céljaira való felhasználása kérdésével. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, most csak annak kijelentésére szoritkozom, hogy ezek a földbirtokok a földrendezés kapcsán feltétlenül kivételes elbánásban részesitendők, mert kétségtelen, hogy e birtokok tulajdonjogának megszerzéséhez sem a nemzet érdekeinek elárulása, sem a háború nyomorultjainak kiuzsorázása nem fűződik; mert ezek nem a gőgnek és az élvezetvágynak tenyészhelyei, hanem a keresztény és nemzeti kultúrának gazdag forrásai, amelyekből templomok, iskolák, plébániák, papnöveldék tartatnak fenn; ezeknek a birtokoknak megcsonkítása csak az államnak terheit növelné, amennyiben a tanulmányi alap révén fentartott iskolák fentartási költsége az államot terhelné, épigy a vallásalap megcsonkítása is, és végül: mert amenynyire nem közérdek a hitbizományi rendszernek, a latifundium-rendszernek a fent&rtása, amennyire nem közérdek az, hogy herceg Eszterházynak 400.000 holdja legyen, annyira köz-