Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

À nemzetgyűlés 235. ülése 1924. az első agrár-apostolok ezek a magyar bencések voltak. (Ugy van! Ugy van!) Ha végignézzük a magyar történelmei, ugy a bencésekről, mint később alakult tanitórendtársaikról megállapithatjuk, hogy mindig egyek voltak a nagy nemzeti célok szolgálatában, nem a kiválvságos osztályokkal, hanem a nemzet egyetemével (Ugy van! Ugy van!) Mindannyiszor igazan keresztény demokratikus elveket vallottak, soraikban sohasem tapasztaltunk semmiféle kiváltságot, sem akkor, ha valakinek arról a törekvéséről volt szó, hogy a saját rendjében érvényesüljön, sem akkor, ha gimnáziumaikban, vagy más iskoláikban a tanítványok között a társadalmi osztályok mindegyike képviselve volt. Ott valóban keresztény demokrácia volt, és az ő nevelésük során, a századok során is, messzire előreveti fényét a szociális érzés. Ha ők betöltötték egy ezredéven át kötelességüket, akkor azt keli mondanom, hogy abban a szűk keretben, amelyet az általános vita elhangzása után a részletes vita a házszabályok szerint' nekem megenged, lehetetlen íészletesen felsorolnom a történelem során szerzett érdemeiket. Nem térhetek ki a lobbi, velük hasonló érdemű tanitórendek érdemeire sem, csak rá kell mutatnom arra az egyetlen tényre, hogy például a piarista rendet II. József császár sem oszlatta fel, mert az ő működésük előtt még az ő felfogása is kénytelen volt hódolattal meghajolni. A tanitórendek, amelyeknek vagyonáról e pillanatban tárgyalunk embereket nevelnek, akiknek lelkük van és nem a falansz;terrendszereket növelik rideg számokkal. A tanitórendek a tehetséget, a munka megbecsülését, a tiszta jellemet terjesztik és maguk részéről az önfeláldozó hazafiságnak mindenkor .amijelét adták. Az ő iskoláikban nem kurzusok részére nevelték az embereket. (Ugy van! Ugy oan! balfelőL), az ő iskoláikban a keresztény erkölcs élő valóság, az ő iskoláikban nincs felekezeti gyűlölködés, az ő iskoláikban van keresztény felvilágosodottság, az ő iskoláikban megvan az a kereszténység, amelyet minden magyar embernek, aki ebbe az országba beilleszkedni tud, keresnie és elsősorban a saját életében megvalósítania kell. (Élénk helyeslés és taps.) Legjobban dicséri pedig őket az a sok nyilatkozat, amely nem katholikusok részéről hangzott el az a sok nyilatkozat volt tanítványaik részéről, akik felekezeti különbség nélkül áldják azokat, akik maguk tényleg szegénységben élne. Ha most valaki utánanéz — nem hozok ide számokat, mert szinte szegyeiéin a számokat mondani, — akkor láthatja, hogy ők tényleg szegénységben áldoznak a magyar kultúra okárán és nevelik a jövőt, az ifjúságot. Ezért én azt mondom, hogy ha mindenki előttük igy kalaplevéve halad el, akkor az ő működésükkel szemben szót csak az emelhet, aki nem tárgyilagosan, hanem elfogult politikai szemüvegen át nézi az ő működésükei, vagyis helyesebben kifejezve, általában ellensége a felekezeti oktatásnak és a materiális oktatásnak hive, azoknak én figyelmébe szeretném ajánlani Eötvös József báró egyik gondolatát, egy mondását, amely igy szól: »Az oktatási szabadság a gazdagokra létezik, az egyházi felekezeteknek engedett kör azt kiterjeszti a szegényekre.« A tanitórendek ebben mindig példái/ adtak, de példát adtak ebben az összes keresztény felekezetek iskolái is. Nem akarom itt felsorolni, hogy melyek, mert nem tartom szükségesnek. Köztudomású a tőreid február hó 6-án, szerdán. Úil tónelmi érdeme ugy az evangélikus, mint a református felekezeti iskoláknak (Ügy van! ügy van!), de köztudomású az is, amit a vallásalap és a tanulmányi alap intézetei végeznek ebben az országban. Valódi kultúrát terjesztenek és ha valódi kultúrát terjesztenek, ugy előbbre viszik ezt az országot, T. Nemzetgyűlés! Ha csonka országban vagyunk is, azért még talán nem arra van szükségünk, hogy csonka emberek is legyenek benne, hanem a csonka országban annál inkább egész emberekre van szükség. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! A materialista iskolák lecsatolják a kultúra szárnyát: a hitet és nem érnek el vele mást, minthogy a hitnélküli tudást porban csúszó kígyóvá teszik. Ezt nem én tatalom ki, t. Nemzetgyűlés, ez benne van a bibliában abban a jelképes elbeszélésben, amelyből csodálatos, szinte isiéni gúnyként hangzik felénk az, hogy az ember első materiális megmozdulása a tudás fája felé mit eredményez? Az ember elveszti a kulturált paradicsomot és kikerül a sivár pusztaságba. Az a tudás pedig, amely elháritov'ta magától a hitet, elveszti szárnyait és földöncsúszó kígyóvá válik. (Taps jobbfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Én nem akarom azt, hogy a materiális gondolkodás sivataggá tegye a kulturált vidéket, én azt akarom, hogy a sivatagnak — hiszen most is sok helyen máisivatag a háború és a forradalmak pusztítása után a lelki világ — én azt akarom, és azt szeretném, ha ennek a sivatagnak oázisain a keresztény nemzei kultúrának ezek a tisztavizű ősforrásai, amelyekre én céloztam, ugy a tanitórendeknek, mint a felekezetekenek iskolái valóban betölthetnék a maguk hivatását és egész embereket, valódi keresztény erkölcsű embereket, nem kurzus-embereket, hanem az életet és embertársaikat szerető és mindenekfölött ezt a magyar földet szerető és megművelni tudó uj, egészséges és boldogabb nemzedéket tudnának nevelni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Én azt látom, hogy ebben a pillanatban újból szükség van a szántóvető munkára; újból szükség van, ha nem- is csak a földön, hanem szükség van erre különösen a lelkiekben és ebben a munkában ép ugy szükségünk van ugyanazokra a lelki apostolokra, akik egyszer már a magyar földön vetni és aratni megtanítottak. T. Nemzetgyűlés! Ha ezeket látom — s azt hiszem, minden ellenvetés nélkül meg is tudjuk állapítani azokat az érdemeket, amelyeket a kultúra terén ezek az intézmények szereztek — akkor megállapithatjuk azt is, t. Nemzetgyűlés, hogy ezek a célvagyonok valóban betöltik a maguk célját', ezekre tehát szükség van épen a földbirtok helyes megoszlása érdekében. Mert hiszen irva vagyon, hogy nem csupán kenyérrel, hanem igével is él az ember. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Én azt tartom, hogy a nagy, egyetemes célt betöliik ezek az intézmények. Arról lehet csak szó, és arról igenis kell beszélnünk, hogy a földbirtok helyesebb megoszlása céljából ezen intézmények vagyonával bizonyos kérdésben összhangzáfsba hozzuk az elkerülhetetlen helyesebb földelosztást, vagyis azt, hogy olyan helyeken, ahol máskép a legjogosabb a legelkerülhetetlenebb földigényléseket sem lehetne kielégíteni, egy modus vivendit, egy megoldást találjunk, amely tekintetben engem az előadó ur és a bizottság által javasolt szöveg ki nem 31*